Ti szeretitek a readathonokat? Én nagyon. Mindig is szerettem kihívásokra olvasni, mert úgy érzem, rendszert teremt az olvasásra váró könyveim között. Ezzel a readathonnal Vivi blogján találkoztam (az ő bejegyzését itt, az instagramját itt találjátok). Ráadásul ezt a kihívást magyar booktuberek indították el, ami azért is király, mert elég kevés ilyen összefogás van a magyar könyves szocmédia berkein belül.

Mi is az a readathon? A readathon tulajdonképpen ugyanolyan elveken működik, mint egy Molyos kihívás: egy adott időintervallumon belül megadott szempontok alapján kell elolvasnunk x darab könyvet. A Kemping Readathon szempontjai pedig a következők:

Halloweeni éjszaka: egy könyv, aminek a borítója fekete vagy sárga.

Én Erin Morgenstern Csillagtalan tenger című könyvét választottam ehhez a ponthoz, aminek a nagy része fekete, a kulcsok pedig sárgák rajta, úgyhogy tökéletes ide. Ezt a könyvet alig egy hete szereztem be a Libri akcióján, de már ezelőtt is nagyon sokat hallottam róla, hogy mennyi szép és elgondolkodtató idézet található benne. Már egy röpke beleolvasás után is igazat tudtam ezeknek a hangoknak adni, úgyhogy alig várom, hogy igazán belekezdjek.

 Fotóalbum: egy képregény, vagy manga.

Annak ellenére, hogy mind az animéket, mind a képregényfilmeket nagyon szeretem, az irodalmi alapjaikat nem nagyon szoktam elolvasni, így ezzel a ponttal első blikkre semmit nem tudtam kezdeni – aztán eszembe jutott Sarah Andersen. Neki már három képregénygyűjteménye is megjelent kis hazánkban, de nézeteim szerint ez (a ciklus első része) a legjobb. A képregényei nagyon jól átérezhetőek a fiatal felnőttek és tinédzserek számára, de garantálhatom, hogy ha nem is ebben a kötetben, a másik kettőben (Puha boldog puffancs és Macskapásztor) mindenki talál majd magának valamit, amin elszórakozhat.

Másvilági lények: egy könyv, amiben vámpírok, boszorkányok, vagy egyéb természetfeletti lények szerepelnek.

A Napernyő-protektorátus az egyik kedvenc sorozatom, amelynek az első részét még egy Könyvmolyképzős zsákbamacskában vásároltam meg – és első olvasásra nem is nagyon szerettem, viszont mikor másodszorra vettem a kezembe, már le se tudtam tenni. Ebben a sorozatban aztán minden van, amivel kiválthatom ezt a pontot: vérfarkasok, vámpírok, lélektelenek és kísértetek. Az előző négy részén rettenetesen jól szórakoztam, úgyhogy kíváncsi vagyok, mit tartogat nekem a lezárás.

Rólunk szól: egy könyv, aminek a főszereplője valamiben hasonlít rád.

Ha háromszor nem olvastam már el töviről hegyire a teljes Leányrablás Budapesten sorozatot, akkor egyszer sem. Miliben és a báróban teljesen megtaláltam magam, ha az egyikükkel épp nem tudok azonosulni, akkor biztos, hogy a másikuk szavaira és tetteire hevesen bólogatni tudok. Mili makacssága és kitartása Richárd szarkazmusával és zsenialitásával keverve akkor is élvezhetővé tenné ezt a sorozatot, ha a többi aspektusa nem lenne jó (ha nem lenne. De az.).

Nagy utazás: egy könyv, amiben utazás van.

Colleen Hoover már két könyvével is bebizonyította előttem, hogy mennyire jó írónő, épp ezért nem kifejezetten tartok ettől a könyvtől, főleg úgy, hogy elviekben ez az egyik legjobb, amit valaha kiadott. A fülszövege alapján gondoltam, hogy ezt hoznám ehhez a ponthoz, mert azért elvileg ebben a két főszereplő rendesen utazgat össze-vissza szerte Amerikában.

Mesék a tábortűz mellett: egy könyv, amelyben egy olyan kisebbség képviselteti magát, aminek te nem vagy tagja.

Ez a könyv is egy friss szerzemény, a múlt hónapban szereztem be a November 9-cel egyetemben. Amikor először megláttam a borítóját, sikítva rohantam, amerre láttam – de aztán elolvastam a fülszövegét. És eldöntöttem, hogy nekem ez kell. Szinte biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog ez a történet, mert annyira bevállalósnak tűnik, hogy csodálkozom, hogy a Könyvmolyképző egyáltalán kiadta. Mert igen, ebben van minden, ami, ha moziban lennénk, a publikum egy tisztes mennyiségénél kiverné a balhét: vallási összetűzés, muszlim kultúra, bajkeverő tinédzserlány. Kíváncsi vagyok, ezeket a kérdéseket hogyan kommunikálja majd le a könyv.

Végezetül pedig közösen is elolvasunk egy könyvet, ez pedig nem más, mint a:

Nagyon megörültem, mikor megláttam, hogy ez a közös könyv, mert régóta bele szeretnék kezdeni Gaiman munkásságába. A fülszöveg nagyon ígéretesnek tűnik, de ha nem lenne rajta a szerző neve a borítón, akkor is tudnám, hogy ez bizony egy Neil Gaiman könyv. Rettenetesen elvont, kicsit meseszerű, kicsit kalandregényes – várom, hogy kiderüljön, vajon ez egy gyerekmese felnőtteknek, vagy egy felnőttmese, amit kamaszok is élvezhetnek.

Ezek tehát az én könyveim erre a kihívásra. Ha megtetszettek a szempontok, nyugodtan csatlakozz, október 19-én rajtolunk, és egészen 25-ig lehet olvasni. Ha úgy gondolod, hét könyv neked sok, a pontokat nyugodtan összevonhatod, a lényeg csak az, hogy olvass!

Köszönöm, hogy elolvastad! Puszmák! <3