Mondo sulle pagine
https://libroteatro.blog.hu/atom
blfr8@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://libroteatro.blog.hu/2021/09/17/festett_testek_188
Egy szélsőségesen neutrális könyv - Festett testek
2021-09-17T19:20:20+02:00
2021-09-17T19:20:20+02:00
Libretta
https://blog.hu/user/1557184
<blockquote>
<p>– Azt akarod, hogy összeköltözzünk? És vihetem a gyerekeket? <br />– Miért, ha azt mondom, hogy csak téged akarlak, akkor leadod őket a ruhatárban? </p>
</blockquote>
<p>Becca Prior neve sokak számára ismert, aki ismerős a magyar LMBTQ+ irodalom berkein belül: első regénysorozata, <em>A tanítvány</em>, hatalmas sikert aratott a magyar olvasók körében, de ma mi egy kevésbé ismert, de nem kevésbé méltatott könyvéről fogunk beszélni, a Festett testek sorozat első részéről.</p>
<p>A legtöbb cikket a borító kivesézésével (ami egyébként nagyon tetszett) kezdem, de mivel ezzel a könyvvel elég vadregényes múltam van, inkább megosztom veletek a történetet, hogy értsétek, mit miért írok a későbbiekben úgy, ahogy (és szerintem elég szórakoztató sztori, remek tanmese arra, hogy miért nem jó ötlet egy vakrandi után házasságot tervezni, főleg, ha egy könyvről beszélünk).</p>
<p>Először Molyon találkoztam ezzel a könyvvel, és a fülszöveg, valamint – igen – a borító azonnal levett a lábamról, így olyan lendülettel landolt a kívánságlistámon, hogy ide hallottam a nyekkenést. Keresni, kutatni kezdtem, hogy hol tudnám beszerezni, de különösen az első részről hallgattak a könyvesboltok, gyanús volt, hogy miután elfogyott, soha többé nem jön belőle újranyomás. Egyszer találtam meg a Libri oldalán antikvár példányként, de mire összekuporgattam rá a pénzt, már az is elkelt. Ezalatt az idő alatt azonban a könyv gyakorlatilag szakrális magasságokba emelkedett a szememben, éreztem, hogy a jóisten is egymásnak teremtett minket, és úgy véltem, nem lenne teljes az életem, ha a polcomon nem tudhatnám ezt a kötetet. Miután kitartóan sehol nem találtam meg, egy időre jegeltem a projektet, viszont soha nem adtam fel, hogy egyszer megvásároljam.</p>
<p>A tavalyi év (2020) karácsonyára az egyik kedves rokonom meglepett egy Líra vásárlási utalvánnyal, amit az első adandó alkalommal szaladtam is elkölteni. Az az üzlet, amit kinéztem, pont zárva volt, mikor mentem volna, én azonban már elhatároztam magam, hogy ma igenis könyvet fogok menni, ezért felkerekedtem egy másik – az egyetlen – nyitva tartó Lírába Budapest másik felén. Körülbelül célirányosan mentem, de még így is sikerült hat-hét könyvet összegyűjtenem ott, ami már kilógott volna a büdzséből, így elhúzódtam egy csöndes kis sarokba, és leguggoltam a földre, hogy összeadjam a végösszeget és kiszelektáljam azokat a könyveket, amik biztos nem kellenek nekem.</p>
<p>És abban a pillanatban, mikor felemeltem a pillantásomat, ott virított a <em>Festett testek</em> első része a legalsó polc legsarkában.</p>
<p>Gyakorlatilag spirituális élményben volt részem, annyira megörültem, hogy végre megtaláltam. Fülig ért a szám végig, amíg mentem vele haza, és el se bírtam hinni az őrült szerencsémet, amiért a puszta véletlen folytán egymásra találtunk egy rákosborzasztói zsebkendőnyi Líra sarkában. Mivel ez az élmény csak megerősítette a bizonyosságot, hogy ezt a történetet nekem találták ki, biztos voltam benne, hogy új kedvencet fogok avatni, amint felcsapom a lapjait…</p>
<p>Így érthető, hogy sokkal nagyobbat csalódtam, mintha úgy olvasom el, hogy előtte semmit nem tudok róla.</p>
<p>Na de mi keserített el ennyire? Vegyük sorra, lássuk, mi az, amiért napokig képtelen voltam leülni megírni ezt a kritikát!</p>
<p>(A történet felvázolása spoilereket tartalmaz. Ha nem szeretnél lelőni semmit, csak óvatosan!)</p>
<p>A történet kezdetén Elijah ,,Ely” Prescottot, a huszonkét éves cipőbolti eladót ismerhetjük meg. Az élete távolról sem tökéletes: miután a drogfüggő nővérét letartóztatják, magához vette a nő két gyerekét, a tizenkét éves Gailt és a tizenöt éves Heath-et. A frissen megalapult család mindennapjait borzasztó múltbéli traumák nyomasztják: Ely a szigorúan vallásos, erőszakos szülei keze nyomát próbálja feledni, Gail az iskolaváltás és a korábban vállára vett felelősség terhe alól akar szabadulni, Heath pedig annak az éjszakának az emlékével küzd, mikor egy férfi az anyja hibája miatt megerőszakolta. Ely a legjobb barátja, Russ segítségével próbál működő családot kovácsolni hármukból, ebben azonban az anyagiak útját állják – egészen addig, míg be nem köszönt az életébe a nagybetűs Lehetőség Leonard Chambers, a profi és melegségét nyíltan felvállaló festő képében, aki aktmodellt keres a következő festőkurzusához. Ely a barátja unszolására jelentkezik az állásra, Leonard pedig a kivételes szépsége miatt azonnal fel is veszi. A bonyodalom akkor kezdődik igazán, mikor a festő és modell viszonya a kurzus végeztével is folytatódik: Elynak el kell titkolnia új szerelmét a homofób unokaöccse elől, Leonard pedig a párja elől menekül, akivel a kapcsolatukat gyakorlatilag már csak a pénz tartja össze. Megneszelve a viszonyt a galériatulajdonos Daley válaszút elé állítja Leót: vagy szakít vele és nulláról kezdi az egész karrierjét, vagy bejelenti az eljegyzésüket és felhagy a folyamatos félrelépéssel. Leonard az utolsó pillanatig őrlődik a két lehetőség között, nem tudva, melyiket válassza – mikor azonban dönt, kis híján elveszít mindent.</p>
<p>Hatalmas reményekkel vágtam bele ebbe a könyvbe, és nemcsak a fent említett okok miatt. Az alaptémája szerintem kifejezetten izgalmas, sok potenciált láttam ebben a művész-múzsa vonalban, a háttérkonfliktust megismerve pedig egyenesen egy komoly hangvételű, drámai fordulatokkal és nagy érzelmi tetőpontokkal játszó történetre számítottam.</p>
<p>Ehelyett pedig egy Wattpad-regényt kaptam.</p>
<p>Sajnos nem tudom ennél jobban leírni ezt az élményt. Olvasás közben folyamatosan az volt az érzésem, mintha visszautaztam volna a 2017-es ’18-as évekbe, a wattpados kislányok által írt melegkönyvek fénykorába, ahol minden pasi lába között elefántcsont-méretű dákó himbálózott, és ahol egy cipőbolti eladó simán fenn tudott tartani egy lakást San Francisco belvárosában. Nemcsak a stílus, a csavarok, a pornókönyvek tipikus toposzai, hanem még konkrét szófordulatok is visszaköszöntek nekem a könyv lapjairól, ez pedig annyira megdöbbentett, hogy egyszerűen képtelen voltam félbehagyni, akármennyire akartam is.</p>
<p>Nagyon sokat vártam ennek a kritikának a megírásával, mert gyakorlatilag mostanáig nem bírtam magamban hova tenni ezt az élményt. A kritikus és az olvasó napokig csatároztak a fejemben, mert míg elemzői szemmel nézve ez a könyv kifejezetten… khm… nem jó, el kell ismernem, hogy szórakoztatott. Elérte, hogy érzelmeket tápláljak a szereplők iránt, és ennél több nekem nem kell. Nem akartam felmagasztalni a korábban boncolgatott okok miatt, de lehúzni se volt kedvem, mert nem markolt nagyot, konyhafilozófiai szinten pedig teljesen rendben volt, az ilyen történetekkel pedig borzasztó nehéz bármit is kezdeni.</p>
<p>De hogy ne ez legyen a legkevésbé összeszedett kritika, amit ki tudok köhögni ennek a blognak a hasábjaira, megpróbálom összefoglalni, mi az, amiért azt mondtam, lehetne ez a könyv jobb is.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/3615830f-0b82-4d7c-9505-0d568f570522.jpg" alt="3615830f-0b82-4d7c-9505-0d568f570522.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<ol>
<li><strong> </strong><strong>A sztori </strong></li>
</ol>
<p>Említettem, hogy az alapötlet keltette fel elsőként az érdeklődésemet, mert kreatívnak és újszerűnek találtam. Aha. Kiderült, hogy rendesen behúztak engem a csőbe a fülszöveggel, ugyanis körülbelül az első tíz fejezeten belül kiderült, hogy ez a legátlagosabb alaptörténet valaha. Adott a kőgazdag, szexi álompasi, a domináns, tinédzserlányok (és esetünkben fiúk) sóhajainak tárgya, a cseresznye a társadalom krémjének tetején. Állandóan zakót hord, bunkó mindenkivel, mert persze ki kell emelni, hogy egy címeres seggfej (de persze végül kiderül, hogy nem az), mellette pedig ott van a jószívű, naiv ,,átlagpolgár” fiú, aki majd megtanítja neki, mi is az az örök szerelem. De persze, hogy ne legyen egyszerű dolguk, nyilván a fél világra rájön az ,,útjukatállhatnék”, ami a gyakorlatban millió és egy káromkodásban, két darab verekedős jelenetben és egy sötét kórházi ágyon elsuttogott ,,meg akarok neked bocsátani, de nem tudok” frázisban merül ki. Ha valaha olvastál <em>bármilyen</em> könyvet Wattpadon, vagy akár egy zs-kategóriás szerelmi történetet, akkor ezt nyugodtan ki is hagyhatod, úgyis tudni fogod, mi következik.</p>
<p>Most például a második pont, a</p>
<ol start="2">
<li><strong> </strong><strong>Ritmus, </strong></li>
</ol>
<p>ami egyszerűen olyan volt, mintha egy vasúti átkelőn próbáltam volna áthajtani gördeszkával. Az eleje rázós, kapaszkodnom kell, hogy talpon maradjak, elértünk középre, huh, kifújhatom magam, most minden sima, és ha valami ki is bontakozik, <em>boorzasztó</em> <em>laassaan</em>, aztán bumm, belehajtottam egy aprókavicsba és felnyaltam a betont a következő zsákfaluig. Hogy hol a deszkám és mi a bánat történt, amíg én a földön fetrengtem, azt talán a jóisten se tudja.</p>
<p>Olyan dolgokra van irreálisan nagy hangsúly fektetve, amik a történet szempontjából kevéssé relevánsak, azok viszont, amik fontosak lennének, szinte teljesen el vannak hanyagolva. <em>Oldalakat</em> töltünk Leo és Ely szeretkezéseinek részletes és változatos leírásával, azt viszont, hogy Ely megütötte a nevelt fiát, gyakorlatilag pár mondatban lerendezzük. Annyi trauma és fájdalom van ebben a könyvben, hogy másnak sem kéne lennie a lapokon, mint szipogásnak és könnyeknek, mégis sokkal fontosabb az, hogy Leónak mekkora és milyen formájú a cerkája.</p>
<p>És félreértés ne essék. Semmi baj nincs azzal, hogy Ely a gyerekek mellett is eljár randizni, nem azt akarom mondani, hogy minden gondolatának körülöttük kéne forognia. A baj azzal van, hogy Leonard kétségbeesése, ami abból fakad, hogy a volt élettársa kisemmizte, sokkal részletesebben van bemutatva, mint egy <em>tizenöt éves</em> <em>gyerek szexuális zaklatás miatti traumája.</em> A kettő azért érezhetően nem esik egy ligába, és bár nem azt vártam, hogy Heath-ről szóljon az egész könyv, pár demagóg szónál többet azért megérdemelt volna.</p>
<p>És ha már itt tartunk,</p>
<ol start="3">
<li><strong> </strong><strong>A stílus </strong></li>
</ol>
<p>Az összes eddig felvázolt probléma itt csúcsosodott ki. Ez a könyv egy (nyomokban) újszerű történettel, remek szereplőkkel (erre majd kitérek) és egy nagyon komoly háttérsztorival operál, mégis, az írói eszköztár hiánya miatt az egész súlytalanná vált. Nagyon sokáig nem tudtam eldönteni, hogy az írónő vajon egy tehetséges fiatal-e, vagy egy jó ötlettel megáldott felnőtt, mert a leírások és a fejezetek végén puffogtatott közhelyek miatt legfeljebb tizenhatra, a demagóg ,,nevelési tanácsok” és karakterbemutatások miatt viszont olyan ötven körülire tippeltem. A párbeszédek üresek és erőltetettek, a leírások néhol oldalakat töltenek ki, néhol épphogy annyira elegek, hogy a felszínen megismerjük a helyszíneket, a pornójelenetek pedig tele vannak szóismétlésekkel és olyan agyonhasznált szófordulatokkal és eszközökkel, hogy egy idő után olvasás nélkül is képes lettem volna őket tollba mondani.</p>
<p>De az összes írói hiba közül a legkínosabbak a Heath és Ely között elhangzó párbeszédek. Akármikor kapcsolatba került ez a két karakter, maga volt a szenvedés, mert az írónő az ő kapcsolatukkal tudott a legkevesebbet kezdeni. Túl kevés időt hagyott nekik egymás megismerésére, ezért a grandiózus érzelmi lezárás nem csattant szinte semekkorát, inkább úgy hangzott, mintha két tízéves beszélgetne. Nagyon sajnálom, hogy ez ennyire elette az események élét, mert így még azt sem tudtam komolyan venni, amit egyébként lehetett volna.</p>
<p>Ezek alapján azt hihetnétek, hogy ez a könyv egy adag szutyok, és valószínűleg nem értitek, miért nem akartam lehúzni.</p>
<p>De vizsgáljuk csak meg még egyszer ezeket a pontokat! </p>
<ol>
<li> A sztori</li>
</ol>
<p>Igen, klisés és nem mutat sok újat, viszont azt a keveset fantasztikusan tárja elénk. Leóék kapcsolata mint művész és múzsája gyönyörű és romantikus, rettenetesen szorítottam nekik, mert ők ketten tényleg összeillettek. Igen, a ,,nem tudok megbocsátani” tényleg agyonhasznált, de itt kivételesen volt súlya és értelme is. Leo kálváriája megérthető, és hiába volt antipatikus számomra majdnem a teljes történeten keresztül, majdnem felüvöltöttem lelkesedésemben, amikor végre beolvasott Daley-nek. Lehet, hogy sok helyen elkapkodott a történetvezetés és sok mindennek nincs semmi értelme, de bevonzott, elérte, hogy dühös legyek vagy izguljak, épp ezért minden hibája ellenére nem tudok rossz szívvel visszagondolni rá.</p>
<p> 2. A szereplők </p>
<p>Ez egy olyan pont, amit egyáltalán nem említettem korábban, egyszerűen azért, mert míg a többi aspektus tekintetében bőven lehetett mit támadni, ebben nem találtam hibát. Ennek a könyvnek minden egyes szereplőjét imádtam. Ely szimpatikus volt, mint főszereplő: tetszett, hogy kiállt magáért Leóval szemben, hogy felállította mindkettejük számára a határokat, az pedig külön kiemelendő, hogy a melegségét nem úgy mutatták be, hogy gyakorlatilag egy férfibőrbe bújt nőt csináltak belőle. Nem váltotta meg a világot, nem mutatott sok újat, de a maga klasszikus szerepében egy teljes értékű hőssé nőtte ki magát. </p>
<p>Leo eleinte a legkevésbé sem volt szimpatikus. Mint azt az elején is kifejtettem, úgy éreztem, láttuk mi már ezt a figurát, de ahogy ment előre a történet, és szépen lassan megismertük a jellemét, úgy vált egyre élőbbé és szerethetőbbé. A kapcsolata Elijah-val kellemes ütemben volt felépítve, nagyot lendített a karakterén, hogy Ely egyszerre ismerte meg velünk, olvasókkal. A jellemfejlődés érezhetően nála ment végbe a legnagyobb mértékben: szinte jólesett lekövetni a folyamatot, ahogy egy egomán, pénzéhes zseniből egy szerető társsá, sőt, apává nőtte ki magát. </p>
<p>A történet legnagyobb erősségei azonban kétségtelenül a mellékszereplők voltak. A gyerekek traumája élethűen és átérezhetően volt bemutatva – velük kapcsolatban egyedül azt sajnáltam, hogy túl kevés idő jutott nekik. Nagyon remélem, hogy a következő részekben is fel fognak tűnni legalább egy gyors cameo erejéig, mert rettentő kíváncsi vagyok, hogyan dolgozza fel Heath a múltját és hogyan folytatja Gail az épphogy csak megkezdett életét. Russ szórakoztató és hűséges barát volt, Daley-t legszívesebben felpofoztam volna, Ink pedig a legjobb dolog, ami ezzel a szériával csak történhetett. Alig várom, hogy elolvassam a róla és Russról szóló könyvet, mert ők ketten elképesztően összeillenek. </p>
<p> 3. A stílus</p>
<p>Egyszerű volt, igen, de valahogy mégis átjött majdnem minden, aminek át kellett jönnie. A különbség Ely és Leo között szépen kirajzolódott, mégis érezhető volt a vonzalmuk, a vágyuk, később pedig a szerelmük is. Ha a szexjelenetek kicsit felszínesek voltak is, azok a részek, ahol a fiúk az egymás iránti szerelmüket fejezik ki, gyönyörűen voltak megírva. Ely szeretete a gyerekei iránt átérezhető, az a gyötrődés pedig, ami Gail rohamát és a Heath arcán elcsattant pofont követte, könnyeket csalt a szemembe. Hiába vettek el sokat az élményből az értelmetlen párbeszédek, a leírások bőven kárpótoltak mindenért. </p>
<p>Ezért mondtam hát, hogy nem akartam se lehúzni, se felmagasztalni ezt a könyvet. Kritikusi szemmel nézve bőven hagyott kívánnivalót maga után, olvasóként viszont megkaptam azt, amit akartam. Nem volt benne minden, aminek benne kellett volna lennie, az, ami viszont benne volt, egy teljes képet adott. Nem mondom, hogy neutrális élmény volt, mert sok érzelmet megmozgatott bennem, jókat és rosszakat egyaránt. Épp ezért</p>
<p>summa summarum: ezt a könyvet annak ajánlanám, aki egy könnyedebb romantikus pornót szeretne olvasni, de előny, ha nyitott vagy a komolyabb témákra is, mert azért lesz egy pár jelenet, ami rendesen odavághat. Főleg fiatal felnőttek kezébe nyomnám ezt a könyvet, de ha egy érettebb tizenöt-tizenhat éves a kezébe veszi, nem áll meg tőle a növésben. </p>
<p>Köszönöm, hogy elolvastad! :)</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F09%2F17%2Ffestett_testek_188%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F09%2F17%2Ffestett_testek_188%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F09%2F17%2Ffestett_testek_188%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Egy szélsőségesen neutrális könyv - Festett testek"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://libroteatro.blog.hu/2021/09/17/festett_testek_188#comments"><img class="item_ctp" src="https://libroteatro.blog.hu/rss/image/post/id/16692192" border="0" /></a><br /></p>
ajánló
sorozat
könyvkritika
romantikus
könyvelemzés
magyarszerző
olvassunkmagyart
festetttestek
0
Mondo sulle pagine
https://libroteatro.blog.hu
https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/3615830f-0b82-4d7c-9505-0d568f570522.jpg
https://libroteatro.blog.hu/2021/07/21/konyves-horoszkop
Milyen könyveket ajánlanék neked a csillagjegyed alapján?
2021-07-21T20:15:59+02:00
2021-07-21T20:15:59+02:00
Libretta
https://blog.hu/user/1557184
<p>Mindig is érdekelt az asztrológia, és imádtam olvasgatni a saját horoszkópomat. Az utóbbi időben nagy divatja lett a csillagjegyeknek és azok rövid jellemzéseinek, így hát úgy döntöttem, én is felugrok erre a vonatra, és egy rövid közvéleménykutatás után, amit a bookstagram oldalam követői között tartottam, a válaszokat és a <em>személyes véleményeimet</em> felhasználva kiötlöttem, milyen könyveket ajánlanék én az egyes csillagjegyeknek.</p>
<p>Figyelem! A cikk csak és kizárólag szórakoztatás céljával íródott, nem áll szándékomban senkit megbántani. Természetesen rengeteg féle-fajta ember létezik, nem mindenkire illik száz százalékosan a csillagjegye, ezért a jellemzések, amiket itt olvashattok, nagyrészt személyes véleményen és tapasztalatokon alapulnak. Kérem, senki ne vegye magára, amiket itt írok. Köszönöm!</p>
<p><strong>Bak – erotikus </strong></p>
<p>Tonnányi bak ismerősöm van, akik ugyan nagyon különböző személyiségek, de egyvalami közös bennük: elképesztően erős a munkamoráljuk, és akármilyen feladat adódik, biztosan tudom, hogy számíthatok rájuk. A magánéletükben sokszor szétszórtak, mert az agyuk mindig százon pörög, keresik az új feladatokat, pedig néha nekik is jól jön, ha kicsit ellazulhatnak – ehhez pedig mi lehetne jobb, mint egy jó csípős erotikus könyv? A bakok soha nem unatkoznak, mindig új elfoglaltságok, új kihívások után néznek – épp ezért egy hasonlóképpen intenzív, szívvel-lélekkel teli könyv illik hozzájuk. Melegen ajánlom számotokra Collen Hoover, Jennifer L. Armentrout, Elle Kennedy és J.R. Ward könyveit, illetve a Könyvmolyképző Kiadó Rubin és Zafír pöttyös sorozatát.</p>
<p>Híres bak jegyű karakterek: Elizabeth Bennet, Jay Gatsby, Peeta Mellark</p>
<p>Ajánló bakoktól bakoknak: <em>Let’s get textual, Csillagtalan tenger</em></p>
<p><em><img src="https://i.pinimg.com/474x/14/11/ee/1411eedff10c229f872d67f1e672f254.jpg" alt="Capricorn aesthetic | Capricorn aesthetic, Astrology ..." width="234" height="234" /> <img src="https://i.pinimg.com/474x/d3/2c/d1/d32cd13933b144b4717058656fadf179--all-about-capricorn-zodiac-capricorn.jpg" alt="Zodiac/Capricorn aesthetic | Capricorn aesthetic ..." width="235" height="236" /></em></p>
<p><strong>Bika – high fantasy </strong></p>
<p>A bika jegyűeket mindig is igazságos, néha kissé makacs jegynek tartották, akik a végsőkig kitartanak az elveik és a céljaik mellett. Egy ilyen céltudatos jegy mellé pedig mi lehetne ideálisabb társ, mint egy jó kis epikus küzdelmekkel tűzdelt high fantasy? Nektek, bikáknak nagyon erős az igazságérzetetek, olyasvalamit ajánlok hát olvasásra, ahol a világ rendje helyre billen, a jók győzedelmeskednek a rosszak felett. Jól kijönnétek a fantasy sorozatok főszereplőivel: nem félnek kiállni a szeretteikért és önmagukért, és ahogy titeket, őket sem tántoríthatja el semmi a küldetésüktől, ha egyszer elhatározták magukat. Ilyen főhős lenne Aelin Galanthyus az <em>Üvegtrón-sorozatból</em>, Aria a <em>Trónok harcából</em>, vagy éppen Geralt a <em>Vajákból</em>. Biztosra veszem, hogy a Könyvmolyképző Hard selection, vagy a Gabo kiadó könyvei között találnátok nektek való olvasmányt.</p>
<p>Híres bika jegyű karakterek: Katniss Everdeen, Catherine de Bourgh</p>
<p>Ajánló bikáktól bikáknak: <em>Strange the dreamer, Crescent City</em></p>
<p><em><img src="https://i.pinimg.com/236x/dd/bc/2c/ddbc2cf8438d31854f9192ac36312348.jpg?nii=t" alt="Taurus ♉ {Ig:_aestheticvoid_} | aesthetic, brown y edit ..." /> <img src="https://i.pinimg.com/474x/13/d1/0a/13d10a4dccb7737de28a01d9070e3e06--aesthetic-art-aesthetics.jpg" alt="Taurus rising aesthetics. Arts. | Witch aesthetic, Art ..." width="236" height="236" /></em></p>
<p><strong>Ikrek – chick lit</strong><br /><em></em></p>
<p>Levegőjegyként az ikrek nyitott, kíváncsi jegy, aki szeret a figyelem középpontjában lenni és értesülni mindenről, ami a környezetében történik. Karizmájának hála sokan fordulnak hozzá bizalommal annak ellenére is, hogy sokszor nem a legjobb titoktartó. Egy ikrekhez hasonlóan excentrikus jegynek nem is tudnék mást ajánlani, mint egy olyan könyvet, ami minden társadalmi igényét kielégíti: mozgalmas, fordulatos, soha nem ül le, és ami fő – a karakter a lényeg, nem az események. Egy ikrek élvezne rövid időre egy chick lit főhős életébe bújni, akivel mindig történik valami, és aki az összes szereplővel kapcsolatban áll. Colleen Hoover, Elle Kennedy, vagy éppen Kristen Callihan könyveiben biztonsággal elbújhat bármilyen ikrek jegyű olvasó, ahogy egy Álomgyár Kiadó által kiadott könyvben is. </p>
<p>Híres ikrek jegyű karakterek: Daisy Buchanan, Draco Malfoy, Edward Cullen</p>
<p>Ajánlás ikrektől ikreknek: <em>Flat out love, A hét nővér</em></p>
<p><em><img src="https://i.pinimg.com/236x/21/1e/14/211e14c103bc5bd4eb591e7ac42559a5--gemini-mood-boards.jpg" alt="Gemini Aesthetic | aesthetic | Zodiac twins, June gemini ..." /> <img src="https://i.pinimg.com/236x/7d/37/d5/7d37d5792f4d98d40b609229657e9997--jun-gemini.jpg" alt="Gemini Aesthetic | Aesthetic | Pinterest | Gemini and Zodiac" width="275" height="232" /></em></p>
<p><strong>Rák – mitologikus fantasy </strong></p>
<p>A rák az egyik legnyitottabb a csillagjegyek közül: érdekli, mi történik a világban, odafigyel a barátai történeteire (ez teszi remek hallgatósággá), de ezek mellett szívesen kalandozik a fantázia és a múlt birodalmaiban is. Fontos neki, hogy ha nem érzi biztonságban magát, legyen egy hely, ahova visszavonulhat – egy olyan könyv, ami régi mítoszokkal vegyíti a jelen kor környezetét, pont ilyen hely lehet. Egy rák remekül fogja érezni magát a szerteágazó események és érdekes világok között: elveszhet az érzelmi kapcsolatok tengerében, szurkolhat a kedvenc karaktereinek, az új köntösbe bújtatott mítoszok pedig intellektuális éhségét is kielégítik. Percy Jackson története, Neil Gaiman vagy Umberto Eco könyvei remek társai lehetnek egy rák jegyűnek, ahogy a <em>Vaják</em> és a <em>Kane-krónikák</em> sorozat is. Ha pedig egy teljesen új világrend kialakulására lenne kíváncsi, a <em>Dűne</em> és a <em>Holdbéli</em> <em>krónikák</em> sorozatban megtalálhatja, amit keresett. </p>
<p>Híres rák jegyű karakterek: Albus Dumbledore, Daenerys Targaryen, Mr. Bennet</p>
<p>Ajánlás rákoktól rákoknak: <em>Crescent City</em></p>
<p><em><img src="https://64.media.tumblr.com/bc06c44550db0f8bd8b6a5668736e55f/tumblr_inline_oopthd4nr81ueut6r_400.jpg" alt="#aesthetic cancer on Tumblr" width="213" height="213" /> <img src="https://i.pinimg.com/originals/24/43/60/244360cf8b632e07d83f0715f6d2f8f9.png" alt="Pin on Aesthetics" width="255" height="214" /></em></p>
<p><strong>Oroszlán – kosztümös regények</strong></p>
<p>Az oroszlán karakán, magabiztos jegy: pontosan tudja, mit akar és hogyan szerezheti meg, kisugárzása és remek meggyőzőképessége miatt pedig általában meg is szerzi. Szeret egy társaság élére állni, ennek ellenére mindenki ötletei meghallgatja, remek vezető és barát, akihez érdemes tanácsért fordulni. Nem szereti kimutatni, de rengeteg szeretet lakozik benne, épp ezért egy olyan könyv, amelyben a főhős egy szerelmi kapcsolat középpontjában áll, remek kikapcsolódást nyújthat számára. A kosztümös – nem klasszikus! – regények főszereplői általában öntudatos, célratörő egyéniségek, így egy oroszlán remek társra találhat bennük, a fordulatos események miatt pedig az sem fog unatkozni, aki nem a szerelem, hanem egy jó kis kaland miatt vesz a kezébe hasonló könyvet. Kerstin Gier <em>Időtlen szerelem</em> trilógiája, a <em>Poldark család</em>, vagy éppen a <em>Bridgerton család</em> mind remek választások lehetnek, ha oroszlán ismerősünk fordul hozzánk könyvajánlóért.</p>
<p>Híres oroszlán jegyű karakterek: Harry Potter, Ginny Weasley, Júlia</p>
<p>Ajánló oroszlánoktól oroszlánoknak: <em>Caraval, Ambrózy báró esetei, Outlander, Pokoli szerkezetek, Edenbrooke</em></p>
<p><em><img src="https://i.pinimg.com/originals/92/9d/6d/929d6dfd302ecaa31c9937c451506411.jpg" alt="Leo aesthetic | Leo zodiac, Leo, Leo horoscope" width="206" height="206" /> <img src="https://pm1.narvii.com/6541/50de23d49f9e0ece48591011f5c59fa40221c5b7_hq.jpg" alt="Leo Zodiac Aesthetics - Aesthetics Free Image" width="206" height="206" /></em></p>
<p><strong>Szűz – lélektani </strong></p>
<p>A szűz jegyűekről talán a rendmánia az, ami beugrik az embereknek, pedig ebben a föld jegyben ennél sokkal több van. Egy szűz remek hallgatóság, de ne várd, hogy meg is jegyezze, amit mondasz, mert általában annyira a saját világában él, hogy a való világból csak az jut el hozzá, amit ő maga el szeretne raktározni. Szemlélődő, nyitott egyéniség, de el kell telnie egy kis időnek, hogy a bizalmába fogadjon, sokszor inkább távolról szemléli az eseményeket, semmint be is kapcsolódjon a beszélgetésbe. Remek emberismerő, elemző képességeinek hála azonnal meglátja egy ember pozitív és negatív oldalát is. Az emberi kapcsolatok terén inkább a belső tulajdonságokra helyezi a hangsúlyt, így nem meglepő, hogy kikapcsolódás gyanánt is efféle könyveket keres: a lélektani regények egy szűznek igazi csemegék, mert empátiájának hála egy ilyen történet során egyszerre tehet utazást a saját és a főhős lelkében. Bármelyik klasszikus jó ajándék lehet szűz jegyű ismerősünknek: Dosztojevszkij, Tolsztoj, vagy akár Margaret Atwood biztosan tetszeni fog neki.</p>
<p>Híres szűz jegyű karakterek: Hermione Granger, Sherlock Holmes, Tyrion Lannister</p>
<p>Ajánló szüzektől szüzeknek: <em>Szerelemtánc, Utas és holdvilág, Virágot Algernonnak</em></p>
<p><em><img src="https://wallpapercave.com/wp/wp6810069.png" alt="Aesthetics Virgo Wallpapers - Wallpaper Cave" width="228" height="228" /> <img src="https://i.pinimg.com/736x/7c/29/0e/7c290e0502f8d02a64dbc4293d727aed.jpg" alt="Virgo aesthetic | Zodiac signs gemini, Virgo sign, Virgo ..." width="229" height="227" /></em></p>
<p><strong>Mérleg – krimi </strong></p>
<p>Ha nem szereted a konfliktusokat, egy mérleg jegyűvel biztosan jó barátságot kötnél, ők ugyanis mindig törekednek a veszekedések elkerülésére, a feszültségek feloldására és a félreértések megbeszélésére. Mivel senkit nem szeretnek magukra haragítani, egy vita elrendezésében nem feltétlenül megbízhatóak, ennek ellenére az igazságérzetük meglehetősen nagy, remek megfigyelőképességük és érzelmi intelligenciájuk miatt pedig minden helyzetről igen erős véleményük alakulhat ki. A bikákhoz hasonlóan szeretik, ha rend van a világban, de a legjobb az, ha helyettük ,,csinálnak rendet” – egy krimi nyomozója pedig pontosan ezt teszi! Egy nyomozás logikus, mégis izgalmas és feszültségekkel teli menete remekül lefoglal egy mérleget, a jó győzedelmeskedése a rossz felett pedig kiszolgálja a társadalmi elvárásait, így biztos, hogy nem fogja csalódottan letenni a könyvet. Vavyan Fable és Dan Brown munkáit jó szívvel ajánlom bármely mérleg ismerősömnek, ahogy Robert Galbraith könyveit is.</p>
<p>Híres mérleg jegyű karakterek: Charles Bingley, Atticus Finch</p>
<p>Ajánló mérlegektől mérlegeknek: <em>A pusztító mágia, Pennington testvérek, Harry Potter</em></p>
<p><em><img src="https://i.pinimg.com/1200x/ea/6b/43/ea6b43e21cfc86e925b8e930795a4f04.jpg" alt="Libra Aesthetic (With images) | Libra horoscope, Libra ..." width="222" height="222" /> <img src="https://i.pinimg.com/originals/72/3d/8b/723d8be6d9be296f7c0968528322f9ca.jpg" alt="Libra aesthetic | Libra, Libra horoscope, Libra quotes zodiac" width="223" height="223" /></em></p>
<p><strong>Skorpió – romantikus </strong></p>
<p>A skorpiókat övezi talán a legtöbb negatív sztereotípia az összes jegy közül. Távolságtartó, rideg, kegyetlen… Pedig ezek közül egyik sem igaz. A skorpió nagyon érzelmes jegy, felszíni közönye pedig általában kiforrott jellemet és érdekes gondolatokat takar, amiknek a megismeréséért azonban meg kell dolgozni. A skorpió nem adja akárkinek a titkait, ha viszont megszeret valakit, azért a személyért tűzön-vízen át küzd, és kitart mellette, ameddig csak lehet. Nagyon lobbanékony, harcias természet, ezért, ha nem kapja vissza ugyanazokat az érzelmeket, amiket ő adott, hamar továbbáll. Egy skorpióból remek romantikus főhős válhatna, mert biztos, hogy az a kapcsolat, aminek az egyik tagját ő alkotja, sose lesz unalmas. Néha azonban neki is jól esik, ha a másik fél biztosítja a szeretetéről, ezért egy romantikus történet, amelyben a felkorbácsolt érzelmek mellett a gyengédség is teret kap, remekül kikapcsolja. Szereti beleképzelni magát az efféle történetekbe: Jane Austen regényei, a fent említett <em>Bridgerton család</em>, vagy akár egy-egy mozgalmasabb fantasy, mint Cassandra Clare és Sarah J. Maas munkái biztosan odabilincselik majd skorpió ismerősünket a könyvespolcához.</p>
<p>Híres skorpió jegyű karakterek: Khal Drogo, Edward Rochester</p>
<p>Ajánlás skorpióktól skorpióknak: <em>Jane Eyre, Harry Potter, Bábel, Zápor utca, Itt vagyok, Kárpát Walzer, A fegyverforgató, Vágymágusok, Örökösök Viadala, Üvegtrón, Utas és holdvilág, Ház az égszínkék tengernél</em></p>
<p><em><img src="https://i.pinimg.com/originals/92/8f/d7/928fd7349b2b0a60b1463a486ae10053.jpg" alt="scorpio aesthetic | Tumblr | Scorpio, Aesthetic collage ..." width="226" height="226" /> <img src="https://thechicdaily.files.wordpress.com/2019/11/c1249d2275b127452407579e9d5f84db.jpg?w=1024&h=1024&crop=1" alt="Scorpio Szn Playlist – The Chic Daily" width="226" height="226" /></em></p>
<p><strong>Nyilas – disztópia</strong></p>
<p>Szabad szellem, kíváncsiság, szenvedély – négy szó, amivel talán a legjobban lehet jellemezni egy nyilas jegyűt. És ki az, akire szintén ráillik ez a leírás? Egy disztópikus regény főhősére. A nyilasok élvezik, ha a fejük tetejére állíthatják a világot, akármi történik is, biztos, hogy ők a közepén lesznek, legyen szó egy buli szervezéséről, vagy egy utazás megtervezéséről. Lobbanékony természetük sokszor bajba sodorja őket, de barátságos stílusuk miatt majdnem minden kalandot ép bőrrel megúsznak. Élénk fantáziájuk és remek kommunikációs képességük meggyőző szónokká teszi őket, akik képesek feltüzelni egy társaságot bármilyen eseményre – akár egy forradalomra is! A nyilasok probléma nélkül megállnák a helyüket bármilyen felkelés élén, épp ezért nem csoda, hogy akkor is szeretik kiélni ezeket az ambícióikat, amikor kikapcsolódást keresnek. Mivel sokszor nem eszmék, hanem személyes szimpátia alapján választanak kedvenc szereplőt, megesik, hogy nem mindig a legnépszerűbb karakter mögé sorakoznak fel, de egy biztos: akárki mellett döntenek is, a történet végéig szurkolni fognak neki. Fontos számukra, hogy eseménydús kalandban részesüljenek, hogy a főszereplő szemén keresztül alapjaiban rengessék meg a világot, és hogy a végén egy teljesen új, saját rendszert teremtsenek. Katniss Everdeen vagy az <em>Útvesztő</em> Thomasa remek barátai és támaszai lennének egy nyilasnak, de jó szívvel ajánlom nekik Marissa Meyer <em>Holdbéli krónikák</em> és Marie Lu <em>Legenda</em> sorozatát is.</p>
<p>Híres nyilas jegyű karakterek: Mr. Darcy, Jorah Mormont</p>
<p>Ajánlás nyilasoktól nyilasoknak: <em>4MGY trilógia</em>, <em>Szerelem a dzsihád idején</em></p>
<p><em><img src="https://i.pinimg.com/originals/00/be/02/00be026f41b48d97d411004c4907ffe8.jpg" alt="Sagittarius aesthetic | Zodiac star signs, Sagittarius ..." width="206" height="206" /> <img src="https://i.pinimg.com/originals/21/2d/68/212d680772f9e97ec3fee297bb0606d9.jpg" alt="Sagittarius aesthetic | Sagittarius girl, Witch aesthetic ..." width="206" height="206" /></em></p>
<p><strong>Kos – thriller </strong></p>
<p>A kosok természetüktől fogva remek vezetők, emellett energikusak és céltudatosok, akik mindig tudják, mit akarnak és kit kell maguk mellé állítaniuk, hogy ezt elérjék. Az igazságtalanságot nehezen viselik, ha úgy érzik, hátráltatják őket, inkább a saját kezükbe veszik az irányítást. Sajnos hajlamosak néha elengedni a valóságot és inkább a tökéletes valóságukba menekülni – épp ezért szükségük van valamire, ami kissé lerángatja a földre és ráébreszti a világ sötét oldalára is. Egy thriller tökéletes választás lehet egy kos számára, mert ha ugyan meg is botránkozik rajta, a különc nyomozókon, akik mindig a hatóságok előtt járnak, remekül fog szórakozni, a leleplezés pillanata pedig igazságéhségét is kellően kielégíti majd. Dan Brown művei bármelyik kos táskájába illenek, ahogyan egy jó Stephen King vagy Jo Nesbo is.</p>
<p>Híres kos jegyű karakterek: Fred és George Weasley, Jon Stark, Gale Hawthorne</p>
<p>Ajánlás kosoktól kosoknak: <em>Hullócsillag, Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában</em></p>
<p><em><img src="https://i.pinimg.com/736x/a7/22/86/a72286dbe06ca3dc032451ed14fc2a81--red-aesthetic-aries.jpg" alt="Aries red aesthetic (With images) | Aries aesthetic ..." width="199" height="199" /> <img src="https://66.media.tumblr.com/888746d2635c819f5cc007f384b09421/tumblr_ozbw4fcYg61w15uemo1_1280.jpg" alt="Aesthetic Stuff I Guess? — Aries and Sagittarius When an ..." width="200" height="199" /></em></p>
<p><strong>Vízöntő – klasszikus könyvek</strong></p>
<p>A vízöntő természetéből adódóan érdeklődő, kíváncsi jegy, akit mind a tudományok, mind a művészetek erősen vonzanak. Karakán jellem, nem hagyja, hogy megmondják neki, mit szeressen és mit tegyen, ezért – ugyan meglehetősen élvezi őket – nem jellemző, hogy a kedvenc könyvei a mainstreamből kerüljenek ki. Lelkes, egyenesen jelleme és kiváló emberismerete miatt közel állnak hozzá a karakterközpontú történetek, ahol nyugodtan elmerülhet egy-egy szereplő lelki viharában – ha pedig ez egy szép környezettel és szokatlan stílussal van megfejelve, annál jobb! Jane Austen, vagy a Brontë nővérek rendíthetetlen főhősei között egy vízöntő biztosan jó barátnőre lelne, ha viszont izgalmasabb kalandra és több fordulatra vágyik, leginkább a 20. század irodalmi alakjait merném a figyelmébe ajánlani például Szabó Magda, Agatha Christie vagy Daniel Keyes személyében.</p>
<p>Híres vízöntő jegyű karakterek: Lily Potter, Alice</p>
<p>Ajánlás vízöntőktől vízöntőknek: <em>A kis herceg</em></p>
<p><em><img src="http://img14.deviantart.net/0f2f/i/2015/252/2/1/aquarius_aesthetic_by_diamondphoenix12-d990lfm.jpg" alt="Aquarius Aesthetic by DiamondPhoenix12 on DeviantArt" width="211" height="211" /> <img src="https://pm1.narvii.com/6790/524652747c3dddfacb5213d5c8a1f6b87d4d0ccav2_hq.jpg" alt="Aquarius Aesthetic | Hetalia ~ Amino" width="211" height="211" /></em></p>
<p><strong>Halak – könyvek az ’ellenségből szerelem’ vonallal </strong></p>
<p>A halak talán az egyik legérzelmesebb jegy mindközül, ezért nem is csoda, hogy szórakozásképpen is olyan könyveket olvas, amelyek lapjain csak úgy hullámzanak az érzelmek. Egy halak jegyű olvasó meglehetősen befelé forduló, aki a körülötte zajló konfliktusokban inkább megfigyelőként vesz részt, ezért egy ellenségből szerelem típusú románc tökéletesen megfelel a számára: nem az ő életében történik, mégis átélheti, ha csak egy másik karakter szemszögéből is. Ennek ellenére szüksége van romantikára és bensőséges, szívmelengető jelenetekre is, épp ezért a <em>Vörös, fehér és királykék</em>, az Off-campus sorozat első része, a <em>Büszkeség és balítélet</em> vagy a Levegő népe sorozat bizonyára remek szórakozást nyújthat neki.</p>
<p>Híres halak jegyű karakterek: Anne Shirley, Sansa Stark, Rómeó</p>
<p>Ajánlás halaktól halaknak: <em>Legenda, Végzet ereklyéi sorozat, Ambrózy báró esetei, Sarah J. Maas és Colleen Hoover könyvei, Familiárisok</em></p>
<p><em><img src="https://i.pinimg.com/originals/b7/8f/16/b78f16115265bd4ff45488a8220b6c7c.jpg" alt="Zodiac/Pisces aesthetic | Pisces color, Astrology pisces ..." width="211" height="211" /> <img src="https://i.pinimg.com/originals/f4/6c/43/f46c437ffda1bf767790af4a1124ac93.jpg" alt="Pisces aesthetic | Pisces zodiac, Zodiac star signs ..." width="212" height="212" /></em></p>
<p><em>Köszönöm, hogy elolvastad! Találkozunk a következő bejegyzésben! </em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F07%2F21%2Fkonyves-horoszkop%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F07%2F21%2Fkonyves-horoszkop%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F07%2F21%2Fkonyves-horoszkop%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Milyen könyveket ajánlanék neked a csillagjegyed alapján?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://libroteatro.blog.hu/2021/07/21/konyves-horoszkop#comments"><img class="item_ctp" src="https://libroteatro.blog.hu/rss/image/post/id/16634606" border="0" /></a><br /></p>
ajánló
könyvajánló
horoszkop
csillagjegyek
0
Mondo sulle pagine
https://libroteatro.blog.hu
https://i.pinimg.com/474x/14/11/ee/1411eedff10c229f872d67f1e672f254.jpg
https://libroteatro.blog.hu/2021/07/01/aldott-az-a-bolcso
Időgép a XIX. század költőihez - Áldott az a bölcső
2021-07-01T14:30:33+02:00
2021-07-01T14:30:33+02:00
Libretta
https://blog.hu/user/1557184
<blockquote>
<p>Jegyezze meg, hogy az ember mindent tud, csak van, amit még nem csinált.</p>
</blockquote>
<p>Cselenyák Imre könyvét már azóta nézegettem, mióta tudomást szereztem a létezéséről. Nem szoktam életrajzi könyveket olvasni, számomra mindig túl száraznak és nyögvenyelősnek tűntek, de az értékelések kivétel nélkül kiemelték, hogy ebben a történetben pont az a jó, hogy sokkal prózaibban, regényesebben beszéli el Arany János életét, mint egy átlagos biográfia. Mivel pedig én kifejezettem szeretem Arany Jánost és Arany pöttyös könyvben még soha nem csalódtam, úgy döntöttem, teszek vele egy próbát. </p>
<p>És milyen jól tettem! </p>
<p>Már akkor sejtettem, hogy ez a könyv nagyon fog nekem tetszeni, amikor megpillantottam a borítóját. Pont azt a kifinomultságot tükrözi, amit én keresek egy ilyen kaliberű történetben: visszafogott, elegáns, az aranyszínű díszítőelemek a fekete borítón pedig remekül megadják az alaphangulatot. Egyedül azt fájlalom, hogy ezek a minták a felirattal együtt elég könnyen lekopnak, úgyhogy nem szabad nagyon sokszor forgatni, ha meg szeretnénk őrizni őket eredeti állapotukban. </p>
<p>A fülszöveg úgy tűnhet, hogy nem árul el sok mindent, valójában azonban mindent elmesél, ami ebben a könyvben történik: Arany megszületik, végigbukdácsolja a gyerekkorát, elmegy Debrecenbe, beáll vándorszínésznek, megházasodik, majd végül megismeri Petőfit. Szerencsés döntés volt két kötetre szedni ezt a krónika hosszúságú életpályát, mert így minden életszakaszra bőven elég idő jut, semmit nem kell elkapkodni. Valószínűleg voltak/lesznek, akik unalmas találják majd a történet első részét, ami a kisgyermek Arany kalandjait meséli el, de én ezt is borzasztóan élveztem, mert a későbbi felnőtt karakter felépítéséhez mindenképpen szükséges volt, hogy egy kicsit más emberek látószögéből is megismerjük őt – ráadásul rengeteg dolgot megtudhatunk belőle az akkori paraszti életről, ami szerintem rettentően érdekes.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/6aaf8f8c-6540-4a37-adc0-bbad4045a72c.jpg" alt="6aaf8f8c-6540-4a37-adc0-bbad4045a72c.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Egészen egyedülálló alkotásnak tartom a magyar irodalmi életben, mert míg más kultúrákban (főleg Amerikában) megszokott gyakorlat, hogy a történelem neves alakjait megjelenítik a szórakoztató irodalom, vagy éppen a színház, filmkultúra berkein belül, Magyarországon most találkoztam először ilyennel. Szerintem sokkal több hasonló műre lenne szükség, mert így az iskolában megismert versek sokkal személyesebb hangvételt kapnak (én például teljesen átértékeltem a <i>Toldival</i> való kapcsolatomat). </p>
<p>Ez talán a legnagyobb erőssége az egész történetnek: hogy hiteles. A végén egy oldalon keresztül sorolják a felhasznált irodalmakat, és ez abszolút érződik az egész íráson. A korabeli nyelvezet, a bemutatott szokások, még a szófordulatok is mintha egy időgépből pattantak volna elő, teljesen magukkal ragadnak olvasás közben, hogy később, miután letetted a könyvet, gyötrelmes legyen a visszatérés a ,,való világba”. Cselenyák gyönyörű, magas irodalmisággal ír, mégis átérezhető minden érzelem, átélhető minden helyszín – annak ellenére, hogy városi lány vagyok, soha az életben nem éltem vidéken, mindvégig az volt az érzésem, hogy ,,jártam én már itt”. Tényleg elhittem, hogy ez a történet Arany János szemszögéből íródott (az pedig, hogy a későbbi műveit, mint falusi pletykákat beemelte, nagyon kreatív gondolat volt). </p>
<p>Ehhez az életszerűséghez pedig elengedhetetlenek a jó karakterek – és abból van itt jó pár. Arany hiteles, szimpatikus főszereplő, akivel ugyan tudja az olvasó, hogy mi fog történni – ha járt irodalomórára – mégis izgul érte és örül a sikereinek. Mellette a szülei, a gyermekei, Júlia, Szilágyi mind remek kiegészítő szereplők, de kétségtelen, hogy a könyv legnagyobb kincse Petőfi alakja. Üdítő volt olvasni minden megszólalását, amint feltűnt a lapokon, tudtam, hogy remekül fogok szórakozni, mert az ő és Arany között kavargó dinamika egyszerűen fenomenális. Le merem fogadni, hogy mindenki elmosolyodott legalább egyszer, miközben a beszélgetéseiket olvasta, mert nincs olyan ember ezen a világon, akinek ne lenne legalább egy ilyen hülye haverja. Nagyon remélem, hogy a következő kötetben még látunk egy keveset Petőfiből, mielőtt elnyelné a csatamező, mert a sok komolyság mellett igenis szükség van az ő bohém természetére. </p>
<p>Summa summarum: mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki szereti, vagy szeretné megszeretni a biográfiákat, vagy éppen a magyar irodalom jelentős alakjait. Aki nem szereti a lassan építkező, nyugodt hangvételű történeteket, az óvatosan kóstolgassa, de garantálom, hogy a hangvétel úgyis azonnal be fog rántani. </p>
<p>Köszönöm, hogy elolvastad! Találkozunk a következő bejegyzésben! </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F07%2F01%2Faldott-az-a-bolcso%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F07%2F01%2Faldott-az-a-bolcso%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F07%2F01%2Faldott-az-a-bolcso%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Időgép a XIX. század költőihez - Áldott az a bölcső"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://libroteatro.blog.hu/2021/07/01/aldott-az-a-bolcso#comments"><img class="item_ctp" src="https://libroteatro.blog.hu/rss/image/post/id/16610044" border="0" /></a><br /></p>
ajánló
sorozat
könyvajánló
történelmi
Könyvmolyképző
magyarszerző
olvassunkmagyart
0
Mondo sulle pagine
https://libroteatro.blog.hu
https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/6aaf8f8c-6540-4a37-adc0-bbad4045a72c.jpg
https://libroteatro.blog.hu/2021/06/16/keresd-az-igazit
Jelekkel a gyűlöletpropaganda ellen - Keresd az igazit!
2021-06-16T11:34:11+02:00
2021-06-16T11:34:11+02:00
Libretta
https://blog.hu/user/1557184
<blockquote>
<p>Helyes döntést hozott. De nem biztos, hogy jót. </p>
</blockquote>
<p>Róbert Katalin neve korábbról is ismerős volt számomra, mégis csak most jutottam el odáig, hogy el is olvassam egy írását. Ha magyar írókról beszélek, mindenképpen meg szeretem említeni, ha személyesen, mint ember is kedvelem, és vele bizony ez a helyzet – jó szívvel álltam neki az egyik kevésbé ismert könyvének, a <i>Keresd az igazit!</i>-nak, mert a közösségi médiából ,,megismert” személyisége és a történeteiben boncolgatott témák után szinte biztos voltam benne, hogy nem fogok csalódni. Ez volt az első alkalom, hogy magyar szerző tollából olvastam fantasyt, így a <i>Keresd az igazit!</i> tényleg valódi vízválasztónak bizonyult. </p>
<p>Beismerem, amikor tavaly levettem a Libri polcáról, elsősorban a borítója fogott meg. Kifejezetten szeretem a minimalista, mégis hangsúlyos dizájnt a borítókon, ez pedig maximálisan kielégítette minden igényemet. A fekete háttér előtt levő világos mandalaszerű motívum remekül megadja az alaphangulatát a könyvnek, mégsem vonta el a figyelmet a címről, ami sajnos sok más borító esetében beleveszik a mintákba.</p>
<p>A borító mellett természetesen a történet volt a másik, ami levett a lábamról (Az összefoglaló spoilereket tartalmaz! Ha még nem olvastad a könyvet, ugord át ezt a bekezdést!). A könyv kezdetén Milót ismerhetjük meg, akinek leendő olvasóként az lesz a feladata, hogy a Tír-sziget lakóit a kezükön levő jel alapján társpárokká nyilvánítsa, és hozzásegítse őket a valódi párjuk megismeréséhez. Ő maga olvasóként nem kötődhet, nem fogja megtalálni a párját, mindennek ellenére elégedett a munkájával és a jövendő életével. Mindeközben Biríd falujában Elina komoly csatát vív magával: el kell búcsúznia a szerelmétől, Kellántól, akivel ugyan gyerekkoruk óta szeretik egymást, de mivel a jelük ugyanazon a kezükön van, sosem léphetnek társkötésbe – az egykezes kötések kinyilvánítása ugyanis szigorúan tilos. Elina, miután egy olvasó közli vele, hogy megtalálták a párját, útnak indul egy messzi halászfaluba, de titkon nem adja fel a reményt, hogy egyszer viszontláthatja Kellánt. A párja megismerésekor ez a remény elhatározássá növi ki magát, a férfi ugyanis nem érez iránta kötődést, és miután az egyetlen barátja is elmegy a faluból, Elina úgy dönt, inkább elmenekül a szigetről, semmint így kelljen tovább élnie. A csónakja hajótörést szenved a tengeren, de egy titokzatos idegen, Deniel megmenti és elviszi arra a helyre, ahol Milo is él. <br /> Milo eközben óriási bajba kerül: a mesteréről kiderül, hogy titkon megesketett egykezes párokat is, ezért halálra ítélik és kivégzik, Milót pedig az a veszély fenyegeti, hogy sose lehet mester. A fiú Elinában látja az egyetlen menekülőutat: úgy gondolja, ha hazavezet egy kesergőt, a többi mester látni fogja, hogy ő is alkalmas a köpenyükre, mert komolyan gondolja a hivatását. Az idő múlásával azonban válaszutak elé kényszerül, és el kell gondolkodnia, mi számára a fontosabb: a mesteri hivatása, vagy hogy segítse az egykezes párok boldogságát?</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/f1521dd3-5e62-409f-bb32-da8006cc6c45.jpg" alt="f1521dd3-5e62-409f-bb32-da8006cc6c45.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Ez a könyv annak ellenére, hogy viszonylag rövid, meglehetősen összetett. Olvasás közben ez egyáltalán nem tűnt fel, mert az események logikusan követik egymást, és – mint a fantasy könyvekben oly sokszor – nincs bevonva töméntelen mellékszál: itt csak a négyes van, és az erőfeszítéseik, hogy elfogadtassák az egykezes kötések jogosultságát. Maga a stílus is gördülékeny, az egyszerű mondatszerkezetek és a több rövid részre tagolt fejezetek megkönnyítik az olvasást, de ezzel együtt a leírások érzékletesek, a tírek hitrendszere rendesen ki van fejtve, a karakterek érzelmei pedig átélhetőek. Az írásmódhoz hasonlatosan a világ is nagyon érdekesen van felépítve, és ugyan én még életemben nem voltam úgy összezavarodva, mint az első harminc-negyven oldalon, egy idő után belesimultam ebbe a rendszerbe, és nekem is olyan természetessé vált, mint maguknak a szereplőknek. Itt mutatkozott meg előttem először Róbert Katalin zsenije, mert annak ellenére, hogy a világot szemernyire sem találtam szimpatikusnak, meg tudtam érteni a szereplők motivációit, és ha valami nem úgy sült el, ahogy akarták, velük együtt tudtam szomorkodni, mert megértettem és átláttam a társadalom felépítését. </p>
<p>Sajnos azonban – ahogy az <i>rengeteg</i> fantasyban lenni szokott – az érdekes világ mellett nem maradt nafta az érdekes karakterekre. Külön reménykedtem, hogy azért, mert kevesen lesznek, majd több idő jut mindegyikük kifejtésére, de sajnos ez nem valósult meg. Mind Milo, Elina, Deniel és Kellán megmaradtak a kalandregények tipikus szereplőinek a szintjén: ott volt a fiatal fiú, aki azt hiszi, érti az egészet, ott van a lány, aki túl jól érti az egészet, ott a rejtélyes, idegen földről érkezett lázadó, és ott van a fiú, aki… van. Na igen, Kellánról nem tudunk meg túl sok mindent, és ez valószínűleg az időhiány rovására írható. A történet nagy részében a szereplőink nem is találkoznak egymással, és ugyan ez elengedhetetlen volt a narratíva szempontjából, mégis nagyon sajnálatos, mert így az egymáshoz fűződő kapcsolatuk szinte egyáltalán nincs kibontva. Elina és Kellán szerelme többé-kevésbé átérezhető, de a fiút csak Elina elbeszéléséből ismerhetjük meg, azt nem igazán látjuk, hogy milyen is ő igazán. Deniel és Milo szerelme pedig egyszerűen elkapkodott. Addig, amíg a kapcsolatuk megmaradt egyszerű testi vonzalom szintjén, nagyon tetszettek, de amint bejöttek az érzelmek és a dráma a képbe, az egész dinamikájuk kisiklott. Nem tudjuk meg, miért szerettek egymásba, miért akarnak kitartani egymás mellett, és úgy egyáltalán mi az, ami miatt egyáltalán vonzódni kezdtek egymáshoz. </p>
<p>És itt jön egy hatalmas DE. Mert annak ellenére, hogy a csapatdinamika elnagyolt, ez az egész bagázs végtelenül szórakoztató. Elina szimpatikus és kompetens női szereplő, amikor pedig visszamegy Kellánért a faluba, elfacsarodott a szívem, mert egyszerűen <i>éreztem</i>, hogy tényleg szereti. Milo konfliktusai abszolút átélhetőek és elkeserítőek, és ki ne akarná együtt látni őket Deniellel? Nem hittem volna, hogy ez lehetséges, de egy maroknyi viszonylag klisés szereplő olyan feszültséget tudott maguk között generálni, hogy legszívesebben a falhoz csaptam volna a könyvet olvasás közben. </p>
<p>Ez a feszültség pedig egyértelműen a szerelmi kapcsolatokon alapszik. Amikor belekezdtem, kicsit féltem, hogy ez is egy nyáltól csöpögő romantikus fantasy lesz, de hála az istennek a szerelem ,,filozófiájára” (meddig érdemes elmenni a szerelemért, micsoda erőt adhat, ha az embert szereti a társa, mikor tudjuk, hogy érdemes elengedni valakit) sokkal nagyobb hangsúly került, mint magára a szerelem kibontakozására. Újszerű és rettentő szimpatikus felfogás, sokkal több fantasy könyvbe kéne ez a fajta vonal. </p>
<p>És akkor ott van az egykezes kötések körüli vita. </p>
<p>Valószínűleg, ahogy ezt a kis összefoglalót elolvastátok, már ti is sejtitek, mire lesz ez az egész kihegyezve, és olvasás közben is eléggé kilógott a lóláb: ez a könyv egy az egyben az üzenetére épít. Ez egy remek köntösbe csomagolt, élvezetes tanmese a melegházasságok és úgy általában a meleg kapcsolatok létjogosultságáról és elfogadásáról. </p>
<p>De hát Elina és Kellán nem melegek! Most akkor hogy is van ez? </p>
<p>Igen, nem melegek, és pont ez benne a legjobb. Az ember, amikor olvassa, milyen nevetséges érveket sorakoztatnak fel a mesterek az egykezes kötések ellen, csak a fejét fogja, aztán egy kicsit belegondol, és ráébred, hogy ugyanezek a tévhitek köztünk is megvannak, csak éppen azért, mert a párok tagjai melegek, nem tűnnek ennyire nagy hülyeségnek. Példának okáért: a tírek szerint az egykezes párok gyermekei átkozottak lesznek örök életükre, mert a szüleik is azok. Nem ismerős ez valahonnan? Remekül kommunikált üzenet, talán az egyik legjobb, amit eddig LMBTQ-irodalom berkein belül láttam. </p>
<p>És akkor itt a másik, sokkal, de sokkal fontosabb üzenet is – különösképpen a mai világban. Ehhez azonban figyelmeztetnem kell titeket egy spoilerre, ami ugyan, ha az ember ismerős az ,,ifjú világprobléma-megoldó” történetszálban, kikövetkeztethető, de azért csak óvatosan. Szóval, most, hogy alaposan felkészületetek, vágjunk is bele! </p>
<p>Tehát, Milo mesteréről ugyebár kiderül, hogy egykezes párokat szöktetett át a tenger túloldalán élő szigetre, ahol az emberek jelöletlenül élik az életüket. A tírek hite szerint a Napéshold büntette meg őket, többek között az egykezes társkötések miatt. A történet szerint a Napéshold egy prófétának nyilatkoztatta ki az akaratát, miszerint nem lehet más elfogadott, csakis az a kötés, ami az ellentétes kezű jelöltek között van. Viszont az utazása során Milo rájön, hogy az egykezes kötésben élőket nem verte meg semmiféle átok, és mikor visszarohan a mesterekhez, hogy ezt a tudtukra hozza, kiderül, ők ezzel rég tisztában vannak – csak azért üldözik még mindig az egykezeseket, hogy valakit hibáztathassanak a szigeten megeső szerencsétlenségek miatt. </p>
<p>Most már ti is látjátok, igaz? Ez nem más, mint gyűlöletpropaganda. </p>
<p>Szinte felkiáltottam, mikor ez az üzenet is eljutott hozzám, mert atyavilág, mennyire fontos, hogy erről is beszéljünk! Főleg a mai Magyarországon, ahol a félelemkeltés és a gyűlöletkampány virágkorát éli, egy ilyen jól kommunikált üzenet kincset ér. Az írónő mesterien mutatta be Milo karakterén keresztül, mennyire káros lehet egy ilyen tagadáson alapuló rendszerben felnőni, de közben azt is, hogy nem lehetetlen ebből a helyzetből kitörni. Ha az ember kicsit körültekint a világban, beszél olyanokkal, akik ellen próbálták felhergelni, mérlegeli mindkét fél álláspontját, hamar rájön, hogy a tragédia talán mégsem olyan hatalmas, mint mondják. Csak gratulálni tudok ehhez a vonalhoz, nagyon erős, nagyon hasznos, a bemutatása pedig egyszerűen díjat érdemlő. </p>
<p>Summa summarum: ez egy kifejezetten izgalmas, fordulatos történet olyan értékekkel, amik a békés együttélés szempontjából elengedhetetlenek. Ha LMBTQ ember vagy, mindenképpen ajánlom ezt a könyvet, mert ugyan biztos, hogy fel fog húzni, jó érzés lesz látnod, ahogy a szereplők lassan meggondolják magukat – ha pedig nem vagy a közösség tagja, ez egy nagyon elgondolkodtató könyv lehet számodra. Egyszóval: ajánlom mindenkinek, mert biztos, hogy megtaláljátok benne a magatok gondolkodnivalóját. </p>
<p>Köszönöm, hogy elolvastad! Találkozunk a következő bejegyzésben! </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F06%2F16%2Fkeresd-az-igazit%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F06%2F16%2Fkeresd-az-igazit%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F06%2F16%2Fkeresd-az-igazit%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Jelekkel a gyűlöletpropaganda ellen - Keresd az igazit!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://libroteatro.blog.hu/2021/06/16/keresd-az-igazit#comments"><img class="item_ctp" src="https://libroteatro.blog.hu/rss/image/post/id/16595200" border="0" /></a><br /></p>
ajánló
fantasy
könyvkritika
könyvajánló
romantikus
könyvelemzés
Könyvmolyképző
magyarszerző
olvassunkmagyart
0
Mondo sulle pagine
https://libroteatro.blog.hu
https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/f1521dd3-5e62-409f-bb32-da8006cc6c45.jpg
https://libroteatro.blog.hu/2021/05/31/adaptaciok
Könyvadaptációk 101 - A legrosszabbtól a legjobbig
2021-05-31T21:23:47+02:00
2021-05-31T21:23:47+02:00
Libretta
https://blog.hu/user/1557184
<p>Ti szeretitek a könyves adaptációkat? Én nagyon – annak ellenére, hogy az évek során mind negatív, mind pozitív példával is rengetegszer találkoztam. De hiába, egyszerűen nem tudom elveszíteni bennük a hitemet! Így most, hogy a fél könyves világ <em>Árnyék és csont</em>-lázban ég, összeszedtem nektek a három kedvenc és legkevésbé szeretett adaptációmat, amik szerintem megérnek néhány misét. Hogy a bejegyzést pozitív felhanggal zárjuk, nézzük először azokat a filmeket és sorozatokat, amik… nos… lehettek volna jobbak.</p>
<ol>
<li><em><strong>Rick Riordan: A villámtolvaj</strong></em></li>
</ol>
<p>Ez volt (a <em>Harry Pottert</em> leszámítva) a legelső könyvadaptáció, amit láttam, és amiről tudtam, hogy az. És mint sokan mások, azonnal csalódtam is. Akkoriban nehezményeztem, hogy a film ennyire megváltoztatta a könyv cselekményét, mostanra azonban beláttam, hogy sokszor nem feltétlenül baj, ha egy kicsit eltérünk az alapkonfliktustól, hogy felpezsdítsük a történetet. <br /> Itt viszont sajnos nem ez történt. A változtatás teljesen öncélú volt és végső soron nem vezetett sehova, de ha efelett még szemet is hunyunk, be kell látnunk, hogy a film technikai szempontból is katasztrofális. A vizuális effektek úgy néznek ki, mintha Paintben rajzolgatták volna őket, és sajnos a színészi játékot még olyan – állítom, hogy teljesen jó – színészek sem tudták megmenteni, mint Uma Thurman vagy Pierce Borsnan. Nagyon sajnálom, hogy ezt így elszúrták, mert még rengeteg potenciál lenne a történetben – remélem, hogy a sorozatot Rick bácsi már nem engedi ki a kezei közül.</p>
<ol start="2">
<li><em><strong>F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby</strong></em></li>
</ol>
<p>Ezzel a véleménnyel nem leszek népszerű, érzem előre. Borzasztó lelkesedéssel vágtam bele annak idején a filmbe: húszas évek, nagyszabású partik, bubifrizurák – ez kell nekem! Gondoltam én. De aztán nagyon hamar rájöttem, hogy sajnos túl nagy elvárásokat támasztottam a produkcióval szemben, amit a Warner ismét nyakon öntött a tőle megszokott túldíszített, kaleidoszkóp-szerű látványvilággal. A film nézése közben végig olyan érzésem volt, mintha az Ózt nézném (már vártam, hogy valaki dalra fakadjon), annyira valószerűtlen volt néhány jelenet és helyszín – gondolok itt például a hidas jelenetre, amikor percekig követhetjük figyelemmel, ahogy Jay átsüvít egyik városrészből a másikba. Azt viszont meg kell hagyni, hogy ez a látvány párszor kifejezetten jót tett a filmnek, a partik például látványosra és nagyszabásúra sikeredtek, Leonardo Dicaprio pedig <em>tökéletes</em> Jay Gatsby. Sajnálom, hogy a Warner ennyire túltolta ezt a filmet, sokkal könyvhűbb lehetett volna, ha kicsit kevesebb csillámmal és több drámával dolgoznak.</p>
<ol start="3">
<li><strong><em>James Dashner: Tűzpróba</em></strong></li>
</ol>
<p>Az <em>Útvesztő</em>-sorozat volt életem első disztópikus könyve, és azonnal meg is vett magának a teljes zsáner. Egymás után faltam a könyveket, le se bírtam tenni őket, és természetesen a filmek sem maradhattak el a nagy mámorban. Az első rettenetesen tetszett, remekül adaptálták a könyvet – nem lépett ki a klasszikus ifjúsági kalandregényekből, de nem is tette alacsonyabbra a lécet, ami az ilyen típusú adaptációknál nagyon nagy szó. Ezek után óriási lelkesedéssel vetettem bele magam a második részbe, de az sajnos fényévekkel elmaradt a nagy testvére mögött. A könyv maga kicsit lassabban építkezett, mint az első rész, de valahogyan a készítőknek a filmet sikerült még ennél <em>is</em> eseménytelenebbre tervezniük. Próbáltak összevonni szálakat, bevonni új szereplőket, de ebből egy fékevesztett, céltalan káosz alakult ki, ami egyszerre akart hű maradni az alapműhöz, és magában is egy teljes értékű alkotás maradni. Önmagában a sorozatról készült filmek nem a legrosszabb adaptációk a világon, de sajnos sokkal rosszabbak, mint amilyenek lehetettek volna.</p>
<p>Ezek lettek volna tehát azok a könyvekről készült filmek, amiket én nem zártam a szívembe – de vessünk véget a búnak és a bánatnak, nézzük hát meg azt a top hármas listát, amit viszont bátran tudnék ajánlani megnézésre mindenkinek!</p>
<ol>
<li><strong><em>Szabó Magda: Abigél</em></strong></li>
</ol>
<p>Kezdjük mindjárt egy klasszikussal! Szabó Magda <em>Abigélje</em> azon kevés könyvet közé tartozott, ahol előbb láttam a filmet, aztán olvastam el az alapjául szolgáló művet. Bevallom, nyolc évesen még halálra untam magam, amikor a szüleim a tévében nézték, de amikor idősebb fejjel visszagondoltam rá, megláttam, hogy mennyire fantasztikusan adaptálták a történetet. Nagyon elkapták a mű hangulatát, ugyanaz a kicsit rideg, de valahol mégis bájos légkör áradt belőle, mint az <em>Abigél</em> lapjaiból, a színészek pedig egyszerűen remek munkát végeztek. Való igaz, a könyv is hálás alapanyag, de a készítők a legtöbbnél is többet hoztak ki belőle, mi pedig, a nézők, csak hálásak lehetünk ezért.</p>
<p><img src="http://mandiner.hu/attachment/0019/18283_abigel.jpg" alt="Abigél, újratöltve | Mandiner" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" class="imgnotext" /></p>
<ol start="2">
<li><strong><em>Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek</em></strong></li>
</ol>
<p> Sokan nem szerették ezt a könyvet, és meg tudom érteni, hogy miért. Aki nem vevő a dokumentumszerű, elméletibb lélektani könyvekre, az halálra fogja unni magát – olyannal azonban még nem találkoztam, aki a filmről is ugyanezt mondta volna. A gyönyörű helyszínek magukért beszélnek, mellette pedig Julia Roberts fantasztikusan adja Elizabeth-et – ezek már elegendők kell, hogy legyenek egy jó esti mozihoz. Egy jó esti mozihoz elegek is, de vajon egy adaptációhoz is? A válasz igen, igen, ezerszer is igen! Annak ellenére, hogy a szövegkönyv nem csúszott át fénymásolásba, nagyon hűen adta vissza a könyv cselekményét, minden fontos eseményt bemutatott, ráadásul a helyszínek, az apró gesztusok a színészek arcán azt az oldalát is megragadták a könyvnek, amiről Gilbert esetleg nem volt hajlandó beszélni. Míg a lapokon Elizabeth gondolatait, belső világát ismerhetjük meg, a film tényleg körbejárja velünk a világot, megmutatja azokat a helyszíneket, amiknek eddig csak a hangulatáról olvashattunk. Az <em>Ízek, imák, szerelmek</em> az a tipikus eset, mikor a könyv és a film tökéletesen kiegészítik egymást, és a teljes élményért ajánlott mindkettőt ,,elfogyasztani”.</p>
<ol start="3">
<li><em><strong>Jane Austen: Értelem és érzelem</strong></em></li>
</ol>
<p>Valahogy a klasszikusokkal a filmkészítők nem tudnak hibázni. A másik nagy kedvencemet, a <em>Büszkeség és</em> <em>balítéletet</em> nem akartam megemlíteni (mivel igyekeztem kevésbé ismert/triviális filmeket kiválogatni), de a kishúga mellett már nem mehetünk el szó nélkül. A szokott austeni hangulatot remekül átadják a gyönyörű angol tájak, és hát lássuk be – ilyen szereplőgárdával lehetséges egyáltalán rossz filmet csinálni? Számomra Emma Thompson neve egyenlő a minőség garanciájával, és hát Kate Winslet, Hugh Grant, vagy épp Alan Rickman sem ma kezdték a pályát. Az eseményeket remekül szőtték egybe, a bevezetett mellékszálnak pedig volt célja és mélysége, ami nekem nagyon tetszett, mert az ilyesmi valódi ritkaság. Azt kell, hogy mondjam, majdnem jobban tetszett, mint a <em>Büszkeség és balítélet</em>, mert annak ellenére, hogy képes volt tisztelettel viseltetni az alapanyag iránt, egy érdekes, lebilincselő filmmé kerekedett. llyen egy igazán jó könyvadaptáció!</p>
<p>Ez tehát az a hat adaptáció, ami a legjobban meghatározta az én olvasmányélményeimet. Remélem, tetszett, és esetleg kedvet is kaptál néhányhoz a listámról. Te mivel egészítenéd ki? Hogy néz ki a te listád? Írd meg nyugodtan, mindenki élményeire kíváncsi vagyok!</p>
<p>Köszönöm, hogy elolvastad! A következő bejegyzésben találkozunk!</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F05%2F31%2Fadaptaciok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F05%2F31%2Fadaptaciok%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F05%2F31%2Fadaptaciok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Könyvadaptációk 101 - A legrosszabbtól a legjobbig"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://libroteatro.blog.hu/2021/05/31/adaptaciok#comments"><img class="item_ctp" src="https://libroteatro.blog.hu/rss/image/post/id/16578412" border="0" /></a><br /></p>
ajánló
sorozat
könyvajánló
romantikus
adaptáció
könyvadaptáció
lélektani
magyarszerző
0
Mondo sulle pagine
https://libroteatro.blog.hu
http://mandiner.hu/attachment/0019/18283_abigel.jpg
https://libroteatro.blog.hu/2021/05/18/lmbtq-konyvek
Homofóbia elleni könyvek a homofóbia elleni világnap alkalmából
2021-05-18T21:57:40+02:00
2021-05-18T21:57:40+02:00
Libretta
https://blog.hu/user/1557184
<p>A világirodalom hasábjain időről-időre feltűnnek a saját nemükhöz vonzódó karakterek, akik élénken megmozgatják az olvasók fantáziáját. Mindig is a szívügyem volt a különböző társadalmi problémák iránti érzékenyítés, épp ezért a homofóbia elleni világnap alkalmából, ami május 17-én volt, összegyűjtöttem 5+1 olyan könyvet, ami szerintem remek szórakozást nyújthat az LMBTQ-irodalom kedvelőinek és azoknak is, akik még csak most kezdenek ismerkedni a hasonló történetekkel. A könnyebb átláthatóság kedvéért két szempont szerint fogom pontozni a könyveket: hogy mennyire hangsúlyos bennük az LMBTQ-szál, illetve hogy én magam mennyire ajánlanám. Lássuk!</p>
<ol>
<li><em>Gail Carriger: Napernyő Protektorátus-sorozat</em></li>
</ol>
<p>Ez a sorozat különösen közel áll a szívemhez, mert sok remek attribútuma mellett a homoszexuális szálat is komolyan, mégis a maga bájos humorával dolgozza fel. Tetszett, hogy a szereplőknek nem a nemi identitásuk alkotta a fő jellemvonásukat, mégis ki tudtak teljesedni a párkapcsolatukban és a ,,szakmai” életükben is. Főleg azoknak ajánlanám, akik nem riadnak vissza a groteszk humortól, a sokszor lehetetlen és eltúlzott helyzetektől, illetve szeretik a steampunk stílust és az urban fantasyt.</p>
<p><strong>LMBTQ-reprezentáció: 5/5 (főleg az utolsó részekben) </strong><br /><strong> Mennyire ajánlom: 5/5</strong></p>
<ol start="2">
<li><em>Casey McQuiston: Vörös, fehér és királykék</em></li>
</ol>
<p>Erről a könyvről nem olyan régen tettem közzé egy bejegyzést (amit <a href="https://libroteatro.blog.hu/2021/05/04/voros-feher-kiralykek" target="_blank" rel="noopener noreferrer">itt</a> találhattok, ha még nem olvastátok), a véleményem pedig azóta sem változott. Tény, hogy nem ez lett az év olvasmánya, azt viszont minden ellenérzésemet félretéve meg kell adnom neki, hogy nagyon hitelesen és átérezhetően dolgozza fel a melegek lelki világát a félelmeikkel, kétségeikkel együttvéve. Érzékenyítő kötetnek tökéletes, olyanoknak ajánlom főleg, akik még nem nagyon olvastak a témában, de nyitottabbak róla egy kicsit részletesebben is tájékozódni.</p>
<p><strong>LMBTQ-reprezentáció: 5/5 </strong><br /><strong> Mennyire ajánlom: 5/4</strong></p>
<ol start="3">
<li><em>Nyáry Luca: Vigyázat, törékeny!</em></li>
</ol>
<p>Ez volt az a könyv, amiben a legkevésbé vártam, hogy LMBTQ-szállal találkozzak. Azt hittem, az öngyilkosság és a depresszió mellett túl sok lesz még egy ilyen szál, de Luca (veszem a bátorságot, hogy így nevezzem), nagyon érzékenyen és pontosan kezelte ezt a helyzetet, tetszett, hogy milyen természetességgel, mégis bizonyos fokú tartózkodással írt róla. Biszexuálisként együtt tudtam érezni a főszereplővel, azonosulni tudtam az ő dilemmáival, így ezt a könyvet bátran merném ajánlani mind az LMBTQ-társadalom tagjainak, legyenek fiatalabbak vagy idősebbek, vagy olyanoknak, akik szeretnének egy hiteles képet kapni egy önmagában elbizonytalanodó fiatal lelki világáról.</p>
<p><strong>LMBTQ-reprezentáció: 5/4 </strong><br /><strong> Mennyire ajánlom: 5/5</strong></p>
<ol start="4">
<li><em>Christina Lauren: Autoboyography</em></li>
</ol>
<p>Ez AZ LMBTQ-könyv. Így, csupa nagybetűvel. Le merném fogadni, hogy nincs olyan könyvszerető ember ezen a planétán, aki ne találkozott volna a nevével akár csak érintőlegesen is, hiszen a meleg karakterábrázolás Bibliája ez a könyv (bár lehet, hogy egy ilyen történetnél nem ez lenne a legmegfelelőbb hasonlat). Nem fogok róla túl sokat beszélni, legyen elég annyi, hogy tényleg olyan jó, mint ahogy mondják. Nagyon erős benne az LMBTQ-szál, mégsem éreztem erőltetettnek, mert végig megmaradt a realitás talaján mind a szereplők, mind a konfliktusok terén. Bárkinek tudnám ajánlani, első LMBTQ-olvasmánynak tökéletes, akár a fiatalabb korosztály számára is.</p>
<p><strong>LMBTQ-reprezentáció: 5/5</strong><br /><strong> Mennyire ajánlom: 5/5</strong></p>
<p><strong><img src="https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/c7867e95-5689-4649-b56c-7b3efd234d5b.jpg" alt="c7867e95-5689-4649-b56c-7b3efd234d5b.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></strong></p>
<ol start="5">
<li><em>Marius Gabriel: A divatdiktátor</em></li>
</ol>
<p>Nem maradhatott ki a felsorolásból a legújabb kedvencem sem. Hasonlóan a <em>Napernyő Protektorátushoz</em>, ez a könyv is zsenialitást halmoz zsenialitásra, az LMBTQ-szál meglepő volt, de érdekes és lebilincselő is egyben. Furcsa volt egy 40-es évekbeli ember szemén keresztül látni a leszbikusokat és az ő helyüket a társadalomban, de a tagadhatatlan idegenkedés ellenére sem éreztem sértőnek, vagy éppen kihívónak, amiről korábban azt hittem, hogy teljességgel lehetetlen. Leginkább fiatal felnőtteknek és felnőtteknek ajánlanám ezt a történetet, de egy nyitottabb szemléletű fiatal kezéből sem venném ki.</p>
<p><strong>LMBTQ-reprezentáció: 5/4,5</strong><br /><strong> Mennyire ajánlom: 5/5</strong></p>
<p> +1. <em>Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe</em></p>
<p>Csak hogy a klasszikusok rajongóinak is kedvezzek egy kicsit. Ez a történet (érthető okokból) nem képezi részét az iskolai irodalom tananyagnak, pedig nekem az egyik kedvenc olvasmányom lett az angol klasszikus irodalom remekei közül. Oscar Wilde a maga szokásos különös, cirkalmas stílusában dolgozza fel benne a festő és a múzsája szerelmét, ami – nyilván a kor hatásaira – ugyan nincs az arcunkba tolva, mégis eléggé nyilvánvaló. Nem ez lenne a legelső könyv, amit a klasszikusokkal ismerkedni vágyók kezébe adnék, de ha már otthonosabban mozogsz a régebbi könyvek között és érdekel a meleg szerelem plátóibb, elvontabb oldala is, akkor ezt a történetet mindenképpen tudom neked ajánlani.</p>
<p><strong>LMBTQ-reprezentáció: 5/4 </strong><br /><strong> Mennyire ajánlom: 5/5</strong></p>
<p>És hogy ne csak az én véleményemmel találkozzatok, megkérdeztem az Instagram oldalam követőit is, hogy nekik mik a kedvenc LMBTQ olvasmányaik. Íme a lista a teljesség igénye nélkül:</p>
<p>Benjamin Alire Sáenz: <em>Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában</em>, <em>Életem kifürkészhetetlen logikája <br /> </em>Cassandra Clare – Wesley Chu: <em>A mágia vörös tekercsei</em> <br /> Rácz-Stefán Tibor: <em>Túl szép</em> <br /> Sarina Bowen – Elle Kennedy: <em>Him-sorozat</em> <br /> Becca Prior: <em>Festett testek-sorozat</em></p>
<p>Az ajánlásokat köszönöm a <a href="https://www.instagram.com/konyvekillata/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Könyvekillata</a> oldal követőinek, nektek pedig azt, hogy elolvastátok ezt a bejegyzést! Remélem, tetszett, ha gondoljátok, egészítsétek ki nyugodtan a saját kedvenc LMBTQ-reprezentatív könyveitekkel is! </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F05%2F18%2Flmbtq-konyvek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F05%2F18%2Flmbtq-konyvek%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F05%2F18%2Flmbtq-konyvek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Homofóbia elleni könyvek a homofóbia elleni világnap alkalmából"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://libroteatro.blog.hu/2021/05/18/lmbtq-konyvek#comments"><img class="item_ctp" src="https://libroteatro.blog.hu/rss/image/post/id/16565266" border="0" /></a><br /></p>
ajánló
sorozat
könyvajánló
romantikus
LMBTQ
Könyvmolyképző
magyarszerző
olvassunkmagyart
0
Mondo sulle pagine
https://libroteatro.blog.hu
https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/c7867e95-5689-4649-b56c-7b3efd234d5b.jpg
https://libroteatro.blog.hu/2021/05/17/divatdiktator
Feminizmus a Második világháborúban - A divatdiktátor
2021-05-17T15:39:00+02:00
2021-05-17T15:39:00+02:00
Libretta
https://blog.hu/user/1557184
<blockquote>
<p>A háborút ésszel nyerik meg, nem csak karddal. </p>
</blockquote>
<p>Marius Gabriel neve (annak ellenére, hogy külföldön meglehetősen nagy népszerűségnek örvend) eddig ismeretlen volt Magyarországon, első magyar nyelvre is lefordított könyvét, <em>A divatdiktátort</em> 2021 tavaszán hozta el nekünk a Könyvmolyképző Kiadó. </p>
<p>Megtartották az eredeti kiadás borítóját, aminek én nagyon örültem. Minden tekintetben tökéletesen illik a történethez: visszafogott, letisztult, elegáns, mégis a vörös és fekete színek miatt figyelemfelkeltő. Én szeretem azt gondolni, hogy a képen szereplő nő maga Rézi, kellemes volt így elképzelni őt olvasás közben. </p>
<p>Miután a kiadó leközölte a könyv fülszövegét Molyon, a hozzászólásokban parázs vita alakult ki arról, hogy vajon Rézi nevét le kellett-e volna fordítani magyarra, vagy sem. A többség amellett ágált, hogy a fordítónak meg kellett volna tartania az eredeti műben szereplő Coppert, nekem azonban semmi bajom nem akadt a Rézivel. Szerintem ez a név is illett a karakterhez, ráadásul ez a magyarosítás abszolút szükséges volt a korhűséghez, ami egészen különös formában volt jelen ebben a könyvben. </p>
<p>Figyelmeztetés: ez a bejegyzés spoilereket tartalmazhat. Igyekszem nem lelőni a nagyobb poénokat, de azért csak óvatosan, lehet, hogy egy pár kiszólás belecsúszik. Ha ezek után is folytatod, jó olvasást! </p>
<p>A történet elején megismerkedhetünk a viszonylag fiatal házaspárral, Rézivel és Amoryvel, akik a Második világháborúból épp csak talpra álló Párizsban dolgoznak, mint amerikai haditudósítók. Amory a nagy cikkén dolgozik, amiben saját bevallása szerint a házassági kötelék csak meggátolja, és mikor egy este magára hagyja Rézit egy barátjuk halála után, a fiatal nő végleg beadja a válókeresetet. Rézi jószerével pénz és ismeretségek nélkül marad a még mindig ingatag Párizsban, ám valaki a segítségére siet: a pár nappal ezelőtt megismert visszahúzódó divattervező, Christian Dior. Dior befogadja Rézit a lakásába és megismerteti a baráti körével, amihez többek között az extravagáns bárénekesnő, Suzy Solidor is hozzátartozik. Miközben Rézi próbálja meggyőzni a rivaldafény elől menekülő barátját arról, hogy vállalja fel a zsenijét és önmagát, a saját életét is kezdi kiegyengetni: korábbi tapasztalataira hivatkozva újságírónak áll, és beleveti magát az éppen újjáéledő párizsi divatvilágba. Kapcsolatai révén hamarosan a szerelmi életébe is meglepő változások állnak be, és komoly döntések előtt találja magát: mit válasszon, a bohém élet szabadságát, vagy egy újabb házasság biztonságát? </p>
<p>Amikor elolvastam ennek a könyvnek a fülszövegét, azonnal felcsillant a szemem, mert éppen most akartam nyitni a divattörténeti könyvek felé, így egy Dior munkásságát bemutató könyv éppen nekem való lett volna. Az elolvasása után azonban át kellett értékelnem a gondolataimat, mert nem teljesen azt kaptam, amit vártam – ennek ellenére nem mondhatom, hogy csalódtam volna. </p>
<p>Ebben a könyvben sok a Rézi, kevés a Dior. Amikor az utolsó betűvel is végeztem, kicsit megrabolva éreztem magam, de aztán hamar rá kellett jönnöm, hogy sokkal jobban jártunk egy ilyen történettel. Nagyon érdekes volt megfigyelni, hogyan alakul ki a semmiből egy divatmárka, hogy hogyan lesz egy teljesen átlagos, de tehetséges közemberből világhírű divattervező ahelyett, hogy egy már kiforrott divatmágnást életét követtük volna nyomon. Örültem, hogy Diort inkább a személyi, semmint szakmai oldaláról ábrázolták, mert így hirtelen egy arc nélküli névből egy kedves ismerőssé vált, akinek a neve hallatán futólag elmosolyodunk, mintha egy régi jó barátunkat emlegették volna fel. Nagyon erős volt ez a vonal, talán erősebb, mint az összes többi együttvéve – pedig a többi se volt kutya!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/94570fb1-95a1-4915-b49b-a15396e55eaa.JPEG" alt="94570fb1-95a1-4915-b49b-a15396e55eaa.JPEG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Nagyon tetszett, ahogy Rézi magánéletét feldolgozták. Gabriel meghökkentő hitelességgel írt egy nő szemszögéből, sok helyütt teljesen megfeledkeztem róla, hogy az előttem heverő gondolatok egy férfi tollából származnak. Rézi hivatalosan is az egyik kedvenc női szereplőm lett az olvasmányélményeim közül, ő az a pozitív példakép, akire a fiatal, pályakezdő nőknek szüksége lehet. Határozott, kompetens, érzékeny, mégis képes biztos kézzel irányítani az életét mind a munka, mind az érzelmek terén. Nagyon finoman, pontosan kezelték a karakterét, és mindeközben arra is figyeltek, hogy ne csússzanak el a történelmi hitelesség egyébként is ingoványos talaján. Rézi nem ment át utópisztikus, idealizált modern feministába, akit észrevétlenül át lehetne helyezni a huszonegyedik századba is, sem lesütött szemű, példás mintafeleségbe, aki nagylány akar lenni, de az ismerősei nélkül semmit nem érhetne el. Nem, ő magának csinálta a szerencséjét – néha alkuk árán, de még ennek ellenére sem veszíti szem elől azt, aki lenni akar. Annak ellenére, hogy ki mer állni magáért a férfiakkal szemben, képes megélni a női oldalát is (szereti a szép ruhákat, mer beszélni a vágyairól), épp ezért ő az egyik legéletszerűbb, legjobb női főszereplő, akivel egy könyv hasábjain valaha is találkoztam. </p>
<p>Ennyi pozitív példa után már akkor is a kezembe vennék egy könyvet, ha amúgy minden más pocsék lenne – de miért lenne az, ha lehet kimagasló is? A többi mellékszereplő is valósággal brillírozik: Henry, Catherine, de főleg Suzy. Ő volt az egyik legérdekesebb karakter az egész történetben, főleg a Rézihez fűződő érzelmei miatt, illetve amiatt, ahogy azokat kezelte. Szépen kiütközött a jellembéli párhuzam közte és Rézi között, de ennek ellenére abszolút el lehetett képzelni a kettejük kapcsolatát, és lehetett látni, hogy miért lennének jók együtt. Nekem ő volt az egyik személyes kedvencem, főleg a pikáns, szókimondó stílusa miatt, neki voltak a legjobb megszólalásai az egész könyvben. </p>
<p>Ennyi remek karakterre pedig igazán nem lehetetlen egy jó történetet felhúzni. Annak ellenére, hogy a cselekmény (főleg Dior szakmai életét illetően) lassan építkezik, nem nevezném eseménytelennek, mert ha éppen a nagy volumenű történések le is ülnek, a háttérben a szereplők kapcsolata folyamatosan fejlődik és változik, és már ez is bőven elég konfliktusalapot szolgáltat. Gabriel remek érzékkel festette le a háborús Franciaországban uralkodó állapotokat, képes volt oldalhossznyi leírások nélkül is ábrázolni a városban dúló közhangulatot, ami egy idő után remekül egybesimult a történettel. Észrevétlenül összefonódtak, párhuzamosan azzal, ahogy Rézi beleszokott az új lakhelye viszonyaiba – vele együtt lettünk mi is párizsi lakosok, közösen fedeztük fel az árnyoldalait és a kedves negyedeit is, ez pedig még közelebb hozta mind a szereplőket, mind a történetet hozzánk, olvasókhoz is. </p>
<p>Mindez azonban egy jó írói stílus nélkül nem lenne ennyire ütős – és itt bizony van mit keresnünk! A múlt idejű E/3 kicsit tartózkodónak tűnt, sose volt olyan érzésem, hogy igazán Rézi fejébe látnék, de ez, a korábbi tapasztalataimmal ellentétben egyáltalán nem zavart, mert így is egy teljes és árnyalt képet kaptam a karakterek lelki világáról. Gabriel valahogy elérte, hogy egyszerre érezzem magam az 1940-es és a 2020-as években: a nagy gondolatok puritán megfogalmazása, a cirkalmas leírások és egyszerű párbeszédek kettőssége miatt elhittem, hogy egy korabeli történetet olvasok, a távolságtartó stílus viszont nem engedte elfeledtetni velem, hogy mindez a múltban játszódik. Az elbeszélő teljes mértékben függetleníti magát az eseményektől, mégis meghökkentő részletességgel számol be róluk, mint egy utazó, aki éppen jókor volt jó helyen egy érzékletes és izgalmas riport megírásához… </p>
<p>…Pont, mint Rézi. </p>
<p>Summa summarum: ezt a könyvet mindenkinek tudnám ajánlani. A történelmi könyvek kedvelőinek, a romantikus lelkeknek. Útkeresőknek és azoknak, akik már megtalálták az útjukat. Nőknek, akik megerősítést keresnek és férfiaknak, akik meg szeretnék látni, mi tesz egy független nőt független nővé. Ha egy könyvet elolvasol ebben az évben, mindenképpen <em>A divatdiktátor</em> legyen! </p>
<p>Köszönöm, hogy elolvastad! :)</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F05%2F17%2Fdivatdiktator%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F05%2F17%2Fdivatdiktator%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F05%2F17%2Fdivatdiktator%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Feminizmus a Második világháborúban - A divatdiktátor"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://libroteatro.blog.hu/2021/05/17/divatdiktator#comments"><img class="item_ctp" src="https://libroteatro.blog.hu/rss/image/post/id/16563702" border="0" /></a><br /></p>
ajánló
könyvkritika
könyvajánló
történelmi
romantikus
lélektani
Párizs
Franciaország
könyvelemzés
Könyvmolyképző
történelmifikció
0
Mondo sulle pagine
https://libroteatro.blog.hu
https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/94570fb1-95a1-4915-b49b-a15396e55eaa.JPEG
https://libroteatro.blog.hu/2021/05/04/voros-feher-kiralykek
Han Solo a Fehér Házban - Vörös, fehér és királykék
2021-05-04T17:26:00+02:00
2021-05-04T17:26:00+02:00
Libretta
https://blog.hu/user/1557184
<blockquote>
<p>Te vagy a bogáncs életem érzékeny kőművesdekoltázsában. </p>
</blockquote>
<p>Egészen büszke vagyok magamra, hiszen végre egy friss (na jó, majdnem friss) megjelenésről hozok értékelést! Casey McQuiston nagy sikerű kötete ugyan eredeti nyelven már 2019-ben megjelent, a Könyvmolyképző csak idén tavasszal hozta el nekünk a <i>Red, White & Royal Blue –</i> <i>Vörös, fehér és királykék</i> című könyvet. </p>
<p>Itthon is az eredeti borítóval adták ki, ami szerintem remek döntés volt, mivel engem, amikor először megláttam, az fogott meg benne legjobban. Azt hinné az ember, hogy a címben szereplő színek a legkevésbé sem mennek a rózsaszínhez, de meglepő módon itt nagyon harmonizáltak egymással, annak pedig külön örültem, hogy nem egy túldíszített, cirkalmas borítót terveztek (mint pár egyéb romantikus könyv esetében), hanem meghagyták ezt a figyelemfelkeltő, de minimalista formátumot. </p>
<p>Magáról a kiadásról azonban sajnos nem tudok ilyen pozitívan nyilatkozni. A magyar közönségnek két évet kellett várni a megjelenésre (és tudom, az könyvkiadás tekintetében nem sok, de vegyük figyelembe, hogy ugyanez a kiadó képes volt alig fél év alatt lefordítani és nyomdába küldeni a <i>Love Under Quarantine</i> című Scott-Carlan-kötetet). Ha nem tudnám, a RW&LB – innentől kezdve így fogom rövidíteni a mai könyvünket – mikor jött ki eredeti nyelven, azt hinném, ezt is ugyanolyan kapkodva fordították le, ugyanis ez a kiadvány <i>párját</i> <i>ritkítóan</i> igénytelen lett. Tele van helyesírási hibákkal, amik olyan triviálisak, hogy ordít róluk, nem a hozzá nem értés, hanem a figyelmetlenség szülte őket (lsd. 403. oldal: ,,Ez az egész kampány a józanságért <i>odavezet</i>, hogy egyre többet fogok inni.”), de olyan elképesztően magyartalan mondatok is előfordultak, amiket kis híján értelmezni se tudtam (,,Úgy tűnik, legszívesebben megütné Alexet, <i>ami neki jelen esetben talán még ez tetszene a</i> <i>legjobban</i>, úgyhogy hallgat az ösztöneire, és Henry oldalába vágja a könyökét.”). Az egész kötetből érződött a kapkodás és a fordító teketóriázása, ami csak azért érthetetlen, mert egyébként sok könyvvel végzett már kifejezetten jó munkát.</p>
<p>De ezek még csak az apróbb-cseprőbb hibák, amik bőven nem voltak elegek ahhoz, hogy <i>ekkorát</i> csalódjak ebben a könyvben. De akkor mi akasztott ki ennyire? Hát… A többi. Nézzük!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/4cc9aa3e-a201-4987-a430-dcf6159c9ca9.JPEG" alt="4cc9aa3e-a201-4987-a430-dcf6159c9ca9.JPEG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A történet során megismerkedhetünk Alex Claremont-Diazzal, aki az éppen első elnöki ciklusát töltő Ellen Claremont elnök fia. A családja korántsem mondható mindennapinak: az apja, Oscar mexikói bevándorló volt, a legjobb barátaiként pedig a nővérét, June-t, az alelnök unokáját, Norát, és a melegségét nyíltan felvállaló szenátort, Rafael Lunát tartja számon. Rajtuk kívül csak az édesanyja elnöki csapata él velük a Fehér Házban: Leo, a nevelőapja, akivel Ellen a válás után ismerkedett meg, illetve Zahra, Amy és Cash, a biztonsági emberek. Alex életének egyetlen fekete foltja van csupán: Anglia hercege, Henry, aki történetesen az esküdt ellensége. Mikor nem sokkal a választások előtt Henry és Alex botrányos jelenetet rendeznek, a Fehér Ház radikális lépésre szánja el magát: felzsuppolják Alexet egy repülőre London felé, és kijelentik, hogy a két fiúnak a kamerák előtt akkor is legjobb barátokat kell játszania, ha valójában ki nem állhatják egymást. Ezek után végtelen jótékonysági események és fotózássorozatok veszik kezdetüket, a színlelt rokonszenvből azonban hamarosan igazi lesz, még később pedig egy titkos, tiltott szerelem. </p>
<p>Ez tök érdekesen hangzik, ugye? Kár, hogy magába a történetbe feleennyi izgalom nem szorult. </p>
<p>Sajnos bejött az, amitől tartottam, a komoly tartalom nem tudott előkászálódni a szükségtelen trágárság és millió popkulturális utalás alól. A könyv első kétharmadában annak ellenére, hogy rengeteg minden történt, semmiért nem tudtam izgulni, mert minden esemény súlytalan volt, minden feszültség azonnal feloldódott, minden konfliktusra rögtön találtak megoldást. A ,,botrányos jelenet”, ami Henryt és Alexet egy tető alá kényszeríti, az, hogy a királyi esküvőn Alex megbotlik, és esés közben véletlenül belerántja Henryt a tortába. De nem is kell ilyen messzire mennünk, eleve már az alaphelyzet sem valósul meg, mert sosem látjuk a két fiút igazán ellenségesnek. Alex ugyan elmondja, hogy utálja Henryt, de utána rögtön azt látjuk, ahogy a herceg az összes vádpontra rácáfol, majd Alex is beismeri, hogy valójában nem is olyan gyűlölnivaló, mint azt hitte. Ezek után az enemies to lovers történetszál gyakorlatilag nem létezik, én ezt sima romantikus könyvnek mondanám. Sajnos ez a kapkodás a történet többi szegmensére is kihat, például nem vagyok benne biztos, hogy aki nem követi aktívan a politikát, és nincsenek személyes emlékei a választásokról, annyira fog izgulni a végkifejleten, mint én. Ellent sem elnökként, sem anyaként nem látjuk sokat, épp ezért nem is tudunk azért szorítani, hogy őt válasszák meg a következő ciklusra is, hiszen Alex beszámolóin kívül semmilyen visszajelzést nem kapunk arról, milyen elnök is ő valójában. </p>
<p>A szereplők viszont ennek ellenére kifejezetten szerethetőek voltak, ha egy kissé felszínesek is. Alexet gyorsan a szívembe zártam, és ő volt az egyetlen, aki valamiféle karakterfejlődést mutatott be – azt viszont remekül tette. Tetszett, ahogy egy munkamániás, nagyszájú kisfiúból egy megfontolt fiatal felnőtté vált, ahogy belátta, mi a fontos neki az életben és mi nem. Ehhez June és Nora remek támasznak bizonyultak – de természetesen a legjobb kiegészítő maga Henry herceg volt, aki a maga nyugodt, csöndes ellenállásával remekül passzolt Alex természetéhez. Ők ketten tényleg összeillő pár voltak, akiknek a szerelme szépen, lassan bontakozott ki a szemünk előtt, és akikért jó volt szorítani ezen a közel 450 oldalon. </p>
<p>A másik terület, amin ez a könyv nagyot villantott, a politika volt. Hála istennek a fohászaim meghallgattattak, részletes képet kaptunk a kampányfolyamatokról, az ott végzendő munkákról, az amerikai választások hátteréről – bár az is igaz, hogy aki nem járatos az amerikai politikában, az egy büdös szót nem fog belőle érteni. Sok a szakkifejezés, és mivel ez egy amerikai könyv, sok az olyan elmagyarázatlan dolog is, ami az USA-ban egyértelmű, Magyarországon pedig nem (kezdve azzal, hogy ki demokrata, ki republikánus). </p>
<p>És itt kanyarodunk rá a legnagyobb problémára, ami szerintem minden kisebb-nagyobb baj forrása. Ezt a könyvet egyszerűen nem kellett volna lefordítani magyarra. Igen, tudom, hogy népszerű és hogy sokan nem olvasnak angolul, de szerintem nem volt benne annyi potenciál, ami az európai olvasókat kárpótolta volna. Mert ez egy amerikai regény. Néha idegesítően, másszor becsülendően amerikai, amit egy amerikai írt az amerikaiaknak. Fel van sorolva benne egy rakás amcsi márka, a választási rendszer nincs kifejtve, mert a célközönségből mindenki tudja, hogy megy ez, a világnézete pedig európai szemmel nézve nagyon testidegen, mert más álláspont nem kap benne helyet. És akkor ott van a nyelvezet, ami sikítva követeli, hogy hagyják békén, mert ami angolul jól és lazán hangzik, az magyarul obszcén és megbotránkoztató. Igen, itt most a káromkodásokra gondolok, mert míg angolul alig-alig szúr szemet a <i>fucking</i> szó (akkor is, ha minden második mondatban benne van), addig magyarul még egy darab <i>kibaszottra</i> is megugrik a szemöldököm. Ez a sok káromkodás pedig teljesen hiteltelenné tette a szöveget, mert egyszerűen nem bírom elképzelni, hogy az amerikai elnök úgy beszélne, mint egy harapósabb kedvű borsodi kocsmáros – erre pedig valószínűleg az írónő is rájött, és Henryvel akarta orvosolni a problémát, aki, ugye, író és irodalmat is tanult, de ez a megoldás is pocsékul sikerült. Mert nem, valaki nem attól lesz irodalmi lélek, hogy nem káromkodik, míg körülötte mindenki más igen. </p>
<p>A laza stílus viszont teret engedett valaminek, ami átsegített engem az első gyötrelmes 250 oldalon: a humornak. Régóta nem nevettem ilyen jókat egy könyvön, remekül használta a szarkazmust és a szereplők dinamikája által megalapozott csípős beszólásokat. </p>
<p>Ez volt körülbelül a könyv első két harmada. Magamban már temettem is a történetet, de úgy voltam vele, ha már eddig elszenvedtem magam, most már istenuccse befejezem – és milyen jól tettem! Nem tudom, mi történt az irodában, de az utolsó száz-százötven oldalra mintha fordítót cseréltek volna. A minőség úgy ívelt felfelé, mint egy rakéta: visszavettek a káromkodásból, teret hagytak a kreatív meglátásoknak és érzékletes leírásoknak, az eseményeknek pedig végre lett valami súlya, volt miért izgulnunk. Egészen odáig úgy voltam vele, az a 3800 forint gyújtósként jobban megállta volna a helyét, de ezek a fejezetek…! Kezdtem kételkedni benne, hogy ugyanazt a könyvet tartom a kezemben, annyira megváltozott a hangvétel. </p>
<p>A kedvenceim Henry és Alex e-mailjei, a <i>Waterloo-levelek</i> voltak. Gyönyörűen fogalmazták meg őket, szinte minden sorukból érződött az a tiszta, de szenvedélyes szerelem, amit a fiúk egymás iránt éreztek, a világirodalmi idézetek pedig nagyon érdekesnek bizonyultak. Ha másért nem is, ezekért az oldalakért megéri elolvasni ezt a könyvet. </p>
<p>Summa summarum: aki az enemies to lovers szál miatt akarja elolvasni, ne tegye. Aki egy jó LGBTQ-reprezentatív könyvet akar olvasni, tegye. Aki egy vicces könyvet akar olvasni, tegye. Aki egy romantikus könyvet akar olvasni, tegye. Tehát, úgy összességében – tedd, de ne ess az én hibámba, ne várj el tőle túl sokat. </p>
<p>Köszönöm, hogy elolvastad! Puszmák! <3</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F05%2F04%2Fvoros-feher-kiralykek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F05%2F04%2Fvoros-feher-kiralykek%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F05%2F04%2Fvoros-feher-kiralykek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Han Solo a Fehér Házban - Vörös, fehér és királykék"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://libroteatro.blog.hu/2021/05/04/voros-feher-kiralykek#comments"><img class="item_ctp" src="https://libroteatro.blog.hu/rss/image/post/id/16522440" border="0" /></a><br /></p>
ajánló
könyvkritika
könyvajánló
romantikus
könyvelemzés
Könyvmolyképző
0
Mondo sulle pagine
https://libroteatro.blog.hu
https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/4cc9aa3e-a201-4987-a430-dcf6159c9ca9.JPEG
https://libroteatro.blog.hu/2021/05/02/parvalaszto_847
Csini ruhákban a felnőtté válás útján - A Párválasztó
2021-05-02T16:39:06+02:00
2021-05-02T16:39:06+02:00
Libretta
https://blog.hu/user/1557184
<blockquote>
<p>– Ez az a pillanat, amikor meg kell paskolnom a válladat? </p>
</blockquote>
<p>Úgy hiszem, Kiera Cass Párválasztó-sorozatát senkinek nem kell bemutatnom – a könyvek világában járatos tinédzsereknek ugyanolyan meghatározók voltak ezek a könyvek, mint az <i>Alkonyat</i>, vagy éppen a <i>Szent Johanna Gimi</i>. Sokan vitatták, hogy vajon megérdemelte-e ezt az óriási népszerűséget – álljunk hát be a sorba, nézzük meg,mitől lett ilyen meghatározó képviselője a műfajnak a <i>Párválasztó</i>! </p>
<p>A fülszöveg nagyon figyelemfelkeltő, a borító pedig remekül illeszkedik hozzá. A kék és fehér különböző árnyalatai jól megadják a történet alaphangulatát: könnyed, de nem teljesen szivárványszínű, a díszítések pedig igazán előkelővé teszik a könyv megjelenését. Mivel e-book olvasón olvastam, a kiadás többi részéről nem tudok sokat elmondani – talán annyit, hogy egy kicsit vigyázni kell a gerincével, mert a kiadó többi könyvéhez hasonlóan könnyen megtörik. </p>
<p>Sokan dicsérik a könyv világépítését, pedig szerintem ez pont nem volt olyan erős szál. A történet Illéában, a Negyedik világháború után épphogy csak talpra álló Amerikában játszódik, ahol az épp regnáló király fia egy Párválasztónak nevezett showműsorban keres magának feleséget. A Párválasztóra minden kasztból jelentkezhet minden 16 év fölötti lány – a barátja unszolására így tesz America Singer is, aki az Ötös kasztba, vagyis a képzőművészekhez tartozik. Americának semmi kedve részt venni a versenyben, mikor azonban beválogatják aközé a harmincöt lány közé, akik beköltözhetnek a királyi palotába, maga mögött hagyja az otthonát, hogy megismerkedjen Maxon herceggel. A herceg és America hamar tisztázzák az egymáshoz fűződő kapcsolatukat, és egy furcsa barátság veszi kezdetét, amiből hamarosan már egy kicsivel több is lesz, mint barátság. </p>
<p>Sajnos nekem maga az alaphelyzet túlságosan hasonlított az Éhezők Viadalához ahhoz, hogy komolyan tudjam venni. Adott volt a pusztítás utáni világ, a különböző, funkciók alapján besorolt társadalmi csoportok, egy játék, amelyre ,,sorsolással” választják ki a jelentkezőket, és egy lány, aki természetesen nem akart a részese lenni, de mégis belekeveredik. A nyolc kaszt annyira hajaz a körzetekre, hogy rendesen vártam, mikor mondják be úgy Americát, hogy Lady America az Ötödik körzetből. Az események tálalásán lehetett volna mit csiszolni, ez a történelemórás megoldás szerintem a lehető legrosszabb választás volt, mindenesetre kellett ahhoz, hogy teljes képet kapjunk Illéáról. Ennek ellenére persze megvoltak a maga kreatív aspektusai, például a Párválasztó felépítése és szabályrendszere kifejezetten érdekes volt, de szerintem ezt a könyvet csak a világért nem érdemes elolvasni.</p>
<p><img src="https://www.governor.vic.gov.au/sites/default/files/styles/automatically_correct_orientation/public/Ballroom.jpg?itok=T4nOKBvb" alt="Ballroom Dancing in the Ballroom at Government House ..." /></p>
<p>Viszont a többi! Nem árulok zsákbamacskát, ez a könyv a YA fantasy-szereplők archetípusait vonultatja fel, viszont ezt olyan jó stílussal és hitelesen teszi, hogy az ember tökéletesen megfeledkezik róla. America nagyon jól megállja a helyét főszereplőként: jól fejlődik, gyorsan tanul, de ezek mellett megőrzi azt, ami a személyiségét a sajátjává teszi. Tetszett, hogy megindokolták, miért tartja őt mindenki szerethetőnek – nem elmondták, hanem bemutatták, és ez egy nagyon okos megoldás volt. A könyv célközönsége (én 13-15 év körüli lányokra targetáltam, de szerintem ezt bőven lehet feszegetni) számára nagyon fontos és hasznos az az üzenet, amit America közvetít, és ha az ő szemszögükből vizsgáljuk a tálalását, az is kielégítő: egyértelmű, világos, és jó alaposan alá van támasztva a többi szereplő által. </p>
<p>America mellett Aspen kicsit kidolgozatlannak tűnt, de neki is meg lehetett érteni a motivációit, ahogy Marlee-nek és a szobalányoknak is, akik amúgy a személyes kedvenceim lettek a történet folyamán. A másik nagy csillaga a könyvnek May volt, akinek minden (kevés) megszólalása feldobta a jeleneteket, remélem, vele találkozunk még a későbbiekben. </p>
<p>De, aki nekem a legeslegjobban tetszett, az Maxon volt. Igen, a szó szerinti szőke herceg karakteréből egyelőre ő se nagyon mászott ki – kicsit félek is, hogy a további kötetekben semerre sem fog menni – viszont ebben a figurában olyan hiteles, ami párját ritkító. Benne tényleg egy fiatal, éppen a serdülés kellős közepén járó fiút látunk, aki már sejti, mit akar és hogyan, de bizonyos dolgokban még mindig nagyon bizonytalan. Tetszett, hogy ezt felvállalta, és mert segítséget kérni Americától: ha a fiúk elé követendő példát kéne állítanom, biztos ő lenne az. Rég találkoztam ilyen pozitív férfi főszereplővel ifjúsági könyvekben. </p>
<p>És persze nem mehetünk el America és Maxon kapcsolata mellett sem. Az enemies to lovers szálat nem kellett volna erőltetni, mert azzal, hogy szinte azonnal megkedvelték egymást, elég súlytalanná vált, de egyébként nagyon rendben volt. Összeillenek, megvan köztük a kémia – szerintem nagyon rég drukkoltam ennyire egy könyves párnak. YA könyvhöz képest kifejezetten éretten viselkedtek egymással: megbeszélték a nézeteltéréseiket, azt, hogy mit akarnak egymástól, és együtt konszenzusra jutottak. Nagy meglepetés volt, de mindenképpen kellemes. </p>
<p>Maga a történet pedig kifejezetten élvezetes volt. A könnyed, laza stílus hozzásegített, hogy egy nap alatt ledaráljam a könyvet, de a legnagyobb erőssége szerintem az volt, hogy a cselekmény egy pillanatra sem ült le. Valami mindig történt, ha nem a Párválasztóval, akkor a szereplők fejlődésével. A távolabbra mutató lázadós szál érdekesnek tűnik, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fognak kihozni belőle. Az egyetlen, amit fájlalok, az az, hogy nem fejezték be a Párválasztót, hanem egy függővéggel elvágták – a második résznek ezek után vagy nagyon rövidre kell fognia, vagy nagyot kell villantania ahhoz, hogy ne roncsolódjon szanaszét a történet íve. </p>
<p>Summa summarum: ez a könyv egy élvezetes YA disztópia, ami nem csak a tinédzsereknek tartogat kielégítő szórakozást. Ha van olyan fiatal a családodban, aki most kezd kacsintgatni a könyvek felé, ezt nyomd a kezébe, ha fiú, ha lány az illető, de garantálom, hogy az idősebb korosztály is el tud rajta kacarászni. </p>
<p>Köszönöm, hogy elolvastad! Puszmák! <3</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F05%2F02%2Fparvalaszto_847%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F05%2F02%2Fparvalaszto_847%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F05%2F02%2Fparvalaszto_847%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Csini ruhákban a felnőtté válás útján - A Párválasztó"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://libroteatro.blog.hu/2021/05/02/parvalaszto_847#comments"><img class="item_ctp" src="https://libroteatro.blog.hu/rss/image/post/id/16520070" border="0" /></a><br /></p>
ajánló
sorozat
könyvkritika
könyvajánló
romantikus
disztópia
könyvelemzés
Párválasztó
0
Mondo sulle pagine
https://libroteatro.blog.hu
https://www.governor.vic.gov.au/sites/default/files/styles/automatically_correct_orientation/public/Ballroom.jpg?itok=T4nOKBvb
https://libroteatro.blog.hu/2021/04/01/acotar-sorozat
Mitől lesz jó az Tüskék és rózsák udvara adaptációja?
2021-04-01T14:47:52+02:00
2021-04-01T14:47:52+02:00
Libretta
https://blog.hu/user/1557184
<p>Múlt héten jelent meg Sarah J. Maas Instagram-profilján a hír, hogy a <em>Tüskék és rózsák udvara</em> sorozat megkapja a már sokat emlegetett televíziós feldolgozását. A részletekről egyelőre nem tudni sokat: egyedül annyi biztos, hogy az írónő Ron Moore-ral fog együtt dolgozni, akinek többek között az <em>Outlander</em> adaptációját is köszönhetjük, illetve, hogy a sorozat a Hulun fog megjelenni.</p>
<p>A könyvek rajongói elég vegyesen reagáltak a hír hallatán: a legtöbben örültek, de fenntartásokkal kezelték a projektet, mert – ahogy köztük én is – féltek, hogy olyan lényeges pontok maradnak majd ki a sorozatból, amikkel együtt az eszenciája is elveszik majd. Épp ezért én a következő pontokba szedtem az ötleteimet és teóriáimat, hogy mitől lenne jó az ACOTAR-tévésorozat. Olvassátok szeretettel! </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/43a3b0b1-606e-43b0-a317-331b5fbaa7ca.JPEG" alt="43a3b0b1-606e-43b0-a317-331b5fbaa7ca.JPEG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<ol>
<li><strong> </strong><strong>Legyen véres </strong></li>
</ol>
<p>Ez szerintem a legfontosabb. Manapság a romantikus fantasy egyébként is pengeélen táncol a tévénézők körében, mert sajnos épp elég elrettentő példát láttunk már ahhoz, hogy ne tudjuk komolyan venni az ilyen filmeket – pláne nem akkor, ha <em>tündérek</em> vannak a középpontban. Szerintem óriási lehetőség van az ACOTAR kezében: úttörő sorozatként bebizonyíthatnák, hogy igenis van potenciál ebben a műfajban, ehhez viszont az kell, hogy vér folyjon. Sok. Ha a felnőtt, szkeptikus közönséget akarjuk meggyőzni, ki kell vágnunk az ablakon a családbarátságot, és úgy kell megmutatnunk a könyvek cselekményét, ahogyan azt leírták: sok szex, vér, belek. Ezek az elemek adják a történet eszenciáját, így mindkét félnek – a szkeptikusoknak és a rajongóknak – is az tenne jót, ha a képernyőn sem vetnék el őket.</p>
<ol start="2">
<li><strong> </strong><strong>Ne legyen PC </strong></li>
</ol>
<p>Az ACOTAR már így is eszméletlenül színes. Van benne színes bőrű karakter, vannak melegek, leszbikusok, testi fogyatékossággal élők – és ezzel nincs semmi baj! Ezek a szereplők nem véletlenül olyanok, amilyenek és úgy szerethetők, ahogy vannak, épp ezért felesleges lenne például azt tenni, ami a mostani amerikai televíziózás egyik kedvenc húzása: nekiállni cserélgetni a rasszokat. Nem, nem szeretnék fekete bőrű Rhysandet, sem fehér bőrű Heliont. Sarah direkt így írta meg őket, figyelve a sokszínűségre, ebbe belenyúlni nemcsak az alapanyaggal, hanem a szerzővel szemben is tiszteletlen lenne.</p>
<ol start="3">
<li><strong> </strong><strong>Jó casting </strong></li>
</ol>
<p>Érzem, hogy ez lesz a legsarkalatosabb kérdés. Akárhány dreamcastet néztem végig, mindben más és más színészeket jelöltek meg – ezen is látszik, mennyire máshogy képzelték el a rajongók ezeket a karaktereket. Őszintén szólva, nem tudom, én kiket válogatnék be, de abban biztos vagyok, hogy ha ezen a téren a sorozat nem fog óriásit villantani, nagyon nehéz lesz megnyernie magának az olvasókat. Én annak örülnék a legjobban, ha a népszerűbb fanartokat vennék alapul, de már azzal is kiegyeznék, ha nem kezdenék el felcserélgetni a rasszokat és a stílusokat.</p>
<ol start="4">
<li><strong> </strong><strong>Jó CGI </strong></li>
</ol>
<p>Az ACOTAR könyvek tele vannak olyan jelenetekkel, amiket a gyönyörű helyszínek tettek emlékezetessé. Nagyon remélem, hogy nem sajnálják majd a büdzsét az animációra, mert ha esetleg a casting nem is sikerülne annyira jól, egy szépen megrajzolt Velaris vagy Hegyalja még mindig meg tudná menteni a napot.</p>
<ol start="5">
<li><strong> </strong><strong>Az alapanyag tiszteletben tartása </strong></li>
</ol>
<p>Ez valamennyire összefügg az első ponttal is, de most nem csak a vérre és a szexre gondolok. A könyvekben millió és egy olyan apróbb mozzanatról olvashattunk, amik ugyan a narratíva szempontjából nem voltak lényegesek, mégis a karakterek kapcsolatához nagyon sokat tettek. Nem ringatom magam hiú reményekbe, biztos vagyok benne, hogy nem egy az egyben másolják majd ki a könyveket, mégis bízok benne, hogy valahogy beszorítanak majd egy-egy humoros megszólalást vagy romantikus gesztust a sorozatba, mert ezek olyan zamatot adnak a történetnek, amit nagyon nagy kár lenne pár mínusz perc képernyőidőért elveszíteni.</p>
<p>Ez lenne az én listám, szerintem ezek kellenek ahhoz, hogy az ACOTAR adaptációja egy jó sorozat legyen. Egyetértetek vele? Ti miket adnátok még hozzá?</p>
<p>Köszönöm, hogy elolvastad! Puszmák! <3</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F04%2F01%2Facotar-sorozat%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F04%2F01%2Facotar-sorozat%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F04%2F01%2Facotar-sorozat%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Mitől lesz jó az Tüskék és rózsák udvara adaptációja?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://libroteatro.blog.hu/2021/04/01/acotar-sorozat#comments"><img class="item_ctp" src="https://libroteatro.blog.hu/rss/image/post/id/16487642" border="0" /></a><br /></p>
sorozat
fantasy
romantikus
kibeszélő
könyvadaptáció
Könyvmolyképző
SarahJMaas
ACOTAR
0
Mondo sulle pagine
https://libroteatro.blog.hu
https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/43a3b0b1-606e-43b0-a317-331b5fbaa7ca.JPEG
https://libroteatro.blog.hu/2021/03/31/csillagtalan-tenger
Szimbólumok tengere - Csillagtalan tenger
2021-03-31T18:57:14+02:00
2021-03-31T18:57:14+02:00
Libretta
https://blog.hu/user/1557184
<blockquote>
<p>– Mitől válik lenyűgözővé egy történet?<br />(...)<br />– És ki dönti el, mi a mondanivalója? – töpreng hangosan Zachary. <br />– Az olvasó. A játékos. A közönség.</p>
</blockquote>
<p>Erin Morgenstern neve mostanság szinte egybefonódott a gyönyörű borítókkal és különleges történetekkel. Mindkét regénye, az <i>Éjszakai cirkusz</i> és a <i>Csillagtalan tenger</i> is nagy népszerűségnek örvendenek hazánkban, mi azonban ma az utóbbiról fogunk beszélni, ami 2020-ban jelent meg az Agave kiadó gondozásában. </p>
<p>Ahogy azt fönt is említettem, szinte már meg se lepődtem rajta, milyen gyönyörű ez a borító, annak pedig külön örültem, hogy a belső táblák egyszerű feketék. Ez a letisztult, elegáns stílus a könyv belsejében is kitart: nagyon szépen vannak megszerkesztve a fejlécek és a fejezeteket elválasztó oldalak is, egyszerűen élvezet volt forgatni. Pedig a történet sem kutya! </p>
<p>A könyv elején megismerhetjük Zacharyt, aki egy igazi introvertált. Végzős egyetemistaként éli a napjait, leginkább a könyvek és a számítógépek foglalják le, barátjaként pedig egyedül a szintén kissé visszahúzódó Katet tartja számon. Egy nap új olvasnivalóért látogat el az egyetem könyvtárába, az élete azonban a feje tetejére áll, mikor az egyik könyv lapjain a saját fiatalkori énjével találkozik. Valaki kínos részletességgel leírt mindent arról a napról, amikor Zachary egy festett ajtót talált a házuk falán, de nem volt annyi mersze, hogy kinyissa. A fiú nyomozni kezd a könyv szerzője után, a nyomozás azonban veszélyesebb vizekre sodorja, mint várta: egy bálon megismerkedik Mirabellel, a gyönyörű, de rejtélyes nővel, aki egy mágikus könyvtárban él a föld alatt, a feladata pedig az, hogy megakadályozza az általa felfestett ajtók bezárását. Zachary csatlakozik hozzá, útközben azonban elveszik az eseményekben, a könyvekben és abban, hogy megismerje a saját sorsát. Ezzel párhuzamosan megismerkedünk azokkal a történetekkel, amiket Zachary olvas a könyvtárban – ezek rövid, sokszor egyoldalas tanmesék sorsról, szerelemről és emberi kapcsolatokról.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/6c2a6703-ef87-454f-9b23-101b23c47735.JPEG" alt="6c2a6703-ef87-454f-9b23-101b23c47735.JPEG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Ezt a könyvet nem ajánlom mindenkinek, mert aki nem szereti beleásni magát egy történet szimbolikájába úgy, mint én, az halálra fogja unni magát. Rengeteg leírás találkozik rengeteg történelemórával, dialógus szinte alig van a fejezetekben, az viszont kétségtelen, hogy ha rajta vagy ezen az elemzős-érzelmi dagonyázós vonalon, akkor ez a történet abszolút neked való. A mesék egészen varázslatosak: megőrzik a jól ismert népmesés stílusukat és jellegüket, gyakran megjelenik a Sors, a varázslat, a Szerelem – mégis van bennük valami új, ami miatt különlegesnek érződnek. Szinte mindegyikben találkoztam valami kreatív, gyönyörűen megfogalmazott gondolattal, és épp ezért annyira berántottak, hogy mikor a későbbiekben Zachary visszautalt egy korábbi történetre, ugyanolyan izgatott lettem, mintha tényleg egy ismerős népmesére referált volna. </p>
<p>Sajnos azonban Zachary fejezetei nem sikerültek ennyire erősre. A stílus és a szép gondolatok természetesen itt is kitartottak, a ritmussal viszont komoly problémák akadtak – túl sokat időztünk a jelentéktelenebb eseményeken is, ez viszont azt eredményezte, hogy a sorsfordító sarokpontok teljesen súlytalanná váltak. Zachary és Dorian szerelme elkapkodott és céltalan, annak ellenére, hogy mekkora jelentősége van a kapcsolatuknak a történet végén, gyakorlatilag egyszer sem váltottak három szónál többet. A könyvtár pusztulását és az utána való bolyongást is fejezeteken keresztül ecseteltük, Zachary találkozása Simonnal viszont le lett rendezve pár sorral. Ez a kapkodás sajnos a történet többi aspektusára is kihat: sok jelenetet teljesen random vezetnek be, a két oldal motivációja tisztázatlan. Sajnálom, hogy az írónő ennyire elengedte a gyeplőt ebben a cselekményszálban – kicsit olyan érzésem volt, mintha ezek az események nem lennének fontosak, mintha az igazi jelentőség a mesékben rejlene. </p>
<p>Ennek ellenére azonban ez a történetszál sem menthetetlen, közel sem – a karakterek megmentik. Zachary klasszikus kalandregény-főszereplő: egy értelmes, visszahúzódó fiatalember, aki még mindig keresi az útját, mégis van benne valami különleges, amiért nem nevezném klisésnek. Mégsem ő azonban a könyv igazi csillaga, hanem a női szereplők: Mirabel és Kat. Mindketten kompetensek és izgalmasak, de nagyon más nézőpontból – míg az egyikük két lábbal a földön áll, a másik valódi álmodozó, az egyetlen közös pontjuk a Zachary iránt érzett szeretetük. Érdekes volt bepillantást nyerni abba, hogyan kereste Kat Zacharyt, ahogy abba is, mi mindent tenne meg Mirabel a könyvtár megmentéséért. </p>
<p>Mindezek mellett persze nem fér hozzá kétség, hogy a könyv legerősebb eleme a stílusa és a rejtett szimbolikája. Nehéz erről a könyvről objektíven beszélni, mert a fő téma, a fiatalkori útkeresés mindenkinek mást jelent, épp ezért a könyv valódi mélységébe mindenki magában tud elmerülni. A két fő motívum, a kulcs és a méhek Zachary karakterére és útkeresésére reflektálnak: a kulcs a kíváncsiság és az új lehetőségek jelképe, a méh pedig – többek között – az egyiptomi hitvilág szoláris szimbóluma, amely a születést és a halált jelképezi. Ez a kettő végigkíséri Zachary útját, útmutatást adnak neki, visszafordítják, ha rossz felé megy. Ennek az értelmezését-boncolgatását rátok bízom, ha akarjátok, kicsit rágcsáljátok nyugodtan (én is fogom), de szerintem épp ez a legnagyobb erőssége ennek a könyvnek: hogy semmit nem akar a szánkba rágni. Nem akar mindent megmagyarázni, nem akarja megmondani, mit gondoljunk – ránk bízza, értelmezzük csak úgy a rejtett jeleket, ahogyan mi akarjuk. </p>
<p>Summa summarum: ezt a könyvet mindenkinek tudom ajánlani, aki nyitott egy könyv mélyebb értelmezésére, ha viszont csak egy izgalmas kalandregényre vágysz, nem ez a te könyved. </p>
<p>Remélem, tetszett ez a bejegyzés, köszönöm, hogy elolvastad! Puszmák! <3</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F03%2F31%2Fcsillagtalan-tenger%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F03%2F31%2Fcsillagtalan-tenger%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F03%2F31%2Fcsillagtalan-tenger%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Szimbólumok tengere - Csillagtalan tenger"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://libroteatro.blog.hu/2021/03/31/csillagtalan-tenger#comments"><img class="item_ctp" src="https://libroteatro.blog.hu/rss/image/post/id/16486776" border="0" /></a><br /></p>
ajánló
fantasy
könyvkritika
könyvajánló
szimbólumok
urbanfantasy
lélektani
könyvelemzés
0
Mondo sulle pagine
https://libroteatro.blog.hu
https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/6c2a6703-ef87-454f-9b23-101b23c47735.JPEG
https://libroteatro.blog.hu/2021/03/26/francia-csok
Gyermeklelkű tinédzserek a szerelem városában - Anna és a francia csók
2021-03-26T22:51:19+01:00
2021-03-26T22:51:19+01:00
Libretta
https://blog.hu/user/1557184
<blockquote>
<p>Lehetséges volna, hogy az otthon egy személy, nem pedig egy hely? </p>
</blockquote>
<p>Mostanában egyre nagyobb bizalommal fordulok a romantikus regények felé, így úgy döntöttem, a romantikus olvasók körében szinte klasszikusnak számító <em>Anna és a francia csókkal</em> is teszek egy próbát. Ez egy lassan 11 éves könyv, amit épp ezért leginkább a húszas-harmincas korban levő romantikus lelkek ajánlottak nekem igencsak jó szívvel, így annak ellenére, hogy még mindig félek egy kicsit a műfajtól, viszonylag bátran vágtam bele. </p>
<p>Spoiler: nem kellett volna. Amikor befejeztem, azon melegében három csillagra értékeltem Molyon – mostanra kicsit szelídült a véleményem róla, de még mindig nem egy kellemes emlék. Nem is volt borzasztó, félre ne értsétek, de azért olvastam már ennél sokkal jobb romantikus könyveket is. </p>
<p>A borító mindenképpen hatalmas pozitívum volt, mert amellett, hogy könnyed, színes, nyárias, kifejezetten igényes is, és nem mutat többet, mint amennyit a fülszövegből is sejteni lehet: ez egy egyszerű kis szerelmi történet lesz Párizzsal és sok-sok francia kultúrával. Mivel én nagyon szeretem Franciaországot, izgatottan vágtam bele az olvasásba, és azt kell mondanom, ebben a tekintetben a könyv maximálisan kielégített. Nagyon érdekes volt megismerni a francia mozikultúrát és azokat a nem feltétlenül ismert szokásokat, amiket Étienne tanított Annának. Sokkal szívesebben olvastam volna hasonló dolgokról, mert sajnos a fő cselekményszál… Nem volt túl lebilincselő. </p>
<p>Bevallom, nem tudom, mire számítottam, elvégre mindnyájan ismerjük a 2010-es évek jóindulatú romantikus regényeinek felépítését: az átlagosnál is átlagosabb félénk lány betoppan az új közösségbe, ahol az összes nő- és hímnemű egyed egyetlen fiúért eped, aki amellett, hogy kész Adonisz, természetesen kiváló tanuló, minden szülő álma, és maga a földre szállt jóindulat. A lány azonnal belehabarodik, de szemmel láthatóan esélye sincs nála, hiszen a fiú folyamatosan teszi neki a szépet, elhívja ide-oda, megtesz érte olyan dolgokat, amiket a barátaiért nem – hiszen ez csak azt jelenti, hogy nem szereti, nem?! Végül azonban egy kínos véletlen folytán a pár mégis egymásra talál, és boldogan lovagolnak a naplemente felé.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/1280px-st_etienne-du-mont_church_interior_paris_france.jpg" alt="1280px-st_etienne-du-mont_church_interior_paris_france.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /><em>A St. Étienne katedrális</em> </p>
<p>Ezzel a rövid összefoglalóval le is írtam a könyv szinopszisát. A legnagyobb baj az volt ezzel a történettel, hogy mivel elég nyilvánvalóan egy zsáner-bevásárlólista alapján íródott, minden kolosszális fordulópontot jó előre lehetett látni – ráadásul nem is úgy épült fel, hogy néhány klisés csavarból ágazott szerte a többi cselekmény, hanem ugráltunk fordulatról fordulatra minden átvezetés nélkül. Olyan érzésem volt olvasás közben, mintha az írónő egy lista mellett ülve írta volna meg a könyvét, ahol miután minden pontot kipipált, rájött, hogy ez így baromi rövid lesz, így két dráma közé szuszakolt néhány érdektelen jelenetet és esetlen párbeszédet, hogy meglegyen 300 oldal. </p>
<p>Éppen ezért ez nem csupán egy klisés könyv, hanem a világ ÖSSZES kliséjének fotóalbuma. Megvan a családi tragédia, a volt legjobb barátnő árulása, a pár nap, amikor a két szerelmes egyedül marad egy épületben, a véletlen, ami után mindenki egymás ellen fordul, a verekedés, és persze a grandiózus szerelmi vallomás. Ezek már tíz évvel ezelőtt is divatjamúltnak számítottak, és pont ezért, mivel tudtam, hogy mi fog történni, végiguntam az egészet – és ezen sem a gyönyörűen lefestett környezet, sem a kétségtelenül élvezetes stílus nem segíthetett. Az bántott leginkább, hogy ez a könyv is lehetett volna jó, mert pár érdekes szereplő még egy ilyen halál klisés történetet is izgalmassá tud tenni, de ennek a könyvnek az összes karaktere kartonpapírból volt. </p>
<p>Mer tetszelgett a vagány, kicsit fiús legjobb barát szerepében. Eleinte nagyon szimpatikusnak találtam a karakterét annak ellenére, hogy jószerével semmit nem tudtunk meg róla, csak azt, hogy kupis és szeret focizni. A végén levő nagy veszekedés épp ezért teljesen súlytalan volt, mert Anna abban az egy fejezetben többet beszél Merről, mint az előtte levő 200 oldalon együttvéve. </p>
<p>Étienne-el bevallom, még mindig nem tudom, hányadán állok. Kritikusi szemmel üdítő volt olvasni róla, végre egy romantikus főszereplő, akinek a jelleme nem csak a deszkázásból és a fociból állt. Az nagyon szimpatikus volt benne, hogy milyen jól kezelte a másságát: elfogadta, hogy alacsony, elfogadta, hogy ő inkább az eszével és a humorával fog kitűnni a többi fiú közül, és ebben is képes volt kiteljesedni. Sokkal több ilyen jól megírt férfi karakter kéne a romantikus regényekbe. </p>
<p>Olvasói szemmel viszont… Hát… Az, amit a lányokkal csinál, rohadtul nem korrekt. Amennyire szerettem az egyediségét, legalább annyira gyűlöltem az Anna körüli tipródását, mert ez valahogy nem fért bele abba a jóravaló képbe, amit egészen idáig kaptunk róla. Egy olyan intelligens fiú, mint Étienne, nem tart két vasat is a tűzben csak azért, mert neki így kényelmes. Rajta kívül a barátaira is mérges vagyok, amiért egyikük sem rázta meg, Annára pedig pláne, amiért azután, hogy ezt a helyzetet realizálta, továbbra is úgy futott Étienne után, mint egy lelkes kiskutya. </p>
<p>És ha már itt tartunk, beszéljünk Annáról, mert én még ilyen világrekord-gyanúsan ostoba női szereplővel az <i>Alkonyat</i> óta nem találkoztam! Már az első tíz oldalon erősen indít, amikor is megállás nélkül arról nyafog, hogy a csúnya gonosz papája nem átallotta beíratni egy ELIT GIMNÁZIUMBA PÁRIZSBA – ki csinál ilyet?! Remek kezdés, fantasztikus megalapozta a karakter jellemét. Azután persze folyamatosan tolja a kisebb-nagyobb hülyeségeit, és egyenesen meg van sértődve, mikor erre a környezete is felhívja a figyelmét. Az a hiszti, amit Bridge és Toph egymásra találásán kivert, egészen érthetetlen, az Étienne körüli szenvedés pedig kimondottan idegőrlő volt. Egyszer szerelmes belé, máskor csak barát, egyszer majd’ meghal, úgy imádja, másszor inkább elrejt mindent. Borzasztó kínos az a töketlenkedés, amit művelnek, az pedig pláne, hogy egyenesen megdöbbennek, mikor kiderül a vonzalmuk egymás iránt. Ha 13-14 évesek lennének (mint a könyv célközönsége), még meg is érteném, és ez az egész kaland mindjárt nem esetlen lenne, hanem aranyos, de ők elvileg 17-18 éves, majdnem felnőtt emberek! Sokkal érettebben kellett volna ábrázolni őket, mert így mind a karakterek, mind a történet teljesen elveszíti a hitelességét. </p>
<p>Miért mondom tehát azt, hogy ez a könyv nem menthetetlen? Mert legalább jóindulatú. Az egyetlen, de hatalmas problémája az a bizonyos vörös pötty a borítóján, mert ha nem kellett volna ennyire görcsösen családbarátnak maradnia, sokkal jobb lehetett volna. Ez az a tipikus történet, ami csak azért szól 17 évesekről, hogy elhitesse a kiskamaszokkal, ilyen lesz majd a gimi utolsó pár éve. Mindenki éretlen, mindenki gyerekes, mindenki esetlen – mégsem tudok rájuk haragudni, mert maga a könyv kifejezetten aranyos. Ha félretettem az ellenérzéseimet és átkonvertáltam Annát 13-14 évesre, még el is szórakoztatott. A stílusa valóban gördülékeny és élvezetes, a mellékszereplők között vannak igazi kincsek (mint például Rashmi), az üzenete pedig kifejezetten hasznos és elég jól is van kommunikálva: ha egy helyzet esetleg valamiért ijesztőnek is tűnik, ne menekülj, hanem próbáld megvetni a lábad, keress embereket, akik segíthetnek, és előbb-utóbb ura leszel a szituációnak. </p>
<p>Summa summarum: ez a történet nem egy tömegkatasztrófa, van pár jó gondolata, de hacsak nem vagy elhivatott romantikus rajongó, lehet, nem ez a te könyved – viszont, ha esetleg van egy húgod / kislányod / unokatesód / akárkid, akit szeretnél rászoktatni az olvasásra, ez egy jó választás lehet. </p>
<p>Köszönöm, hogy elolvastad! Puszmák! <3 </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F03%2F26%2Ffrancia-csok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F03%2F26%2Ffrancia-csok%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F03%2F26%2Ffrancia-csok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Gyermeklelkű tinédzserek a szerelem városában - Anna és a francia csók"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://libroteatro.blog.hu/2021/03/26/francia-csok#comments"><img class="item_ctp" src="https://libroteatro.blog.hu/rss/image/post/id/16481464" border="0" /></a><br /></p>
könyvkritika
romantikus
Párizs
Franciaország
könyvelemzés
0
Mondo sulle pagine
https://libroteatro.blog.hu
https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/1280px-st_etienne-du-mont_church_interior_paris_france.jpg
https://libroteatro.blog.hu/2021/03/02/a_sok_sereg_csataja_szarnyak_es_pusztulas_udvara
A sok sereg csatája - Szárnyak és pusztulás udvara
2021-03-02T20:49:24+01:00
2021-03-02T20:49:24+01:00
Libretta
https://blog.hu/user/1557184
<blockquote>
<p>– Mindent megszerettél magadban? A jót is, és a rosszat is? A világos és a sötét oldaladat? <br />Mosolyogtam. <br />– Főleg a sötétet.</p>
</blockquote>
<p>Ha valaki a mai világban azt mondja, new adult fantasy, Sarah J. Maas már nyújtogatja is a nyakát a hátsó sorokban. Az elmúlt pár évben ő lett mind a külföldi, mind a hazai piac legkedveltebb szerzője – hogy jogosan nyerte-e el ezt a helyet, azt mindenki döntse el magának, de kétségtelen tény, hogy az Üvegtrón és a Tüskék és rózsák udvara gyakorlatilag klasszikusoknak számítanak a könyves berkekben.</p>
<p>Most nézzünk rá az utóbbi sorozat legutolsó részére, ami nem más, mint az ACOTAR nagy fináléja, a Szárnyak és pusztulás udvara!</p>
<p>A borítója nagyon tetszett – a zöld színt abszolút el tudom képzelni ehhez a történethez, a cím pedig kellőképpen figyelemfelkeltő és vészjósló ahhoz, hogy megteremtse az alaphangulatot. Sajnos, mivel ebook formában olvastam, a kiadás többi részéről semmit nem tudok elmondani, de mivel a sorozat előző köteteiben gyönyörűen díszítették mind a lapszéleket mind a fejléceket, ezért gondolom, ez itt is ugyanolyan szép volt. Ehhez a bejegyzéshez <span style="text-decoration: underline;"><strong>394.oldal</strong></span> Instagram-oldaláról kértem kölcsön ezt a gyönyörű fotót, az ő oldalát <a href="https://www.instagram.com/394.oldal/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">itt</a> tudjátok elérni.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/e7e58c2c-2326-4c31-9cde-5041406ee8ad.jpg" alt="e7e58c2c-2326-4c31-9cde-5041406ee8ad.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Mielőtt rátérnék a mélyenszántó részletekre, figyelmeztetnék mindenkit, hogy ez az értékelő a világ összes spoilerét tartalmazza! És igen, olyan fordulatok vannak ebben a könyvben, amit nem akarsz ellőni magadnak, úgyhogy kérlek, addig ne olvasd el ezt a bejegyzést, amíg ki nem olvastad a könyvet!</p>
<p>Elöljáróban annyit elárulok, hogy nekem ez a rész (is) nagyon tetszett. Messze nem hibátlan, de sokkalta jobb, mint az előző két rész – azoknak a hibáit kiköszörülte, amik pedig jók voltak bennük, azokat még tovább fejlesztette.</p>
<p>Ilyen volt például a világ felépítése. Végre megtörtént az, amire már az első rész óta vártam, feltárult előttünk Prythian teljes világa: megnyíltak előttünk az udvarok, megismertük a főurakat és az erejüket. Ez számomra majdnem izgalmasabb volt, mint maga a csata, mert nagyon érdekes volt látni, hogyan oszlanak fel az erőviszonyok a különböző udvarok között. Az új szereplőket szinte azonnal megkedveltem – Thesan és Viviane rettentő szimpatikusak voltak, Helion pedig a legjobb dolog, ami ezzel a sorozattal csak történhetett.</p>
<p>De nem csak az új, hanem a régi szereplők is derekasan megállták a helyüket. A Belső kör minden tagja megkapta végre a méltó lezárását – igen, tudom, hogy ez hivatalosan nem egy lezáró kötet, de a történet fő íve itt ért véget, így én egy trilógia zárkötetének tekintem ezt a történetet. Feyre végre úgy viselkedik, mint egy valódi királynő: használja az eszét, jól taktikázik, és remekül rájátszik az adottságaira – méltó társa lett Rhysandnek, pedig erre nem mertem volna mérget venni az előző részben. Ez a kötet érezhetően inkább Feyre-ra koncentrált, Rhys jellemét nem fejtette ki bővebben – bár az is igaz, hogy nagyon nem volt mit kifejteni. Sajnos Rhysnek nem sikerült kimásznia a klasszikus ,,érző szívű rosszfiú” szerepéből, de tény, hogy azt legalább nagyon jól hozza. Felelősségteljes, határozott, egy igazi kiforrott uralkodó.</p>
<p>A mellékszereplők terén is nagyot villantott a könyv, végre többet kaptunk Azrielből, amire már nagyon nagy szükségünk volt, Amren pedig egy meglepő csavarral zárta le a jellemútját, ami elég szokatlanul lett kivitelezve, de mindenképpen érdekes volt. Cassian és Nesta is érdekes úton indultak el, nagyon remélem, hogy a következő utáni részben, ami egy az egyben rájuk koncentrál, jobban ki fogják bontani a kettejük kapcsolatát.</p>
<p>Ebből az idilli összképből viszont négyen nagyon kilógtak: Elain, Mor, Tamlin és Lucien. Elain – annak ellenére, hogy oda és vissza vagyok a kapcsolatáért Azriellel – halálra idegesített ebben a részben, mert annak ellenére, hogy egy rakás figyelmet kapott, semmit nem csinált. Megértem, hogy megviselte a tündérré válása, de amíg Nesta pont időben húzta be a kéziféket, mielőtt egy teljesen karakter nélküli valakivé vált volna, Elain folyamatosan, minden egyes rezdülésével tolta a hisztit, és a látói képességei sajnos nem voltak elég hasznosak ahhoz, hogy ezt megérje elviselni.</p>
<p>Mor pedig egyszerűen a könyv csalódása volt számomra. Egy igazi csupa szív, kompetens szereplőként indult a második kötetben, komoly háttérsztorival és belevaló stílussal… és ez egészen így is maradt a végéig. Aztán bevallotta a titkát Feyre-nak, és egy szempillantás alatt emeleteket zuhant a szememben. Az, amit szerencsétlen Azriellel csinált, semmilyen indok alatt nem nevezhető korrektnek. Értem én, hogy eleinte félt coming outolni a barátainak, de 500 év alatt csak megismerte őket annyira, hogy tudja, nem fogják érte a fejét venni! De nem, ahelyett, hogy összeszedte volna magát, inkább hagyta, hogy Azriel szenvedjen, hagyta, hogy védelmezze őt, és azzal takarózott, hogy ,,félt, hogy a barátai rosszul reagálnának…” Ez egy ilyen karaktertől rettentő gyáva és gerinctelen húzás. Nagyon remélem, hogy Sarah kijavítja valahogy a következő részekben, mert ez így nagyon nem jó.</p>
<p>Azt hinnétek, hogy ezek után még vérmesebb gyalázásba kezdek, de meg fogtok lepődni. Lucien és Tamlin kettősét azért emeltem ki korábban, mert ők hatalmasat villantottak így, a nagy fináléra. Én eddig sem rejtettem véka alá, hogy mennyire imádom Lucient, számomra abszolút frissítő újdonságként hatott a karaktere, aki minden érzékenysége mellett is képes volt egy igazán férfias és erős szereplő maradni. Talán neki volt a legszebb fejlődésíve az egész sorozatban: elindult egy hűséges, de kissé rideg karakterként, aztán minél jobban kezdte megkérdőjelezni Tamlin intézkedéseit, annál több rétegét ismertük meg a saját személyiségének – végül pedig hála az égnek elszakadt a Tavasz udvarától, és belefogott, hogy megkeresse (még ha kissé döcögősen is) a saját útját. Nagyon érdekes volt látni, hogyan állja meg a helyét Velarisben a Belső kör tagjaként, és – ez ugyan valamennyire személyes, de – hálát adtam a jóistennek, amiért végül nem kötöttek ki egymás mellett Elainnel. Szerintem sokat tett a személyiségéhez, hogy ezzel a csalódással is szembesülnie kellett, és most tényleg minden hiányzott volna neki, csak egy csaj nem a képbe.</p>
<p>Tamlin pedig… Hát… Tamlin. Az ő karakterével könyveket tudnék megtölteni, de azt elöljáróba leszögezem, hogy szerintem nem egy rossz ember. Tamlin irodalmi szóval élve egy úgynevezett ,,bukott hős”, aki minden megérthető szándéka és jóindulatú törekvése ellenére elbukik. Mert igen, Tamlin szándékai – nekem legalábbis – teljesen érthetőek. Gondoljunk egy kicsit bele az ACOMAF eseményeibe az ő szemszögéből: annyit látott, hogy egy ellenséges udvar főura aljas alkut kötött az ő párjával, akiről egyébként a lány maga is azt mondta, hogy ki nem állhatja. Ezek után Feyre minden szó nélkül eltűnik – szerintetek, ha ugyanez Rhysanddel történt volna meg, hogy reagált volna? Az, hogy ezek után Tamlin minden követ megmozgatott, teljesen érthető, és az, hogy Feyre érdekében még a hyberniekkel is képes volt összeállni, valahol még romantikus is. Mire Lucien odaért hozzá az üzenettel, miszerint Feyre nem is akar visszatérni a Tavasz udvarába, az alku már megköttetett, onnantól kezdve nem volt mit tenni.</p>
<p>Rosszul bánt Feyre-val? Igen, a második kötetben határozottan. Rosszul szerette Feyre-t? Igen. De kétségbe vonható-e a szerelme? Abszolúte nem. Én meg nem mondom, hogy Tamlin bukásáért ki a hibás, mindenesetre az biztos, hogy nem csak ő. Feyre elhamarkodottan ítélt, Tamlin pedig nem hallgatta őt meg – a Tavasz udvarának széthullása egy nagyon csúnya szakítás kifejezetten tragikus következménye.</p>
<p>A végkifejlet pedig… Hát, egyszerűen szomorú. Tamlin nem azt kapta, amit megérdemelt, de mindenképpen megdolgozott a helyzetéért. Az én szememben ő egy végzetesen félreértett és megkeseredett karakter, aki inkább tragikus, mintsem gonosz.</p>
<p>És ha ennyit bírtam pofázni a karakterekről, akkor tudhatjátok, hogy – egyrészt ez lesz a világ leghosszabb bejegyzése, másrészt – a sztori egyéb eseményei is elnyerték a tetszésemet. A dialógok frissek voltak és ütősek, Sarah jól megtalálta a balanszot az új és régi karakterek használata között. Az első pár fejezetben a már jól ismert karakterek kerültek előtérbe és kicsit visszavettünk a sorsfordító eseményekből, ami baromi jól megalapozta az alaphangulatot. A régi triumvirátus annyi feszültséget dobott össze már rögtön az elején, hogy mire odaértünk, hogy Lucien és Feyre megpattantak a Tavasz udvarából, már tűkön ültem, hogy mi lesz a következő lépés. Soha egy percre nem ült le a sztori, valami mindig történt, valamiért mindig izgultam, és ha éppen a harci láz el is apadt, a szereplők közti feszültségek akkor is az idegeimen táncoltak. Hála a jó istennek nem mentünk át szappanoperába (a legtöbb esetben), a karakterek belső őrlődései mindenképpen szükségesek voltak, hogy a realitás talaján maradhassunk. Sok felemelő pillanat nem volt az izgalmas részek között, éppen annyi enyelgést és poénkodást kaptunk csak, hogy egy kicsit kinézhessünk abból a díszdepresszióból, ami felénk robogott a végső csata képében.</p>
<p>És itt kanyarodnék vissza a korábbi kiszólásomhoz, miszerint ez a könyv messze nem hibátlan. Ahhoz képest, hogy Sarah mekkorát villantott a karakterekkel és a kapcsolatrendszerek gondos felépítésével… A csatajelenetek, de főleg a legvégső, nagy összecsapás a legbénább csata, amit fantasy műfajban valaha olvastam!</p>
<p>Sajnálom, de tényleg. Én is azt akartam, hogy jó legyen… Hát, csalódtam. Az adriatai ütközet még egészen a helyén volt, de az utána következőktől eldobtam az agyamat. A felépítésükkel nem volt nagy gond, volt itt kis harc, nagy harc, nap, eső, sár… De ami a közöttük levő űrt kitöltötte, az csak szenvedés volt.</p>
<p>Ad 1: miért volt szükség Elain elrablására? Egyrészt ez csak tovább ásta Elain személyiségének a sírját, másrészt semmi másra nem volt jó, mint hogy Azriel lesérüljön, és kapjunk még egy totál felesleges mellékszereplőt.</p>
<p>(Ezt amúgy csak széljegyzetként rovom fel, de egy idő után baromi idegesítő volt, hogy Feyre mindenkit meg akart menteni. Értem én, hogy jótét lélek, de egyszerűen minden emberi logikával és életösztönnel szembement, amit csinált. Ez egy háború, a jóég verje meg! Kis híján mind rajtavesztettek a jószándékán, és még akkor sem kapott észbe, hogy lehet, hogy hibázott).</p>
<p>Ad 2: a vége csata… nem történt meg.</p>
<p>Azt előre leszögezem, hogy az egész baromi látványosan volt lefestve. Ahogy egymás után érkeznek a seregek, felsorakoznak, megkezdődik az ütközet… libabőrös lettem tőle. De sajnos ennél több nem igazán történt. Már dörzsöltem a kezemet, hogy na, mindjárt kezdődik az igazi hentelés, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy vége lett. Rengeteg minden hiányzott ebből a jelenetből: hol volt Mor? Miért nem láttuk Rhyst harcolni? Miért nem láttuk Azrielt harcolni? Miért nem voltunk többet a csata sűrűjében? Miért nem láttuk, hogyan veti be az erejét a többi főúr? Olyan érzésem volt olvasás közben, mintha Sarah hirtelen ráébredt volna, hogy túl hosszúra nyúlik a könyv, és gyorsan le akarta volna zárni, de ha valamin, akkor ezen pont nem kellett volna spórolnia.</p>
<p>A másik pedig igaz, egy személyes probléma, de miért pont ELAIN állította meg Hybern királyát?! Ennyi szereplő mellett lehetetlen, hogy olyasvalakit válasszunk erre a célra, aki mindenkinek megfelel, de nehogy már nekem bárki is azt mondja, hogy a veszedelmes ellenséget, akit egy innen-onnan összeharácsolt hadsereggel is alig voltak képesek legyőzni, majd pont egy félig még halandó lány fogja megállítani, aki egy nappal ezelőtt még az Üsttől sem volt képes megvédeni magát?! Ez kész röhej. Elismerem, nem tudom, kit illetett volna meg ez a tett, de hogy nem Elaint, az biztos.</p>
<p>Illetve volt még egy komoly problémám. Ezzel valószínűleg mindenkit ki fogok akasztani, de isten a tanúm, kimondom: <strong>Amrennek halottnak kellett volna maradnia.</strong> </p>
<p>Vagy nem Amrennek, elfogadom. Nem is Rhysnek, mert ő tényleg megérdemelte, hogy éljen… De valakinek meg kellett volna halnia. Azrielnek, Mornak, Luciennek… Valakinek, akit sokan szeretnek és aki számít. Igen, valószínűleg beleszakadt volna a szívem, de abszolút szükséges lett volna ez az áldozat, mert így szívfacsaró lett ugyan a finálé, de súlytalan. Ahhoz, hogy igazán mély legyen ez az élmény, és hogy tényleg mi is átérezzük egy háború tragédiáját, el kellett volna veszítenünk valakit, akit szeretünk.</p>
<p>DE! Az egy percig sem kérdéses, hogy ez lett a sorozat legerősebb könyve. Folyamatosan tűkön ültem, könnyeztem, nevettem (sokszor egyszerre), szétszorítottam az olvasómat izgalmamban. Ez egy tipikusan olyan könyv, ami miatt azt kívánom, bár elfelejteném az egészet, hogy újra elolvashassam, annyira jó élmény volt. Úgyhogy</p>
<p>summa summarum: ezt a könyvet aztán tényleg mindenkinek tudom ajánlani, ahogy az egész sorozatot is. Ha van egy ismerősöd, akit be akarsz vezetni SJM műveibe, mindenképpen az ACOTAR-t olvastasd el vele először, mert garantálom, hogy azonnal be fogja őt rántani.</p>
<p>Köszönöm, hogy elolvastad! Puszmák! <3</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F03%2F02%2Fa_sok_sereg_csataja_szarnyak_es_pusztulas_udvara%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F03%2F02%2Fa_sok_sereg_csataja_szarnyak_es_pusztulas_udvara%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F03%2F02%2Fa_sok_sereg_csataja_szarnyak_es_pusztulas_udvara%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A sok sereg csatája - Szárnyak és pusztulás udvara"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://libroteatro.blog.hu/2021/03/02/a_sok_sereg_csataja_szarnyak_es_pusztulas_udvara#comments"><img class="item_ctp" src="https://libroteatro.blog.hu/rss/image/post/id/16448136" border="0" /></a><br /></p>
ajánló
fantasy
könyvkritika
könyvajánló
romantikus
könyvelemzés
SarahJMaas
ACOTAR
0
Mondo sulle pagine
https://libroteatro.blog.hu
https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/e7e58c2c-2326-4c31-9cde-5041406ee8ad.jpg
https://libroteatro.blog.hu/2021/01/22/halalos_hollywood
Szerelem a zsaroló idején: Halálos Hollywood
2021-01-22T14:41:22+01:00
2021-01-22T14:41:22+01:00
Libretta
https://blog.hu/user/1557184
<blockquote>
<p>Megállapítottam, hogy barátommá kell tennem ezt az asszonyt, mert amennyire megkeserítheti az életemet, annyira vidámmá és könnyűvé is teheti. Hatalma volt, még ha nem is úgy látszott. A hatalma az eszében rejlett. </p>
</blockquote>
<p>R. Kelényi Angelika napjaink egyik legsikeresebb hazai romantikus írónője. Több népszerű sorozatot tudhat a magáénak, többek között az <i>Ártatlant</i>, vagy éppen a <i>Caroline Wood-sorozatot, </i>amelynek a mai könyvünk is a része. <i></i></p>
<p>A széria első kötete, ami a <i>Barcelona, Barcelona</i> nevet viseli, 2019-ben jelent meg az Álomgyár kiadó gondozásában, és szinte azonnal beszippantotta mind az írónő rajongóit, mind azokat, akik most találkoztak először a nevével. 2020 szerencsés év volt a sorozat kedvelői számára, szinte egymás után jött ki a második rész, a <i>Róma, Róma</i>, illetve a harmadik rész, a <i>Halálos Hollywood</i>. </p>
<p>Kicsit sajnáltam, hogy így, a harmadik könyvre megváltoztatták a címformátumot – bár az is igaz, hogy a <i>Hollywood, Hollywood</i> elég hülyén hangzott volna, a két rossz közül talán ez volt a jobbik megoldás. </p>
<p>A borító ismét tökéletesen illeszkedik mind a történethez, mind a sorozat többi részéhez. Ez az újszerű megoldás már a <i>Barcelona, Barcelona</i> borítójában is tetszett: a háttér elé egy egészalakos képet illesztettek a főszereplőről, viszont, hogy ne egy legyen a sok közül, ez az alak rajzolva van. Minden elismerésem a tervezőnek, amilyen egyszerű, olyan figyelemfelkeltő az ötlet. A <i>Halálos Hollywood</i> borítója is ezt a sémát követi: a világoslila háttér előtti zöldellő hegyek és villák azonnal odarepítenek minket a hírességek világába, Caroline napszemcsi-kézitáska kombinációja pedig még csak ráerősít az élményre. </p>
<p>A sorozat második részét sajnos nem olvastam, viszont szerencsére erre nem is volt szükségem, ez a kötet stand-alone-ként is megállja a helyét; alig pár utalás volt benne az előző könyvekre, és azokat is könnyen meg lehetett érteni. Előre szólok: ez a kritika spoileres lesz, de nagyon! Ha nem szeretnél semmit ellőni magadnak, itt állj meg, és azután gyere vissza, hogy elolvastad!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/ecfd01e3-eaa1-4272-b05c-75e94b6650a4_1.jpg" alt="ecfd01e3-eaa1-4272-b05c-75e94b6650a4_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A történet a <i>Róma, Róma</i> cselekménye után veszi fel a fonalat. Caroline a sikeresen kivitelezett küldetés után Londonban folytatja a karrierjét: új főnöke, Monsieur Duvalt irányítása alatt vezeti a népszerű, oknyomozással foglalkozó rovatát, és igyekszik kiheverni a szakítást. Egy nap azonban új megbízást kap: egy híres brit-amerikai sztárt, Emily Montgomeryt egy titokzatos idegen vérfagyasztó levelekkel zsarolja, ezért a díva testőrt keres, aki megvédi őt a lehetséges támadóktól. Duvalt beprotezsálja Carót a feladatra, hogy az ott-tartózkodása alatt gyűjtött tapasztalatokból egy exkluzív cikket írjon a hollywoodi sztárok <i>valódi</i> életéről. Caroline nincs elragadtatva az újsütetű feladatkörétől, de mivel nincs mit tennie, kénytelen-kelletlen elfogadja a megbízást. Pár nap edzés után repülőre száll, és beköltözik Emily Montgomery fényűző otthonába – de nem azt találja ott, amire számított. Emily már az első találkozáskor sem úgy viselkedik vele, ahogy a hírneve alapján tőle várta, idővel pedig a házban folyó rejtélyes események egyre különösebb és különösebb fényben tüntetik fel a sztárt. Caroline és a sármos magánnyomozó, Mr. Wilson együtt próbálnak fényt deríteni a titokra, ám a megoldás sokkal komolyabb veszélybe sodorja őket, mint arra bármelyikük is számított volna. </p>
<p>Nagyon érződik ezen a könyvön, hogy egy átkötő rész. A narratíva szempontjából most kellett elérnünk Caro fejlődésének azon részéhez, ahol már belerázódott az oknyomozó újságírók életébe, de még nem egy kiforrott, képzett detektívjellem. Ha egy kisebb volumenű rejtélyt kapott volna a nyakába, nagyon szépen kijött volna benne ez az áttűnés, így azonban olyan érzésem támadt, mintha egy krimiparódiát olvastam volna, ami félúton úgy döntött, hogy mégis egy komoly történet akar lenni – ez pedig sajnos egy az egyben Caroline ,,hibája”. </p>
<p>Caro remek főszereplő, de erre sajnos még nem állt készen. Találékony ugyan, de nem bírt annyira gyorsan fejlődni, hogy ,,felnőjön” ehhez a küldetéshez: a történet alatt folyamatosan csetlik-botlik, és olyan dolgokkal foglalkozik, amikkel nem kéne – példának okáért a személyzet ellenszenvességének a miértjével, vagy Wilson világrengető bicepszeivel. </p>
<p>Ez zavart az egész történetben a legjobban: hogy Caroline ott ült egy világhírű sztár házában, egy rejtélyes zsarolási ügy kellős közepén, és még akkor is csak arra bírt koncentrálni, hogy Wilson milyen sármos és milyen szépek a szemei. Mintha az írónő attól félt volna, hogy ha nincs a könyvben egy jóképű pasi meg egy végérvényesen sehova sem vezető szerelmi szál, az emberek meg sem veszik – pedig de! Nekem nagyon sokat kivett a történetből ez a vonal, pláne, hogy akármennyire szerettem volna, nem bírtam megkedvelni Wilsont. Látszik rajta, hogy csak azért van benne a történetben, mert kell egy férfi Caroline mellé, a kötelező attribútumoknál (szemszín, magasság, tragikus háttértörténet, hogy valahogyan reprezentáljuk az érzékenységet) nem is tudunk meg róla többet. Lehet a jellegtelenségét azzal magyarázni, hogy ez egy metafora a Caróval kettejük közt levő gyors és felszínes kapcsolatra, de ha az ember nem gondol bele egy-egy karakter ,,mélyebb” értelmezésébe, biztos, hogy ezt a büdös életben nem hámozza ki a sok leírás alól. </p>
<p>De ha Caroline elkapkodott, Wilson pedig falvédő szőnyeg, ki az, aki megmenti a napot? Elmondom: Emily. </p>
<p>Emily Montgomery egy zseniális szereplő. Mivel Caroline szemén keresztül látjuk a történéseket, Emilyt számunkra is megelőzi a híre: gondosan felépítik, mint kényes dívát és tehetséges színésznőt, hogy amikor szembesülünk a valósággal, mi is meglepődjünk rendesen. Maga a karakter annyira nem szokatlan. Ünnepelt színésznő, aki nem teljesen az, akinek mutatja magát – na bumm, láttunk már ilyet. Viszont az, ahogy az írónő kezeli, az külön elismerendő: Emily pont olyan finoman egyensúlyozik különc tehetség és hisztis kislány között, hogy soha ne tudjuk eldönteni, ez vajon még normális-e, vagy sem. Az elején azt hittem, az alkoholproblémái lesznek a nagy csavar, és már húztam is a számat, amiért ilyen gyorsan kiderült, de aztán hamar rájöttem, hogy ez csak a jéghegy csúcsa. </p>
<p>Azt nevezem könyvélménynek, amit Emily segítségével átéltem! A kezdetekben ellenszenvesnek találtam, aztán megsajnáltam, a végére pedig már habzó szájjal követeltem, hogy valaki fojtsa már meg ezt a hülye libát! </p>
<p>Na ilyen egy jó thrillerszereplő. Ha Emily nem ilyen lett volna, sokkal gyengébb lett volna a könyv, de hála istennek ilyen volt, és egyedül is elvitte a történetet a hátán. Akármennyire pikkeltem is rá olvasás közben, üdítő volt, amikor feltűnt a lapokon, mert az azt jelentette, hogy újra következik valami új rejtély, ami még tovább bonyolítja az amúgy is nagyon izgalmas nyomozást. </p>
<p>Mert maga a történet egyébként példátlanul érdekes volt. A legtöbb nyomozós könyvben a végkifejletet már jó előre lehetett sejteni, de itt az írónő pont annyi részletet potyogtatott el, hogy tűkön üljünk a megoldás miatt, de ne jöjjünk rá azonnal, hogy pontosan mi is történt – mégsem éreztem magam tök hülyének, mert szépen, lépésről lépésre (és logikusan!) göngyölítettük fel az ügyet, és így úgymond nem is volt ,,esélyünk” előbb felderíteni az eseményeket. Ez tehát egy egyértelmű kecske-káposzta helyzet, amikor az olvasót nem szégyeníti meg a könyvbeli nyomozó, mégis elégedett magával, mert nagy vonalakban körbe tudta írni, hogy vajon mibe fog kifutni a történet. </p>
<p>Summa summarum: ez egy kifejezetten élvezetes, fordulatos kis krimi, amiben bőven több van, mint egy egyszerolvasós romantikus ponyvában, amit állhatatosan próbál állítani magáról. Mindenkinek tudom ajánlani, aki szereti a jó nyomozós és/vagy romantikus könyveket, ez kezdő krimiolvasóknak pedig tökéletes olvasmány lehet. </p>
<p>Köszönöm, hogy elolvastad! Puszmák! <3</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F01%2F22%2Fhalalos_hollywood%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F01%2F22%2Fhalalos_hollywood%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F01%2F22%2Fhalalos_hollywood%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Szerelem a zsaroló idején: Halálos Hollywood"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://libroteatro.blog.hu/2021/01/22/halalos_hollywood#comments"><img class="item_ctp" src="https://libroteatro.blog.hu/rss/image/post/id/16399606" border="0" /></a><br /></p>
ajánló
krimi
könyvkritika
romantikus
magyarszerző
olvassunkmagyart
0
Mondo sulle pagine
https://libroteatro.blog.hu
https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/ecfd01e3-eaa1-4272-b05c-75e94b6650a4_1.jpg
https://libroteatro.blog.hu/2021/01/17/fegyverek_haza
A lány és a farkas Angliában: Fegyverek Háza
2021-01-17T22:59:52+01:00
2021-01-17T22:59:52+01:00
Libretta
https://blog.hu/user/1557184
<blockquote>
<p>A titkokban az a legjobb, hogy idővel napvilágot látnak. Egyszerűen ilyen a természetük.</p>
</blockquote>
<p>Fróna Zsófia egy elsőkönyves, de kifejezetten ígéretes tehetségnek tűnő írónő, akinek az első regénye, a <i>Fegyverek</i> <i>Háza</i> 2020-ban jelent meg a NewLine kiadó gondozásában. A sorozat második kötete, a <i>Démonok közt</i> ez év februárjában fog megjelenni e-book formátumban, tavasszal pedig fizikai példányként is. </p>
<p>A borító háttere nekem nagyon tetszett. A színek nagyon szépen harmonizálnak egymással, a krisz és a farkas pedig figyelemfelkeltőek, mégse túl tolakodóak. Viszont a feliratokkal volt némi problémám: furcsának találtam, hogy a sorozat címe van nagy betűkkel kiemelve, a könyv címe pedig kicsivel. Emiatt körülbelül az olvasás feléig abban a hitben éltem, hogy én a <i>Fegyverfogató</i> című könyvet tartom a kezemben, a <i>Fegyverek Háza</i> sorozat első kötetét. </p>
<p>A fülszöveg nagyon megfogott, de nem teljesen azt kaptam, amit vártam. A bemutató azt sejteti, hogy már az első könyv is valami gigászi összecsapást hoz magával, valami világrengető drámát – ehhez képest az írónő egyelőre csak sejteti, hogy majd jön valami, csak győzzük kivárni. </p>
<p>De baj ez? Nem baj. Nekem kifejezetten tetszett, hogy ez egy ilyen kiskaliberű történet, ami nem akarja már a sorozat első részében megváltani a világot, hanem inkább előbb az alapokat fekteti le, aztán jöhet az összecsapás. Egyáltalán nem tűnt fel nekem a csata hiánya, mert ez a sztori önmagában is teljességgel megállta a helyét. </p>
<p>Ha valaki nem olvasta volna, annak gyorsan összefoglalom, mi is történt. A történetünk kezdetén a tizenhét éves Megairával, alias Meggel ismerkedhetünk meg, aki épp az utolsó nyarát tölti az örökbefogadó anyjával, a mostohatestvéreivel és a farkassal, ami néha meglátogatja, mielőtt egyetemre menne. Illetve, mielőtt kiderülne, hogy nem megy egyetemre, Meg ugyanis minden útmutatás ellenére sem találta még meg a saját útját. Egy nap a legjobb barátjával, Tonyval meglátogatja a városi múzeumot, ahol a fegyverkiállításon rábukkan egy különös, indonéz fegyverre, ami megmagyarázhatatlanul vonzza – annyira, hogy éjszaka el is tulajdonítja azt a múzeumból. Még ő maga sem érti, miért fontos ennyire neki ez a tőr – avagy krisz –, azonban minden értelmet nyer, mikor nyár végén egy titokzatos levelet talál az ágyán, amelyben értesítik, hogy felvételt nyert a Fegyverek Házába. Megaira szeptember elsején felkeresi a megadott címet, ám amit ott talál, minden elképzelését felülmúlja: a lepukkantnak tűnő épületben egy iskola működik olyan különleges adottsággal rendelkező fiatalok számára, akikből egy nap fegyverforgató válhat, vagyis olyan harcos, aki segít a világ rendjének fenntartásában. Mindenkinek, akit ide felvettek, van saját fegyvere, amiknek – vagy épp akiknek – megvan az a tulajdonságuk, hogy emberré tudnak változni. Megaira fegyvere azonban még ebben is kitűnik, ugyanis az ő kriszének másik alakja az a farkas, aki eddig minden rizikós helyzetben megmentette az életét. A felvételi után Meg a diákok szokott életét éli: szert tesz barátokra, ellenségekre, és egy pár tanárral is sikerül megkedveltetnie magát – ez alól kivétel Christopher, a jóképű, de kiállhatatlan harcművész, akivel Meg már az első napokon összeakasztja a bajszát. Ahogy azonban egyre jobban benne járnak az évben, Meg sötét események központjában találja magát: a fegyvere korábbi gazdája, a halottnak hitt Edward visszatért a száműzetéséből, hogy visszakövetelje a kriszt. A lánynak hirtelen jóval több feladat szakad a nyakába, mint amennyire hivatott; az iskolai feladatain kívül meg kell védenie magát és a barátait, és el kell indulnia felkutatni Edwardot, mielőtt még véget vetne a világnak. </p>
<p>Most úgy tűnhet, hogy minden piszlicsáré kis részletet elmeséltem a könyv cselekményéről, pedig még csak a felszínt kapargatom. Annyi mennyiségű információt kapunk a nyakunkba ezen a laza majdhogynem ötszáz oldalon, amit elég nehéz egy ültünkben megemésztenünk. Ezért mindenképpen jár a keksz Zsófinak, hogy ezt a rengeteg magyarázást úgy el tudta osztani a történet lapjain, hogy ne őrüljünk bele teljesen – egyedül a történelmi szállal nem sikerült mit kezdenie, de ez abszolút nem az ő hibája; az ilyen típusú, alapítással kapcsolatos információkat nem lehet elszórva közvetíteni, marad tehát a targonca-módszer. A fantasy, mint zsáner nagyon hálátlan az elsőkönyves írókhoz, mert rengeteg mindent kell felépíteni benne, de mivel Zsófi úgy tűnik, egy elég merész szadista, nem ezt választotta, hanem mindjárt az urban fantasyt, ami ugyan könnyebbnek hangzik, de szerintem legalább ugyanolyan nehéz. Egy már megszokott, jól ismert környezetbe beintegrálni egy másik társadalmat, ami teljesen más szabályrendszerrel, más dinamikával, más erkölccsel, ne adj’ isten más vallással rendelkezik, beteg nehéz, mert nem csak fel kell építeni egy egész világot, még össze is kell egyeztetni a meglevővel úgy, hogy kikerüljük a logikai buktatókat és elmossuk az esetlegesen felmerülő kérdéseket. Nagyon-nagyon sok dologra kellett itt figyelni, és mivel alig pár logikai bakugárssal találkoztam olvasás közben, ez egy briliáns munka volt Zsófi részéről.</p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/d1af5b7b-4437-458a-b7f1-1ac2d7f7afd0.jpg" alt="d1af5b7b-4437-458a-b7f1-1ac2d7f7afd0.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Az nagyon hamar lejött, hogy az ő igazi erőssége a világépítés. Az iskola és annak a szabályrendszere nagy gonddal és részletesen van felépítve – aki azt mondja nekem, hogy egyetlen órára sem ülne ott be, az vagy hazudik, vagy nem olvasta még a könyvet. A vizsga, a dolgozatok rendszere, az órák mind-mind nagyon kreatívak és izgalmasak, amikor pedig megtudtam, hogy ebben a világban a fegyverek képesek emberré változni, majdnem eldobtam az agyam! Nagyon remélem, hogy ezen fog még lovagolni kicsit a sorozat a további kötetekben, mert csak ebben az egy elemben annyi a lehetőség, amennyivel egész előzmény-periódusokat lehetne megtölteni. Ezeket Zsófi egyébként jó érzékkel ragadta meg, például hogy a kislány alakjában levő fegyver idősebb, mint a gazdája, hogy egy fegyver tulajdonképpen fel is nevelhet egy fegyverforgatót; ezek mind-mind remek ötletek, és az írónő nagyon szépen mutatta be. A fegyverforgatók és az eszközeik együttműködése rettentő izgalmas; külön kiemelném Alan és Charlie kettősét, akik sajnálatosan keveset szerepeltek együtt, pedig nagyon tetszett az ő kapcsolatuk. </p>
<p>Ezeknek az érdekes részleteknek a kidolgozása mellett azonban úgy tűnik, Zsófinak nem maradt ideje a karaktereivel is ugyanennyit foglalkozni. Na, azért közel sem katasztrofális mindenki – Megaira szerintem például remek főszereplő. Leleményes, kitartó, felelősségteljes, de közben kellően fel van vágva a nyelve, és megvan a magához való esze. Kifejezetten nőies karakter, amit sokan alapnak vennének, pedig elég nehéz megtartani az egészséges egyensúlyt a <i>nyüszi-nyafi-gyenge vagyok</i> és a <i>még egy pasinak is agresszív lennék</i> típusú szereplő között. Meg azonban remekül megállja a helyét mind kompetens vezéregyéniségként, mind érzelmi cövekként – egyszerűen jó volt végre egy ilyen fantasy hősnővel is találkozni. </p>
<p>Hozzá képest a többiek viszont sajnos elég kétdimenziósak. Nem rosszak, sőt, kifejezetten szerethetőek, de azok után, hogy mennyi kreatív újítással találkoztam, többet vártam tőlük. Mindenkiről csak egy dolgot tudunk meg: Kate félénk, Tony szereti a mellényeket, Brendon vicces, Brenda jó barát, Jack csöndes. Jack egyébként még egész kidolgozott szereplő volt, de a vállalhatatlanul animés áthallása miatt őt is kicsit sablonosnak éreztem (mert nyilván a girnyó, fekete hajú emo srácnak milyen fegyvere lenne, ha nem japán – akit egyébként a legelső névvel (Sakura) illetnek, amit csak a gugli feldob?) Azonban a legjobban Tilde és Annmary zavartak az egészben, rajtuk látszott a legjobban, hogy a szereplőivel az írónő egyszerűen nem tud mit kezdeni. Olyan érzésem volt, mintha egy lista mentén haladt volna, hogy kik azok a tipikus szereplők, akik minden YA fantasyban előfordulnak: megvolt a </p>
<p>– kényes srác, aki annak ellenére, hogy a főszereplő legjobb barátja, alig találkoznak az iskola falain belül </p>
<p>– vicces fiú, aki semmit nem vesz komolyan</p>
<p>– fiús lány, aki azért fiús, mert van egy bátyja </p>
<p>– félénk lány (kötelezően molett), akit mindenki piszkál</p>
<p>– csöndes srác, aki egészen véletlenül az évfolyam legjobbja. </p>
<p>Na, most, hogy ezek ki vannak pipálva, kik maradtak? Ja, megvan: </p>
<p>– az agresszív lány, aki az első perctől fogva gyűlöli a főszereplőt (soha nem tudjuk meg, hogy miért)</p>
<p>– és a csöndes lány, aki az előbbi elvakult talpnyalója, és nincs egy önálló gondolata sem. </p>
<p>Igen, ennél a kettőnél már nagyon kilógott a lóláb. Tilde egyszerűen agresszívan ellenszenves volt, és nem azért, mert utálta Megairát, hanem mert soha nem tudtuk meg, hogy miért! Az első pillanattól fogva megállás nélkül cseszteti Meget, de az indokait egyszerűen nem bírom kitalálni. Féltékeny lenne? Ő, aki az osztály legjobbja, féltékeny olyasvalakire, aki még a büdös életben nem fogott fegyvert a kezében? Kizárt. Akkor csak jobbnak tartja magát mindenki másnál? Jogos, de akkor miért barátkozik Annmary-vel? (Ez később kiderül, de ez se magyarázza, hogy miért fúj Megre). Egyszerűen azért ennyire undok, mert kell a sztoriba egy karakter, aki undok. Pont. </p>
<p>Szerencsére ez a tétovázás a felnőtt karaktereken nem volt érezhető. Nekem személyes okokból Anton volt a kedvenc karakterem: egyrészt izgalmas a tantárgya is, másrészt az irodalomtanáromra emlékeztet, aki az egyik kedvenc tanárom – de enélkül is egy elég érdekes szereplő. Christopher is oké volt, a sablonosságához képest kifejezetten mély és szórakoztató férfit ,,ismerhettünk meg benne”, bár a kapcsolatát Megairával nem nagyon tudtam hova tenni. Forró hálát adtam az égnek, amiért ez a tanár-diák szál a végén nem került bele (legalábbis nem olyan mennyiségben, amennyitől rettegtem). Nem vagyok sznob, nem az lett volna vele a bajom, hogy egy tanár és egy diák között bontakozik ki szerelem; ha jól meg van írva, én leszek az első, aki majd híreszteli égnek-földnek. De Christopher és Meg még nem tartanak itt, és hála a jó égnek ezt az írónő is felismerte, így megmaradtak egy kicsit fura, kicsit bensőséges, de mindenképpen szórakoztató mentor-tanítvány párosnál. A sok remek húzása mellett ezért is tisztelem még nagyon Zsófit, mert elhúzta ugyan az olvasók előtt a mézesmadzagot, de a végén hajlandó volt a jó dramaturgiát előrébb helyezni a fanservice-nél. Ezt nem sokan vállalják be, úgyhogy Zsófi, ha ezt olvasod, így ismeretlenül is fogadd elismerésem! </p>
<p>Eddig tehát kaptunk egy remek alapötletet, és egészen oké, csupán néhol idegesítő karaktereket – és hála az égnek ezek voltak együtt olyan erősek, hogy megtartsák a történetet! Ahhoz képest, hogy mennyi infót kaptunk a nyakunkba és mennyi minden történt, abszolút nem éreztem vontatottnak a sztorit, nagyon olvastatta magát, a fordulatok és a viszonylag eseménytelenebb, tépelődősebb részek pont olyan ritmusban váltogatták egymást, hogy végig tűkön üljek miattuk. Nekem a vizsga volt a kedvenc részem, mert az egyszerű ötlet ellenére láttam benne a kihívást és éreztem a jelentőségért – Meg pedig ott nyerte el az abszolút tiszteletemet, mert ekkor döntötte el végleg, hogy melyik utat is akarja járni. A vége csavart nem akarom elrontani – egyiket se –, úgyhogy csak annyit mondok: fenomenálisak. Hatalmasat dobnak a lezáráson, mert így kialakul egy kecske-káposzta helyzet – elégedett vagyok, a történet kielégítően lezárult, de az új kaland már odakacsint a sarokról, és hív, hogy minél előbb vessem bele magam. </p>
<p>Summa summarum: ez egy kifejezetten érdekes, izgalmas alapköve egy előreláthatóan nagy volumenű trilógiának. Ami jó benne, az egyenesen zseniális, ami kicsit rosszabb, az sem javíthatatlan, és látszik rajta, hogy csak az első könyv lányos zavara szülte. Tehát én ajánlom mindenkinek, aki egy jó kis urban fantasyt szeretne olvasni. </p>
<p>Köszönöm, hogy elolvastad! Puszmák! <3</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F01%2F17%2Ffegyverek_haza%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F01%2F17%2Ffegyverek_haza%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2021%2F01%2F17%2Ffegyverek_haza%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A lány és a farkas Angliában: Fegyverek Háza"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://libroteatro.blog.hu/2021/01/17/fegyverek_haza#comments"><img class="item_ctp" src="https://libroteatro.blog.hu/rss/image/post/id/16393726" border="0" /></a><br /></p>
ajánló
fantasy
könyvkritika
urbanfantasy
magyarszerző
olvassunkmagyart
közösolvasás
télikönyvek
0
Mondo sulle pagine
https://libroteatro.blog.hu
https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/d1af5b7b-4437-458a-b7f1-1ac2d7f7afd0.jpg
https://libroteatro.blog.hu/2020/12/12/babel_747
Életem legrosszabb fesztiválja: Bábel
2020-12-12T14:00:31+01:00
2020-12-12T14:00:31+01:00
Libretta
https://blog.hu/user/1557184
<blockquote>
<p>A szüleim jól kijönnek a legjobb barátnőmmel, azt hiszem, a legkedvesebb jelző, amivel sok év óta illetik, az a ,,degenerált" kifejezés, ami talán durván hangozhat, de a valóságtól annyira nem áll messze.</p>
</blockquote>
<p>Egy korábbi bejegyzésemben említettem, hogy Colleen Hoovert biztosan nem kell bemutatnom senkinek – Leiner Laurát pedig talán még annyira sem. Az utóbbi időben Laura és a kortárs ifjúsági könyvek fogalma gyakorlatilag kéz a kézben járnak, a <em>Szent Johanna Gimi</em> sorozat pedig igazi klasszikussá vált. Én azonban nem arról fogok ma írni – bár az is megérne egy misét –, hanem egy kevésbé ismert, de nem kevésbé sikeres könyvéről, a Bábelről.</p>
<p>A Bábel 2013-ban jelent meg, ám az óriási népszerűsége miatt 2016-ban egy új köntösbe bújtatták, ami nekem személy szerint sokkal jobban tetszett, mint az előző – többek között ezért is vettem meg. A pasztellkék és a sötétlila kombinációja kellőképpen figyelemfelkeltő, mégis harmonizáló, a feliratok pedig épp annyi változatosságot csempésznek bele, hogy figyelemfelkeltő legyen.</p>
<p>A fülszöveg igen rövidke, ennek ellenére mindent elmond, ami ebben a könyvben történik. Ennél többet akkor se tudnék róla mondani, ha az életem múlna rajta, de mivel szeretem kínozni magam, megkísérlem. Lássuk!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/3a10bf5a-3ff2-432d-b56b-7202135feb68.jpg" alt="3a10bf5a-3ff2-432d-b56b-7202135feb68.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A történetünk kezdetén főszereplőnk, Zsófi egy világraszóló fesztiválra indul a barátaival, Napsival, Abdullal, Szaszával és Hipóval. A Pápán megrendezésre kerülő Bábelfeszt az egész világról idevonzza nyaranta a zeneszerető turistákat színes programjaival, Zsófira azonban ezeknél sokkal több vár: a hét zárófellépője ugyanis a kedvenc bandája, a <em>Red Hot Chili Peppers. </em>Főhősnőnk kiskora óta a rajongójuk, még egy fanblogot is vezet róluk – ennek a blognak a hasábjain értesülünk mi, olvasók is az eseményekről –, és már tűkön ülve várja a hetedik nap éjszakáját. Ám, ahogy az egy fesztiválon szokás, semmi nem úgy megy, ahogy azt az ember eltervezi: a táborhelyükön csatlakozik hozzájuk Napsi bátyja és az ő barátja, Kolos, akinek, mivel egy internetes portál újságírójaként dolgozik, bejárása van a VIP-be. Zsófi innentől kezdve mindent megtesz, hogy Kolos bevigye oda magával, eközben pedig még a saját érzelmeivel is meg kell küzdenie.</p>
<p>Na, csak sikerült. Nem volt egyszerű kiásni még ezt a kevéske cselekményt sem a végtelen lényegtelenség alól, amivel Laura leöntötte ezt a közel 540 oldalt!</p>
<p>És ebből le is lehet szűrni, hogy én nem igazán szeretem Leiner Laura könyveit. Illetve, az, hogy nem szeretem, kissé erős – egyszerűen kinőttem belőlük, és elmúlt az a vak mámor, ami elfedte előttem a könyvei hibáit. Ha azt mondanám, sose szerettem őket, hazudnék, de tény, hogy az a korszak már elmúlt, és nem is tér vissza.</p>
<p>Nem könnyű elemzői szempontból beszélni erről a könyvről, mert a felszínen semmi baj nincs vele, sőt, akár még jónak is lehetne mondani. A poénok ütnek és viccesek, a hangulatot nagyon átadja, a romantikus szál szimpatikus, a Bábelfeszt maga pedig nagyon kreatív.</p>
<p>És ezek amúgy majdnem mind igazak. Laura két dologhoz nagyon ért: ,,világteremtéshez”, és a humorhoz. Pár helyen elég erőltetett poénokkal dobálózik, de nagytöbbségben azért jól ritmizálja a vicceit, amiken még így, felnőttebb fejjel is el tudok kacarászni. A formátum is kreatív, amivel a történetet tálalta, üdítő változatosság volt egy blogolvasó szemén keresztül látni a Bábelfeszt eseményeit.</p>
<p>A könyvben azonban nekem legjobban maga a Bábelfeszt tetszett. Laura nagyon jól átadta a fesztiválok hangulatát, egyrészt (annak ellenére, hogy amikor először olvastam, még sose voltam fesztiválon) szinte ott éreztem magam a többi bulizó között, másrészt sírva kezdtem várni a nyarat, hogy végre elmehessek én is a <em>Voltra</em>, vagy a <em>Fishing on Orfűre</em>, vagy bármilyen fesztiválra, csak hogy én is átélhessem ezt a mámorító hangulatot. A Bábel programjai is nagyon kreatívak voltak, tetszett, hogy külön színpadokat szenteltek a kontinenseknek.</p>
<p>Ezeken felül viszont szinte minden más vérlázítóan elnagyolt. Kezdve mindjárt a szereplőkkel.</p>
<p>A mellékkarakterekkel kezdem, mert Zsófi alakjáról lexikon vastagságú könyveket tudnék írni, annyira kiállhatatlan. De mivel senkitől nem várom, hogy ennyi lángoló haragot elviseljen, kezdjük először a pozitív példákkal.</p>
<p>Kolos és Petra. Miattuk érte meg egyedül átszenvedni magam ezen a könyvön. Bírtam Kolos stílusát, az ő szarkasztikus megjegyzésein nevettem a legtöbbet. Meglepően érett karakter volt, aki – és ez volt a legjobb – messze nem hibátlan! Atyám, de régen vártam már erre! Végre egy férfi karakter, akinek vannak érzései (és nem csak pozitív érzései)! Mellette pedig Petra is nagyon szimpatikus, kedves szereplő volt, jól összeillettek Kolossal, örültem, amikor újra egymásra találtak.</p>
<p>Ennyit a pozitívumokról. Jöjjön a többi papírmasé-figura – bocsánat, karakter. </p>
<p>Napsi alapjáraton nem egy ellenszenves szereplő. Mindenkinek ismerős a szép, de butuska lány karaktere, le merném fogadni, hogy mindannyiótoknak van legalább egy ilyen ismerőse – a probléma csak az vele, hogy 1) ezen a két tulajdonságon kívül semmit nem tud felmutatni, 2) ezek is úgy el vannak túlozva, hogy az már szinte átcsap karikatúrába, mert nincs olyan lány, aki <em>mindenkinek</em> tetszene, és akire <em>mindenki</em> irigy. Napsi karakterén ráadásul látszik, hogy csak azért lett ennyire ostobácska, hogy mellette Zsófi ne tűnjön teljesen inkompetensnek.</p>
<p>A baráti társaság második tagja, aki viszonylag sokszor feltűnik, az Abdul. Őt egészen megkedveltem, bár a szokott bunkó srác-de azért jó barát szerepkörén nem lépett túl (ezt Laurától már nem is várom). Abdul a kidolgozottabb szereplők közé tartozik, megkockáztatom, még Szaszánál is többet tudunk meg róla. Vele egyedül az a problémám, ahogy az írónő kezelte a karakterét. Az, ahogyan Szasza és Abdul viselkednek, teljesen normálisnak, viccesnek, sőt, menőnek van beállítva, ez pedig vérlázító! Eszerint az iromány szerint ugyanis az, ha egy fiú hetente cserélgeti a barátnőit (és még annyi gerinc sincs benne, hogy saját maga szakítson velük), szexista megjegyzéseket tesz és játszik a lányok érzéseivel, tökéletesen elfogadható – és ezt a társadalom legbefolyásolhatóbb rétegének a fejébe próbálja beleverni! Ha bárki is szót ejtene róla, hogy ez így nagyon nem oké, vagy az írónő hozna egy normális ellenpéldát, nem is lenne vele semmi bajom, így viszont elfogadhatatlan.</p>
<p>A harmadik barát Hipó, akiről konkrétan nem tudom, miért van benne ebben a könyvben. Viccesnek nem vicces, a cselekményt előre nem mozdítja, a problémája, ami egyébként egy komoly mentális betegség, elnagyolva, teljesen komolyanvehetetlenül van bemutatva. Nem bírok magyarázatot találni a létezésére.</p>
<p>Sokat gondolkodtam, hogy Boldit belerakjam-e, mert ő annyira pocsék, hogy nem vagyok biztos benne, egyáltalán megéri-e szót ejteni róla. A poénjai nem viccesek, hanem inkább szánalmasak, a narratíva szempontjából teljesen kihagyható lett volna, és Napsihoz mérten egyedül azért van benne, hogy legyen ott egy alpári karakter is. Ennyi erővel egy disznót is magukkal vihettek volna, az legalább aranyos.</p>
<p>Most már nem tudom húzni az elkerülhetetlent. Jöjjön Zsófi és Szasza.</p>
<p>Szasza karakterét nagyon nehéz megfogni, de istenuccse, megpróbálom! Sose értettem, a lányok miért az ilyen típusú srácokat idolizálják: teljességgel megbízhatatlan, semmitmondó, és üres – de akit végképp nem értek, az Zsófi. Eleve nem bírom belátni, miért barátkozik egy ilyen sráccal, de ha ezt el is fogadjuk, arra még egy hordányi bekávézott, mindenre elszánt pszichiáter sem tudna magyarázatot találni, hogy miért jött vele össze! A saját szemével látta, Szasza mennyire hűtlen és milyen inkorrektül bánik a barátnőivel, ennek ellenére amint a srác megrebegteti a szép hosszú szempilláit, már az ölébe is ugrik, teljesen elfeledkezve minderről! Persze, nehogy egy lánynak önértékelése, esetleg büszkesége is legyen!</p>
<p>És ha már így rákanyarodtunk a témára, jöjjön most Zsófi!</p>
<p>Zsófi a legelviselhetetlenebb, legostobább, legönzőbb, legtoxikusabb női szereplő, akit a romantikus irodalom ki bírt erőszakolni magából – és ez nagy szó egy olyan könyvtől, ami egy zsánerben létezik az Alkonyattal! Zsófi nemhogy főszereplőként, még mellékkarakterként sem állja meg a helyét – sőt, állítom, olyan szinten mérgező, hogy még háztartási hulladéknak sem vennék be. Egészen az első naptól kezdve mindenben keresi a hibát, folyamatosan értetlenkedik, és egyenesen megsértődik, ha a környezete egy pillanatig nem vele foglalkozik. Annyi sebből vérzik ez a karakter, hogy nem is tudom, hol kezdjem. Első körben, Zsófi olyan szinten pofátlan, hogy már én szégyelltem magam miatta. Folyamatosan szívatja Kolost, elmondja minden bunkónak, amikor viszont rájön, hogy a srácnak bejárása van a VIP-be, egyenesen elvárja, hogy vigye be magával, és amikor visszautasítja, még van képe megsértődni rá! Amikor pedig a barátai véletlenül nem értenek vele egyet valamiben, vagy uram bocsá’ megpróbálják élvezni a programokat, azonnal elrohan és mindenkinek elpanaszolja, mennyire szörnyű az élete. Végtelenül unszimpatikus, ahogy meg sem próbálja jól érezni magát egy világhírű fesztivál kellős közepén! Ráadásul, ha csak rosszindulatú lenne, de nem, mert még gyerekes is! Amikor először emlegette Chili Juniort, az Anthony Kiedisszel közös gyerekét, még elkacarásztam rajta, idővel viszont leesett, hogy komolyan beszélt, és elment a kedvem a nevetéstől. Tizenhét évesen még mindig komolyan gondolja, hogy egy világhírű zenész majd beleszeret és elveszi feleségül?! És ez még csak egy dolog, mert nem is tartja magában a hétmérföldes baromságait, hanem minden szembejövőt nekiáll traktálni velük, akkor is, ha azokat nyilvánvalóan nem érdekli. De ne aggódjatok, Zsófi a magánéletével sincs teljesen kibékülve. Nem bírom elhinni, hogy tizenhét évesen tényleg egy ,,szerelemteszt” kell hozzá, hogy eldöntse, tetszik-e neki egy fiú, vagy sem!</p>
<p>Ezek persze csak a nagyobb hülyeségek, a kisebb katasztrófákat órákig tudnám még sorolni.</p>
<p>Ilyen például az írásmód is. A trendiskedő, teljesen indokolatlan helyre odaszúrt szlengszavak (LoL, #offline és egyebek) a világból is kikergettek, ahogy a rettentő primitív megfogalmazás is. Nem bírom elhinni, hogy Zsófi, aki elviekben írással foglalkozik, nem bír két értelmes összetett mondatot kierőszakolni magából.</p>
<p>Beszélhetnék a szerelmi szálról is, de egyszerűen nem éri meg. A karakterek üresek, mint a raklap, az interakció köztük lapos, a konfliktus sablonos és kiszámítható. Az egyetlen (tényleg viszonylag meglepő) csavar az volt, hogy bekerült egy harmadik személy is a képbe, de ez egy romantikus könyvtől rettentően kevés. </p>
<p>De ezek együtt csak egy rossz könyvet adnak. Miért vagyok akkor ennyire kiborulva?</p>
<p>Az üzenet a háttérben. Az az, ami nálam kiveri a biztosítékot. A nagy, világrengető tanulsággal (hogy akár egy hét is mennyire meg tudja változtatni egy ember életét és jellemét) azon kívül, hogy rettentő bugyután van tálalva, nincs semmi bajom, ez egy ilyen eseménytelen könyvhöz képest egész korrekt kis konklúzió.</p>
<p>De amit a karakterek a sorok között képviselnek… Az botrány. Az, aki őszintén kimondja a véleményét, ne adj’ isten képes kiállni magáért a piszkálódással szemben, az bunkó; a srác, aki felelőtlenül játszik a lányok érzelmeivel, az menő; a beteg, aki emiatt nem mer felengedni, az röhejes; a csaj, aki folyamatosan hisztériázik, az sajnálatraméltó áldozat. A felnőttek mind hülyék, az a viselkedés pedig, hogy követelőzve rárontasz apádra az éjszaka kellős közepén, hogy most azonnal induljon el érted Budapestről Pápára, aztán amikor már úton van, meggondolod magad, elfedhető a kamaszkorral. NEM!</p>
<p>Ilyen mértékű mérgezést a világ összes kígyójának ellenmérge sem tudna hatástalanítani. Ezek mellé nem elég egy harmatgyenge, igénytelenül az arcunkba pöffentett ,,tanulság”. Nem az én tisztem megmondani, mit lehetett volna tenni ennek az ellensúlyozására, de az biztos, hogy Laurának sikerült minden megoldás közül a legrosszabbat kiválasztania: nem kezdett ezekkel semmit és otthagyta az egész könyvet a fenébe, egy energikus ,,jóvanazúgy” felkiáltással.</p>
<p>Summa summarum: rá kellett jönnöm, hogy végérvényesen kinőttem Leiner Laura könyveiből. A poénok már nem kötnek le, az, ahogyan a felnőtteket tökéletesen inkompetensnek állítja be, inkább rosszallást vált ki belőlem, mint kedvelést, és már rég nem elég egy jól felépített világ ahhoz, hogy bent tartson. Abszolút megértem azokat, akik szeretik Laura könyveit, mert tényleg van bennük mit élvezni, de engem már nem bír lekötni.</p>
<p>Köszönöm, hogy elolvastad! Puszmák!</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2020%2F12%2F12%2Fbabel_747%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2020%2F12%2F12%2Fbabel_747%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2020%2F12%2F12%2Fbabel_747%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Életem legrosszabb fesztiválja: Bábel"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://libroteatro.blog.hu/2020/12/12/babel_747#comments"><img class="item_ctp" src="https://libroteatro.blog.hu/rss/image/post/id/16329734" border="0" /></a><br /></p>
babel
könyvkritika
könyvelemzés
leinerlaura
magyarszerző
0
Mondo sulle pagine
https://libroteatro.blog.hu
https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/3a10bf5a-3ff2-432d-b56b-7202135feb68.jpg
https://libroteatro.blog.hu/2020/12/11/egy_olyan_lany
Kis szavakkal a nagyok ellen: Egy olyan lány
2020-12-11T17:28:16+01:00
2020-12-11T17:28:16+01:00
Libretta
https://blog.hu/user/1557184
<blockquote>
<p><i>,,A történetek, mondogatta az apám, képesek teljesen megváltoztatni az életünket, a legerőteljesebbekkel újra meg újra találkozunk, és nem is azért, mert valami erkölcsi tanulságot, leckét kell elsajátítanunk, hanem azért, hogy közelebb kerüljünk másokhoz.”</i></p>
</blockquote>
<p>Tanaz Bhathena nem olyan ismert magyar könyves berkekben, annak ellenére, hogy több könyvét is rangos díjakkal jutalmazták, külföldi rajongói pedig alig várják a <i>The Wrath of Ambar </i>című duológiájának második, befejező kötetét. Tanaz Indiában született, életének jelentős részét azonban Szaúd-Arábiában töltötte – éppen, mint első regényének és egyben mai könyvünknek főhősnője, Zarin Wadia. </p>
<p>Mint majdnem minden könyvmolyképzős könyvnek, ennek is nagyon el lett találva a borítója. Remekül illeszkedik Zarin karakteréhez: színes, figyelemfelkeltő, szokatlan – ráadásul nagyon tetszik, hogy a dizájnerek arra is figyeltek, hogy a lány szája fölött legyen egy szépségpötty, pont úgy, mint a könyvben Zarinnak. A fülszöveg is érdekes, nem ferdít annyit, mint általában a többi könyvé szokott – ráadásul úgy tűnhet, hogy egy csomó mindent előre elmond a könyv történetéről. </p>
<p>Előre figyelmeztetek mindenkit, a fülszöveg nem mond el semmit sem. </p>
<p>A történetünk főszereplője Zarin Wadia, akit szemmel láthatóan mindenki utál – és akit szemmel láthatóan ez fikarcnyit sem érdekel. Zarin a szülei halála után a nagynénjéhez és a férjéhez kerül, akikkel soha nem sikerült teljesen elegyengetnie a kapcsolatát; ahogy a szaúdi osztálytársaival sem, akiknek a lány szabadelvűsége és magabiztossága rettentően csípi a szemét. Ennek ellenére soha nem tudják igazán megfogni, mert az iskolában mindig jól teljesít, fiúügyeit pedig soha nem lehet igazán rábizonyítani. Zarin úgy tűnik, élvezi ezt az életet, egészen addig, míg a vegyesboltban bele nem fut gyermekkori barátjába, Porusba, aki hamar elkezd gyengéd érzelmeket táplálni a lány iránt – Zarin pedig ráébred, talán mégsem érzi olyan jól magát ebben a szituációban. </p>
<p>Ez a könyv egy feminista, lélektani ifjúsági regény egy szélsőségesen vallásos muszlim országban. El tudjátok képzelni, mekkora tökök kellettek hozzá, hogy ezt a könyvet kiadják Magyarországon? Minden elismerésem a Könyvmolyképző kiadó felé, amiért bevállalták – főleg itt, ahol az érzékenyítő könyveknek nincs nagyon piaca, a muszlim szó hallatán pedig a körülötted álló emberek úgy néznek rád, mintha a sátánt próbáltad volna megidézni. A fiatalokra szerencsére ez már nem jellemző, de az idősebb korosztály még mindig ferde szemmel nézne egy efféle történetre. </p>
<p>Nagyon sok jelzővel illettem ezt a könyvet; feminista, lélektani, ifjúsági, társadalomkritika… Nem sok ez egy kicsit háromszáz oldalra? Kicsit féltem ettől a könyvtől a kezdetekben, elvégre általában azok, amik ekkorát markolnak, valamelyik pontot nem tudják teljesíteni – és én hittem el a legkevésbé, de ez a történet minden pontot úgy teljesített, mint én kiskoromban az akadálypályán. </p>
<p>Ebben a szaúdi környezetben a feminista felfogás szinte elképzelhetetlennek tűnik (anélkül persze, hogy nem csúszunk át utópiába), de itt a két karakter, akik reprezentálták, Zarin és Mishal remekül megoldották. Mindketten más oldalról közelítették meg a kérdést; az egyiken Zarin hangosan és feltűnően állogatott ki a jogaiért; ő volt a rebellis, a rendszer ellensége, aki úgy szerzett magának presztízst az őt körülvevő világban, hogy egyszerűen nem foglalkozott a kritizáló hangokkal – a másikon pedig Mishal csöndben, fejlehajtva tűrt, de közben mindent megfigyelt és elraktározott, ami körülötte történt, hogy a megfelelő időpontban az összes kártyáját ki tudja játszani. Mindketten kompetens, intelligens fiatal nők, akik ugyanazt nagyon más módszerekkel érték el – üdítő volt végre ilyen hősnőkről is olvasni.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/80bb99d7-2363-4b05-a8fd-1f3e521ff4b2.jpg" alt="80bb99d7-2363-4b05-a8fd-1f3e521ff4b2.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Zarin és Mishal egyébként külön-külön is teljesen megállják a helyüket. Eleinte nem szerettem Zarin karakterét; nem tetszett, hogy a környezete ennyire meghatározta a jellemét, aztán rájöttem, hogy hülyeségeket gondolok. A jellemünkben szó szerint <i>mindent</i> a környezetünk határoz meg: a szocializálásunkat a családunk, a barátaink és a tanáraink oldják meg, a viselkedésünket is előbb tőlük, később pedig a médiából és a többi embertől lessük el – még a szokásaink nagy része is a DNS-ünkből ered! Ha látunk valamit, ami tetszik, magunkévá teszünk belőle részleteket, vagy akár a nagy egészet is, és ezt az összeollózott, kirostált masszát nevezzük a személyiségünknek. Ez teljesen rendben van, mivel mindannyian más háttérrel rendelkezünk, és más aspektusait ragadjuk meg a környezetünknek, úgyhogy nincs is más esélyünk, mint különböző, sokszínű személyiségeket felépíteni. </p>
<p>De hogy kapcsolódik ez Zarinhoz? Zarinról előbb terjedt el a pletyka, hogy ő egy ,,rossz lány”, mint hogy egyáltalán tudta volna, mit jelent – és ha valamit sokat mondogatnak neked, akkor bizony elhiszed. Zarin is elhitte, később pedig már készakarva viselkedett ,,olyan lányként”, mert felfedezte, hogy akármit tesz is, a társai valamibe úgyis belekötnek majd – akkor pedig inkább csináljon olyat, amit legalább valamennyire élvez. </p>
<p>Mishal – annak ellenére, hogy teljesen más háttérrel rendelkezik, mint Zarin – nagyon hasonló hozzá. Neki is túl hamar kellett felnőnie és szembesülnie a veszélyekkel, amiket a férfiak és a társadalom jelentett rá, ám ahelyett, hogy zajosan megpróbáljon elmenekülni az elvárásaik elől, inkább beilleszkedett, hogy időközben legyen ideje kitalálni, hogyan törjön ki úgy, hogy minél kevesebb embernek essen bántódása. </p>
<p>És a könyv itt kanyarodik rá a lélektani részre. A történet nagy része a családon belüli erőszakra és az iskolai bántalmazásra koncentrál – a három főszereplő szemén keresztül pedig a kérdéskör minden oldalára ráláthatunk. Zarin a bántalmazás elszenvedőjeként bemutatja azokat a lelki folyamatokat, amiket a folyamatos kiközösítés előidéz az áldozatokban, Mishal karakterén át a bántalmazókra láthatunk rá, akiknek néha maguknak sincs hatalmuk a cselekedeteik következményei felett, Porus pedig az áldozatok szeretteit reprezentálja, és azt, hogy milyen nehéz is egy ilyen lelki roncs helyett tartani a hátunkat, és hogy mennyi mindent kell feladnunk azért, hogy segíthessünk rajtuk. </p>
<p>Ez egy zseniális húzás! Bemutatja, mennyire összetett is ez a kérdés: hogy egyetlen személy lelki kálváriája mennyi más ember életét is hazavághatja, hogy milyen kevésen múlnak az igazán nagy tragédiák, hogy a közösség kollektív gyűlölete közepette mennyit számíthat akár egyetlen ember szeretete. Ezek közül a kérdések közül akár eggyel is lexikonvastagságú könyveket lehetne megtölteni, pedig rettentő fontos, hogy tényleg összefűzzük őket. </p>
<p>Ezekkel a kérdésekkel pedig természetesen tanulságok is járnak, de hála istennek ahelyett, hogy egy grandiózus tanulságot puffantott volna az arcunkba a könyv végén, sok-sok minikonklúziót vont le a karakterek jellemfejlődéséből. </p>
<p>A történet egy pontján Zarin hirtelen feltűnően elveszíti a látszólagos magabiztosságát, ugyanakkor, amikor Porus is bekerül a képbe. Itt látom a könyv egyetlen hibáját, ugyanis onnantól kezdve, hogy a lány kezdi elfogadni Porus szeretetét, az életében hirtelen minden tönkremegy, ettől pedig úgy tűnik, mintha Zarint az gyengítette volna le, hogy elkezdett lassan megnyílni a fiú felé – pedig ez nagyon nincs így! Hagyni kellett volna kicsit tovább tekeredni ezt a szálat, mert ha Zarin és Porus nem haltak volna meg szinte azonnal a balesetben, azt is láthattuk volna, ahogyan a mélypont után a lány élete elkezd felfelé ívelni. </p>
<p>Zarin tanulsága: attól még, hogy sokszor nehéznek tűnik, és úgy látszik, nincs értelme, nagyon fontos, hogy elfogadjuk más segítségét, mert csak így léphetünk a gyógyulás útjára. </p>
<p>Porus és Mishal karakteréből már jóval egyszerűbb dolgokat lehet levonni. Porus egy klasszikus romantikus hős: azonnal beleszeret a lányba, akiért – annak ellenére, hogy az elérhetetlennek tűnik – bármit képes megtenni, legyen az akármilyen rizikós vagy nehéz. Ezekkel pedig lassan elnyeri Zarin szerelmét, és ebből következik a tanulság: </p>
<p>a szerelem (vagy úgy általában a szeretet) nehéz és nagyon komoly áldozatokat követel, de végső soron csak akkor láthatod meg a szépségét is, ha nem adod fel az első fordulónál. </p>
<p>Mishalt már sokat emlegettem, de csak most láttam idejét rendesen ki is elemezni a jellemét. Ő egy rendkívül felnőtt karakter, ugyanis amikor szembesül a tettei következményével és azzal, hogy ezek fölött bizony elveszítette az irányítást, egyszerűen leáll. Nem piszkálja többet Zarint, és ez egy nagyon tiszteletreméltó megoldás, mert belátta, hogy nem láthat bele mindenki életébe, és hogy egy meggondolatlan húzás akár olyanokra is visszaüthet, akiket soha nem akart belekeverni. Viszont annak ellenére, hogy Mishal maga ilyen összetett karakter, a tanulsága roppant egyszerű (de ennek ellenére persze rettentő fontos): </p>
<p>ne bánts másokat, mert sem a következményeit nem láthatod, sem azt, hogy ezzel mit okozol a másiknak. </p>
<p>Ezt a könyvet én elsősorban lélektani kötetnek nevezném, de emellett persze a társadalomkritikai vonal is nagyon erős. Hiteles képet kaphatunk a szaúdi és dél-ázsiai fiatalok mindennapi életéről – nagyon keményen van leírva, mint azt vártam, de nem úgy, <i>ahogy</i> azt vártam. Nem tolják az arcunkba, hogy az elnyomás és a rasszizmus bizony rossz, és a helyzet Szaúd-Arábiában tragikus, hanem teljesen természetesen beszélnek mindenről, mintha csak egy receptet írnának le – ez pedig elviselhetetlen! Belegondolni, hogy élnek emberek a világon, akiknek ez a társadalmi berendezkedés <i>tényleg természetes</i>, egyszerűen idegtépő. </p>
<p>Summa summarum: ezt a könyvet kötelező olvasmánnyá kéne tenni a gimnáziumokban. Érzékenyítő kötetként és lélektani regényként is teljesen megállja a helyét, ráadásul azt is garantálhatom, hogy akármelyik ,,oldalán” vagy is az iskolai bántalmazásnak, találsz majd magadnak valakit, akivel azonosulhatsz és akin elgondolkodhatsz. </p>
<p>Köszönöm, hogy elolvastad! Puszmák! <3</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2020%2F12%2F11%2Fegy_olyan_lany%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2020%2F12%2F11%2Fegy_olyan_lany%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2020%2F12%2F11%2Fegy_olyan_lany%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Kis szavakkal a nagyok ellen: Egy olyan lány"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://libroteatro.blog.hu/2020/12/11/egy_olyan_lany#comments"><img class="item_ctp" src="https://libroteatro.blog.hu/rss/image/post/id/16248344" border="0" /></a><br /></p>
ajánló
könyvkritika
könyvajánló
lélektani
könyvelemzés
Könyvmolyképző
Egyolyanlány
0
Mondo sulle pagine
https://libroteatro.blog.hu
https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/80bb99d7-2363-4b05-a8fd-1f3e521ff4b2.jpg
https://libroteatro.blog.hu/2020/10/18/kemping_readathon
Karanténkemping: Kemping Redathon TBR
2020-10-18T17:31:37+02:00
2020-10-18T17:31:37+02:00
Libretta
https://blog.hu/user/1557184
<p>Ti szeretitek a readathonokat? Én nagyon. Mindig is szerettem kihívásokra olvasni, mert úgy érzem, rendszert teremt az olvasásra váró könyveim között. Ezzel a readathonnal Vivi blogján találkoztam (az ő bejegyzését <a href="https://konyveskuckom.blog.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">itt</a>, az instagramját <a href="https://www.instagram.com/konyveskuckom/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">itt </a>találjátok). Ráadásul ezt a kihívást magyar booktuberek indították el, ami azért is király, mert elég kevés ilyen összefogás van a magyar könyves szocmédia berkein belül.</p>
<p>Mi is az a readathon? A readathon tulajdonképpen ugyanolyan elveken működik, mint egy Molyos kihívás: egy adott időintervallumon belül megadott szempontok alapján kell elolvasnunk x darab könyvet. A <a href="https://www.instagram.com/konyvkemping/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Kemping Readathon </a>szempontjai pedig a következők:</p>
<p><strong>Halloweeni éjszaka</strong>: egy könyv, aminek a borítója fekete vagy sárga.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/csillagtalan.jpg" alt="csillagtalan.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Én Erin Morgenstern <em>Csillagtalan tenger</em> című könyvét választottam ehhez a ponthoz, aminek a nagy része fekete, a kulcsok pedig sárgák rajta, úgyhogy tökéletes ide. Ezt a könyvet alig egy hete szereztem be a Libri akcióján, de már ezelőtt is nagyon sokat hallottam róla, hogy mennyi szép és elgondolkodtató idézet található benne. Már egy röpke beleolvasás után is igazat tudtam ezeknek a hangoknak adni, úgyhogy alig várom, hogy igazán belekezdjek.</p>
<p> <strong>Fotóalbum</strong>: egy képregény, vagy manga.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/felnoni.jpg" alt="felnoni.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Annak ellenére, hogy mind az animéket, mind a képregényfilmeket nagyon szeretem, az irodalmi alapjaikat nem nagyon szoktam elolvasni, így ezzel a ponttal első blikkre semmit nem tudtam kezdeni – aztán eszembe jutott Sarah Andersen. Neki már három képregénygyűjteménye is megjelent kis hazánkban, de nézeteim szerint ez (a ciklus első része) a legjobb. A képregényei nagyon jól átérezhetőek a fiatal felnőttek és tinédzserek számára, de garantálhatom, hogy ha nem is ebben a kötetben, a másik kettőben (<em>Puha boldog puffancs</em> és <em>Macskapásztor</em>) mindenki talál majd magának valamit, amin elszórakozhat.</p>
<p><strong>Másvilági lények</strong>: egy könyv, amiben vámpírok, boszorkányok, vagy egyéb természetfeletti lények szerepelnek.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/idotlen.jpg" alt="idotlen.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>A <em>Napernyő-protektorátus</em> az egyik kedvenc sorozatom, amelynek az első részét még egy Könyvmolyképzős zsákbamacskában vásároltam meg – és első olvasásra nem is nagyon szerettem, viszont mikor másodszorra vettem a kezembe, már le se tudtam tenni. Ebben a sorozatban aztán minden van, amivel kiválthatom ezt a pontot: vérfarkasok, vámpírok, lélektelenek és kísértetek. Az előző négy részén rettenetesen jól szórakoztam, úgyhogy kíváncsi vagyok, mit tartogat nekem a lezárás.</p>
<p><strong>Rólunk szól</strong>: egy könyv, aminek a főszereplője valamiben hasonlít rád.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/bito.jpg" alt="bito.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Ha háromszor nem olvastam már el töviről hegyire a teljes <em>Leányrablás Budapesten</em> sorozatot, akkor egyszer sem. Miliben és a báróban teljesen megtaláltam magam, ha az egyikükkel épp nem tudok azonosulni, akkor biztos, hogy a másikuk szavaira és tetteire hevesen bólogatni tudok. Mili makacssága és kitartása Richárd szarkazmusával és zsenialitásával keverve akkor is élvezhetővé tenné ezt a sorozatot, ha a többi aspektusa nem lenne jó (ha nem lenne. De az.).</p>
<p><strong>Nagy utazás</strong>: egy könyv, amiben utazás van.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/november.jpg" alt="november.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Colleen Hoover már két könyvével is bebizonyította előttem, hogy mennyire jó írónő, épp ezért nem kifejezetten tartok ettől a könyvtől, főleg úgy, hogy elviekben ez az egyik legjobb, amit valaha kiadott. A fülszövege alapján gondoltam, hogy ezt hoznám ehhez a ponthoz, mert azért elvileg ebben a két főszereplő rendesen utazgat össze-vissza szerte Amerikában.</p>
<p><strong>Mesék a tábortűz mellett</strong>: egy könyv, amelyben egy olyan kisebbség képviselteti magát, aminek te nem vagy tagja.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/lani.jpg" alt="lani.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Ez a könyv is egy friss szerzemény, a múlt hónapban szereztem be a <em>November 9</em>-cel egyetemben. Amikor először megláttam a borítóját, sikítva rohantam, amerre láttam – de aztán elolvastam a fülszövegét. És eldöntöttem, hogy nekem ez <em>kell</em>. Szinte biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog ez a történet, mert annyira bevállalósnak tűnik, hogy csodálkozom, hogy a Könyvmolyképző egyáltalán kiadta. Mert igen, ebben van minden, ami, ha moziban lennénk, a publikum egy tisztes mennyiségénél kiverné a balhét: vallási összetűzés, muszlim kultúra, bajkeverő tinédzserlány. Kíváncsi vagyok, ezeket a kérdéseket hogyan kommunikálja majd le a könyv.</p>
<p>Végezetül pedig <strong>közösen is elolvasunk</strong> egy könyvet, ez pedig nem más, mint a:</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/coraline.jpg" alt="coraline.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Nagyon megörültem, mikor megláttam, hogy ez a közös könyv, mert régóta bele szeretnék kezdeni Gaiman munkásságába. A fülszöveg nagyon ígéretesnek tűnik, de ha nem lenne rajta a szerző neve a borítón, akkor is tudnám, hogy ez bizony egy Neil Gaiman könyv. Rettenetesen elvont, kicsit meseszerű, kicsit kalandregényes – várom, hogy kiderüljön, vajon ez egy gyerekmese felnőtteknek, vagy egy felnőttmese, amit kamaszok is élvezhetnek.</p>
<p>Ezek tehát az én könyveim erre a kihívásra. Ha megtetszettek a szempontok, nyugodtan csatlakozz, október 19-én rajtolunk, és egészen 25-ig lehet olvasni. Ha úgy gondolod, hét könyv neked sok, a pontokat nyugodtan összevonhatod, a lényeg csak az, hogy olvass!</p>
<p>Köszönöm, hogy elolvastad! Puszmák! <3</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2020%2F10%2F18%2Fkemping_readathon%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2020%2F10%2F18%2Fkemping_readathon%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2020%2F10%2F18%2Fkemping_readathon%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Karanténkemping: Kemping Redathon TBR"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://libroteatro.blog.hu/2020/10/18/kemping_readathon#comments"><img class="item_ctp" src="https://libroteatro.blog.hu/rss/image/post/id/16244896" border="0" /></a><br /></p>
kihívás
tbr
readathon
kempingreadathon
közösolvasás
őszikönyvek
toberead
0
https://libroteatro.blog.hu/media/image/tbr.jpg
Mondo sulle pagine
https://libroteatro.blog.hu
https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/csillagtalan.jpg
https://libroteatro.blog.hu/2020/10/18/rekviem_927
Lélekbúvár a zuzmók földjén: Rekviem egy gyilkos asszonyért
2020-10-18T00:08:20+02:00
2020-10-18T00:08:20+02:00
Libretta
https://blog.hu/user/1557184
<blockquote>
<p> <em>,,Könyörtelen madár a holló, de okos. És a teremtményeket szerethetjük a bölcsességükért is, ha már a kedvességükért nem szerethetők.”</em></p>
</blockquote>
<p>Hannah Kent első regénye, ami 2016-ban a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg, hamar nemzetközi bestsellerré vált; több, mint 30 nyelvre lett lefordítva, és olyan rangos külföldi irodalmi díjakat tudhat magáénak, mint például az <em>Orange Prize</em> (egy brit irodalmi díj, kizárólag női szerzőknek), vagy a <em>Guardian First Book Award</em>.</p>
<p>Ezt a könyvet Bookstagramon ajánlották nekem, mint valakinek, aki valósággal falja a történelmi fikciókat, főleg, ha az egy idegen kultúrában játszódik – ettől a könyvtől pedig <em>mindent</em> megkaptam, amit reméltem, sőt, annál sokkal többet.</p>
<p>A történet Agnes Magnúsdóttir történetét meséli el, az utolsó nőét, akit Izlandon kivégzés általi halálra ítéltek. Agnest és két társát gyilkosságért ítélték el, a kivégzése előtt azonban elszállítják egy szegényebb sorú hivatalnok családjának tanyájára, hogy ott készülhessen fel a halálra. Ebben Thorvardur Jónsson (becenevén Tóti) segédlelkész van a segítségére, akit Agnes maga kért fel, hogy legyen mellette élete utolsó hónapjaiban.</p>
<p>Amikor először találkoztam ezzel a könyvvel, az izlandi helyszín mellett a borítója hívta fel magára a figyelmemet. A kék és lila színek tökéletesen megidézik ezt a rideg világot, a madártoll pedig, mint az egyetlen díszítőeleme a könyvnek, pont elég, hogy az ember felfigyeljen a kötetre – az egyetlen, amit talán elhagynék, a női arc a toll világosabb részében.</p>
<p>A fülszövegnek viszont nem szabad hinni. Ez a pár sejtelmes sor gigászi drámákat és heroikus, halál ellen vívott véres harcokat vetít elénk, pedig ezekből semmi nem történik meg. Ha valóban leírták volna, hogy miről is szól ez a könyv, gyanítom, feleannyian sem vették volna meg, ezt pedig a kiadó nyilván nem reszkírozta meg, ezért kellett kissé elferdíteni a fülszöveget.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/rekviem.jpg" alt="rekviem.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Mert, ne tévesszenek meg senkit a csalogató ajánlások, ez a könyv minden, csak nem skandináv krimi. Ez tényleg egy rekviem egy gyilkos asszonyért – és milyen a jó rekviem? Érzelmes, szeszélyes és lassan bontakozik ki a fülünk hallatára. </p>
<p>Ez a könyv pont ilyen. A párbeszédek hol dinamikusak, hol leülnek kissé, attól függően, épp mire van szükség a történetben, a leírások pedig, amik megszakítják őket, remek érzékkel vannak adagolva, és rettentő szemléletesek. Nekik hála egy teljes és árnyalt képet kapunk erről a távoli, ismeretlen világról – és ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a könyv végére alig pár ismeretlen szó behozásával annyira jól kiismertem magam a paraszti kultúrában, hogy amikor azt mondták ,,koszos volt a badstofa”, már én voltam felháborodva.</p>
<p>Ám ez a történet nemcsak korrajz, hanem lélektani regény is, és bizony annak sem utolsó. Remek kérdéseket vet fel Agnes személyiségén keresztül; mit tesz az ember lelkével a magány? Mire magyarázat a nehéz gyermekkor? Meddig mehet el az ember a szerelemért? Ezek közül akár eggyel is könyveket lehetne megtölteni, itt mégis fejezetek alatt tisztázzák, egyiket a másikba szövik, hogy lássuk, mennyire rétegelt és komplex dolog is az emberi jellem. Az egyetlen, amit sajnálok, az az, hogy a közelgő biztos halál gondolatán nem csámcsogott kicsit többet a történet – annak ellenére, hogy darabokra traumatizált az a pár fejezet a könyv végén, szívesen olvastam volna róla még pár gondolatot. </p>
<p>Jellemrajzot persze csak érdekes jellemekről lehet készíteni – és atya ég, itt azért volt mivel dolgozni!</p>
<p>Agnes remek főszereplő: érzékeny, agyafúrt és van füle az életre, de egyben egy erős és bölcs asszony, aki nem azért bölcs, mert hangzatos frázisokat pufogtat, hanem azért, mert tudja, mikor szóljon és mikor kell inkább hallgatni. Ennek ellenére a karaktere a háttértörténetével együtt borzasztóan, már-már ya fantasy-szerűen klisésnek hathat- na, ha nem a többi szereplővel együtt ismertük volna meg. Így viszont eleinte csak a rémesebbnél rémesebb pletykákat hallottuk róla, és ezért nem is tűnt túlzottan szerethetőnek, viszont az idő előrehaladtával, ahogy egyre több részlet tárult fel a történetéből, megláthattuk benne az érzelmes embert, a végére pedig már annyira a szívünkhöz nőtt, hogy egyáltalán nem akartuk elengedni – a kétféle írásmód, az E/1 és E/3 váltakozása pedig csak segített, hogy még részletesebb képet kapjunk a jelleméről. </p>
<p>A többi karakter viszont kicsit problémásabb. Eleinte úgy tűnhet, hogy Tóti a másik főszereplőnk, viszont nagyon hamar kiderül, hogy neki voltaképpen nincs túl sok szerepe a későbbiekben – de ha nem ő, akkor ki az?</p>
<p>Natan. A meggyilkolt férfi.</p>
<p>Vele pont fordítva jártunk, mint Agnesszel. Ugyan pár szóban sejtetik az elején, hogy nem volt egy mintapolgár, mégis, Agnes olyan szeretettel beszél róla, hogy vele együtt mi is kicsit beleszeretünk – az elkerülhetetlen végkifejlet pedig ugyanannyira szíven üt minket is, ahogyan őt. Ahhoz képest, hogy Natan sem egy túl meglepő karakter, az írónő adott hozzá egy kis pluszt, amitől sokkal emberibbnek tűnik. Mert igen, felvilágosult, orvos ember létére Natan babonásabb, mint egy vénasszony – ezer és egy ilyen alak szaladgál odakint a nagyvilágban, mégsem jutott volna eszembe, hogy egyszer egy könyv hasábjain fogok találkozni eggyel. Ezek a finom kis árnyalások és a remek írásmód pedig együtt… Egy szörnyet csinálnak az olvasóból!</p>
<p>Komolyan, én éreztem magam a legrosszabbul, de a végén <em>sajnáltam</em>, hogy Natan meghalt. Rossz ember volt, igen. Sokaknak sokkal szebb lett volna az élete a halála után, igen. De Agnes végig olyan szeretettel beszélt róla, még azután is, hogy Natan kirakta a hóba, hogy egyszerűen mindezek ellenére sem éreztem úgy, hogy Natan megérdemelte a halált.</p>
<p>Ez, ha írói szemmel nézzük, valahol gyönyörű.</p>
<p>És persze a mellékkarakterek között is vannak remek szereplők, például maga Tóti, vagy Margrét, az egyik kedvencem – egyedül Laugát és Steinát nem tudtam teljesen hova tenni. Lauga karaktere nagyon üdítő volt, kevés ilyen női karakterrel találkoztam történelmi barangolásaim során, mellette Steina viszont sajnos túl egyszerűnek és szükségtelennek tűnt; mintha csak azért írták volna bele, hogy Laugát legyen kivel összemérni. </p>
<p>Summa summarum: ezt a könyvet nem ajánlanám mindenkinek. Ha most kezdesz kacsintgatni a történelmi fikciók felé, akkor lehet, nem ez a legjobb választás, viszont, ha már régi motoros vagy, illetve olyan könyvet keresel, ami a fő mondanivalója mellett részletes képet fest az akkori világról, ez a neked való történet.</p>
<p>Köszönöm, hogy elolvastad! Puszmák! <3</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2020%2F10%2F18%2Frekviem_927%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2020%2F10%2F18%2Frekviem_927%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2020%2F10%2F18%2Frekviem_927%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Lélekbúvár a zuzmók földjén: Rekviem egy gyilkos asszonyért"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://libroteatro.blog.hu/2020/10/18/rekviem_927#comments"><img class="item_ctp" src="https://libroteatro.blog.hu/rss/image/post/id/16244236" border="0" /></a><br /></p>
ajánló
könyvkritika
könyvajánló
történelmi
romantikus
lélektani
Izland
történelmifikció
0
https://libroteatro.blog.hu/media/image/rekviem.jpg
Mondo sulle pagine
https://libroteatro.blog.hu
https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/rekviem.jpg
https://libroteatro.blog.hu/2020/10/16/zapor-utca
Kortalan szerelem: Zápor utca
2020-10-16T23:07:19+02:00
2020-10-16T23:07:19+02:00
Libretta
https://blog.hu/user/1557184
<blockquote>
<p><i>,,Sok ember leéli az életét úgy, hogy sose szeretett igazán senkit. Mi viszont legalább pár évig igazán szerettük egymást. Érted ezt?”</i></p>
</blockquote>
<p>Csendes Nóra 2016-ban debütált<em> Zápor utca</em> című regényével, amelynek a megjelenése a kiadó legfiatalabb szerzőjévé tette. Bogiék története hamar nagy népszerűségre tett szert, úgyhogy a Könyvmolyképző 2019-ben is kiadta, így az érdeklődők még mindig megtalálják a boltok polcain. </p>
<p>Ezt a könyvet <a href="https://www.instagram.com/lany_a_szomszedbol/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Bea</a> ajánlotta egy közösen olvasós kihívásra, mint az egyik kedvenc könyvét (az ő értékelőjét a könyvről <a href="https://lanyaszomszedbol.wixsite.com/konyvmolyvallomasok/post/csendes-n%C3%B3ra-z%C3%A1por-utca" target="_blank" rel="noopener noreferrer">itt</a>, a képet pedig, amit az Instagramjára töltött fel, <a href="https://www.instagram.com/p/CFsG0r-ga2p/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">itt</a> találjátok). Akkoriban még épphogy csak kóstolgattam a romantikus irodalmat, úgyhogy kicsit félve egyeztem bele, de miután az első pár oldalon rájöttem, hogy egyáltalán nincs mitől tartanom, szinte ki se esett a kezemből addig, míg teljesen ki nem olvastam. </p>
<p>A történet Bogiról, egy elsőéves egyetemistáról szól, aki a tanulmányai megkezdése (és Pestre költözése) előtt még elutazik a szüleivel a szokott helyükre egy hétre, ahova idén pár másik család is elkíséri őket. Az üdülés azonban érdekes fordulatot vesz, mikor egy bújócska alkalmával Bogi közelebb kerül Sárai Gergőhöz, az egyik vendégcsalád huszonéves, első látásra ellenszenvesnek tűnő zenész fiához. A szikrából hamar lángot csiholnak, és hazafelé már egy párként veszik az irányt – ám a nagyvárosi élet nem teljesen azt tartogatja számukra, amit reméltek. </p>
<p>Bogi története mellett pedig párhuzamosan egy másik lányt is megismerhetünk, aki ugyanazokkal a problémákkal és kétségekkel küzd, mint ő – csak épp hatvan év távlatából. Az ötvenes években még nehezebben ment az ismerkedés, ám mikor a titokzatos és elragadó Sámuel betoppan az életébe, ő az atyai-anyai tiltások ellenére sem bír távol maradni tőle. Kiemelkedő varrótehetsége miatt Pestre küldik dolgozni, amely eleinte magának a paradicsomnak tűnik; kikerülve a szülők éber tekintetének sugarából a pár végre úgy élheti meg a szerelmet, ahogyan igazán akarják – ám Budapest nem csak a lehetőségek városa, hanem az álmoké is. És hamar kiderül, hogy ketten hiába olyan boldogok együtt, az álmaik más helyekre húzzák őket. </p>
<p>Ez a borító az egyik legszebb, amit a KMK valaha is tervezett. Míg a rózsaszínes pasztellárnyalatok és a flitterek a jelenben tartanak, a fekete lámpaoszlop az utcatáblával a múltat is megidézi, és ez a ,,kétarcúság”, ami valahogy mégis harmóniában van, nagyon tetszik. A betűtípus sem túlzottan hivalkodó – egyszerű és letisztul borító, pont olyan, mint amilyen illik egy efféle történethez.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/zaporutca.jpg" alt="zaporutca.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>A könyvet dicsérő hangok általában egy emberként a gyönyörű hangvételt emelik ki, ám ebbe én egy kicsit belekötnék – a leírások valóban gyönyörűek, és tele vannak egyedi szófordulatokkal, a párbeszédek viszont kissé sutára sikeredtek (főleg a történet elején). </p>
<p>Ez pedig sajnos jórészt a karakterek miatt van így. Annak ellenére, hogy Bogi és Gergő a ,,főszereplők”, úgy éreztem, mintha Róza és Sámuel kapcsolatára lenne kihegyezve az egész történet. Az ő kettejük jelleme sokkal kidolgozottabb, és ehhez mérten a párbeszédeik, az interakcióik is sokkal színesebbek lettek – ugyanolyan kapkodva ismerkedtek meg, mint Bogiék, mégis, amikor róluk olvastam, sokkal inkább az az érzésem támadt, hogy igazi embereket ,,látok”, igazi, mély érzelmekkel. Róza mellett Bogi túl gyengének, Samu mellett Gergő pedig túl hibátlannak tűnik – az írónő talán eleve egyfajta kontrasztra törekedett a két pár között, de sajnos ez egy kicsit elcsúszott ,,az egyik párral nem tudok mit kezdeni” irányba. </p>
<p>Ennek ellenére ezt a történetet jó volt olvasni, mert lehet, hogy a karakterek közötti kontraszt nem volt a helyén, a hangulatok közötti balansz viszont nagyon el lett találva. Annak ellenére, hogy szinte minden oldalon belefutottam valami gyönyörű gondolatba, amin jó volt egy kicsit megállva elmerengeni, mindig kipihenten tettem le a könyvet, soha nem éreztem azt, hogy túl sok lett volna. </p>
<p>Ennek pedig az az egyszerű oka van, hogy a könyv egy pillanatra nem akarta elhitetni velem, hogy valami monumentális, világrengető kapcsolatról olvasok. Gergőből nem lett a következő Mick Jagger (nem is lehetett volna, mert hegedül, de hirtelen nem találtam jobbat), és nem Samu robbantotta ki az 56-os forradalmat. Ők egyszerűen csak négy, a nagy egész szempontjából átlagos ember voltak, akiket az élet kis időre összefújt, és ez a hétköznapi szemlélet elképesztően relaxáló. </p>
<p>A gyönyörű írásmód mellett ez az egyik legnagyobb erőssége: hogy egyáltalán nem akar többnek látszani annál, ami. Nem akar csontvelőig megrázó korrajzzá válni, nem akar átvedleni egy Sherlock Holmes-történetté, ahol úgy kell kinyomoznunk, ki is az a titokzatos lány az ötvenes évekből – hitelesnek hiteles, és párszor persze elbizonytalanodunk a lány kilétét illetően, de összességében nem esik bele abba a hibába, amibe előtte nagyon sok könyv beleesett, nem kezd kapkodva minden ,,műfajból” csípni egy kicsit, hanem megmarad egy átérezhető, kézzel fogható szerelmi történetnek, és abban teljesedik ki. </p>
<p>Summa summarum: ezt a könyvet tényleg mindenkinek tudom ajánlani. Aki szereti a romantikusokat, aki meg akarja szeretni a romantikusokat, aki szeretne valamit olvasni a buszon két megálló között, és aki éppen valami pihentető olvasmányt keres a máslaposság leküzdésére – garantálom, mindnyájan találnak majd valami szeretnivalót ebben a történetben. </p>
<p>Köszönöm, hogy elolvastad! Puszmák! <3</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2020%2F10%2F16%2Fzapor-utca%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2020%2F10%2F16%2Fzapor-utca%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Flibroteatro.blog.hu%2F2020%2F10%2F16%2Fzapor-utca%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Kortalan szerelem: Zápor utca"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://libroteatro.blog.hu/2020/10/16/zapor-utca#comments"><img class="item_ctp" src="https://libroteatro.blog.hu/rss/image/post/id/16242864" border="0" /></a><br /></p>
ajánló
könyvkritika
könyvajánló
romantikus
magyarszerző
Záporutca
olvassunkmagyart
0
https://libroteatro.blog.hu/media/image/zaporutca.jpg
Mondo sulle pagine
https://libroteatro.blog.hu
https://m.blog.hu/li/libroteatro/image/zaporutca.jpg